A víz alatti város

Pár hete láttam a neten, hogy idén májusában – javítások miatt… - leeresztik a vizet Bözödújfalunál. Bár inkább a Bözödújfalu „fölül” a helyesebb kifejezés… Nekünk a családommal pár éve még szerencsénk volt, láttuk a düledező templomtornyot és sikerült beszélnünk az ottlakókkal is.

Erdélyi kirándulásunk egyik különleges napja lett, mikor meglátogattuk az elsüllyesztett falut. Amióta olvastam Tvrtko könyvét, benne többek között ezt az erdélyi pokoli történetet, szerettem volna ide eljutni. Kocsival mentünk, elég nehézkés telepen, földúton. A falu határától már gyalogoltunk… Az első, ami szembeötlött, egy felfalazott emlékmű, az itt élők-halók emlékére. Az emlékmű után találkoztunk egy 30 év körüli cigány férfival – Mikivel -, aki nagyon rendes volt, elmesélte, hogy még 8 házban laknak/laktak a falubeliek, főleg cigányok, de van egy holland “telepes” is. Miki és családja szalmaszövésből élt, a turistáknak adják el a kosárkákat, kereszteket és egyéb díszeket. Mi is vásároltunk pár darabot 10-15 Lej-es áron. A kocsinkat Mikiék előtt hagytuk, és a sáros úton gyalogunk tovább. Nemsokára csatlakozott hozzánk pár cigány kisgyerek – a legnagyobb neve Kata volt -, mutatták az utat. A táj egyre vizesebb lett, jól jött a gyerekek segítsége… Egy mezőn átvágva kiértünk a partra, pont a templommal szemben. Akkor, pár héttel korábban nagy vihar tombolt, ledöntötte a templom tornyát. Ott volt a fa-tető belefúródva a téglafal mellett a vízben… Mindenütt víz, sár és pusztulás vett körül bennünket. A gyerekek szomorkásak és nagyon szegények voltak. Ráadásul kezdett sötétedni. Vettünk a kicsiktől egy szalmából font keresztet és visszatértünk az autónkhoz. A part mentén és a falu felett a vízen (csónakokban) láttunk pár horgászt – állítólag ez Románia egyik legjobb horgászhelye…

A tények:

Bözödújfalut a 80-as években – egy völgyzáró gát építése miatt – elárasztották vízzel. A lakók – katolikus, görög keleti, unitárius, szombatos vallásúak – békében, csendesen éltek kis falujukban, mígnem az akkori román kormány kitalálta, hogy elpusztítja a települést. Az embereket szétköltöztették – tönkretették -, és elárasztották a völgyet.

Jelenleg 5 méter mély víz borítja a 2×1 kilométeres területen a házakat. 182 lakóépület (520 ember) ment tönkre. Mindez pontosan 1988-ban történt… A bözödújfaluiak minden év augusztusának 1. szombatján összegyűlnek a település határában – egy kis emlékműnél – és emlékeznek a régi időkre…

Bözödújfalu messziről

...és közelről

az emlékmű

a templomtorony

múlandóság...

Gyűrű ura

Egy régi utazásunkról szeretnék először mesélni Nektek. Amikor a legnagyobb kisfiunk 1 éves lett, eldöntöttük, hogy a tengernél ünnepeljük a szülinapját. Mivel a gyerek még kicsi volt, és mi sem úszkáltunk a pénzben, egy közeli tengerpartra: Horvátországon belül Pag szigetére esett a választásunk. Pagról megoszlanak a vélemények… van aki túl kopárnak tartja, van aki romantikusnak – mi mindkettőnek. Már az odaút érdekes… mielőtt kiérnénk a horvát tengerpartra, egy hegy alagútján kell átkelni. A hegyen innen – a mi „szárazföld” felöli oldalunkon – a levegő párás, kissé borús, és tombol a zöld növényzet. Leginkább a Jurassik park díszletére hasonlít a táj. Ahogy viszont átérünk az alagúton – azaz kiérünk a tengerpartra – tomboló napsütés vesz körül, és csupa kopár szikla. Pag-ra simán át lehet menni kocsival egy hídon is, könnyű megközelíteni.

A sziget belseje amúgy tényleg kopár: sok a szikla, kecske… igazi holdbéli táj. Nem is lepődtünk meg túlságosan, amikor egy „Vigyázat UFO-veszély” táblával és lezárt területtel találtuk szembe magunkat. A tengerpart viszont gyönyörű… a víz tiszta, a part hol homokos, hol köves. A másik ami nekem nagyon tetszett: az ízeltlábúak. Jó, tudom, „őrült biológusként” (…civilben gyerekorvos vagyok) én egész másként tekintek az élőlényekre. De biz’ Isten én ekkora tenyérnyi lepkéket sehol máshol Európában nem láttam! A hab a tortán az apartmanunkban talált szkolopendra volt… őt úgy kell elképzelni mint egy vékonyabb ceruza és egy százlábú keverékét, elől nagy csáprágóval, hátul meg méregtüskével (…a skorpió rokona). Párom mikor megtalálta a lakásban, helyből felugrott az ágyra. (Ez a 2 méteres, másfél mázsás férjemtől higyjétek el szép teljesítmény volt!) Elkaptuk… mármint a szkolopendrát, bezártuk egy dobozba. Nem hagytam megölni, a házunktól messzebb elengedtük.

Pag városa nem kötött le… van pár szép épülete, de semmi különleges. Viszont elmesélek Nektek valamit, ami Paghoz (…a városhoz) köthető… Jópár évvel ezelőtt, párom lehetett vagy 20 éves – és akkor még azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon vagyunk… - na szóval, akkoriban Soma errefelé nyaralt. Épp túlvolt egy szakításon nagy szerelmével, akinek eljegyzési gyűrűt is vett. Mivel a kapcsolatból semmi sem lett, a gyűrűt Pag városa mögött, a tengerpart szikláinál elrejtette. Párom nagyon erős, úgyhogy 2 hatalmas – cirka 50-100 kg-os – kövecske közé helyezte az ékszert, ami valószínűleg mai napig várja, hogy valaki megtalálja. Ha arra jársz, és netán ráakadsz, a Tied, kedves Olvasó! ;) ...Aztán eltelt még pár év, és Soma egy kicsi, zöldszemű, beszédes gyerekorvosnak vett újabb eljegyzési gyűrűt – de ezt már Vis szigetén, és ez már másik történet  lesz… - az a gyűrű azóta is megvan. Remélem örökre megmarad nekem…

A tények:

Pag az egyik legnagyobb horvát sziget, 60 km hosszú, 2-10 km széles, kb. 300 km hosszú a tengerpartja. Magyarországról – Budapestet tekintve kiindulási pontnak… - 6 és fél óra alatt elérhető (cirka 650 km messze van). Nagyobb települései: Pag, Novalja, Metajna, Povljana, Vlasici. Pag a központ, Novalja inkább strandolós-bulizós hely, a töbi kistelepülés nyugodt kis falu…

úton Pag felé - az alagúton innen...

...és az alagúton túl

a táj holdbéli

Pag városa