2025. szeptember 10., szerda

Firenze, a reneszánsz bölcsője

Idei nyaralásunkról hazafelé Firenzét is útba ejtettük 2 napra. Gyönyörű és nagy város, rengeteg látnivalóval.

Először is pár szót a szállásunkról... Airbnb-s foglalás, 200 éves ház 4. emeletén loft-lakás (azaz erkélyes, full-panorámás kecó a belvárosban, 2 háló, 1 fürdő és konyharész). Viszont lift nincs... keskeny lépcsőház van... meg csomaggal nehézlégzés mire felérsz. (Szállásadónk korrekt, jelezte kiadáskor, hogy el fog állni a lélegzetünk - vagy a lépcsőktől, vagy a kilátástól. Viccet félretéve, nagyon normális szállásadó, gyönyörű és jól felszerelt lakás, és 3 éjszakára 'csupán' 100.000 Ft - olcsóbb, mint egy balatoni apartman...) Viszont meggondolja az ember a fel-le járkálást. Kicsit kellemetlen volt, mikor elmentünk Zolikával a kocsinkért a (pár utcányira lévő) zárt parkolóba, és Zoli rákérdezett, hogy "ugye hoztad Kedves a parkolókártyát?" Mondtam, hogy a pénztárcámban van... Kérdezte az hol van? Mondtam, a negyediken a lakásban... Nagy sóhaj. Úgyhogy visszamentünk.

Első nap a Boboli-kertet néztük meg, hatalmas, szobrokkal és vízesésekkel, kis tavakkal teli központi zöld terület Firenzében. 1550-ben hozták létre a nagyherceg feleségének, és a XVIII. sz-tól nyilvánosan látogathatóvá tették. Nagyon szép, gondozott – rengeteg féle növényt láttunk, még egy citrom-házuk is van. (Igaz, valamihez hozzáérhettem, amihez nem kellett volna, mert olyan allergiás bőrkiütésem lett mindkét vádlimon, hogy csak na). Visszafelé átkeltünk a Ponte Vecchia-n (Öreg hídon) – valóban öreg, a XIV. sz-ban építették-, rajta ékszerüzletek működnek a középkor óta. Apró érdekesség, hogy a II. világháborúban Firenze összes hídját lebombázták, csak ez maradt épen. Hazafelé ettünk pizzát, fagyit, estére meg is érkeztünk.

Másnap átugrottunk - tőlünk pár utcányira - a "Vásárcsarnokba" (Mercato-ba) enni. A csarnok földszintjén minden nap piac van, az emeleten pedig rengeteg kajálda (igazi street food érzés). Innen a Szent Lőrinc (San Lorenzo) katedrálisba mentünk, meseszép. A IV. sz-ban kezdték építeni, a XV. sz-ban a Medici család átépítette, és azóta is áll. (Itt ugrál az Assasin (creed) is a játékban…) Nagyon szép a könyvtára, egyik legjellegzetesebb eleme pedig Michelangelo híres lépcsője. Végül pedig a firenzei Dómot néztük meg, ez ingyenes, de nem annyira tetszett, mint a katedrális. Szép, szép, az UNESCO világörökség része, de nem hozta a hűha-hatást… bár Brunelleschi kupolája tényleg lenyűgöző.

Kimaradt az Uffizi képtár - pedig nagyon híres! - jó pár nappal előre kell(ett volna) jegyet foglalni, a hatalmas természettudományi múzeum, meg még sok egyéb is. Úgy néz ki, vissza kell jönnünk!

Firenzétől kb. 85 km-re található Pisa, mi is megálltunk itt


kilátás a szállásunkról


Boboli-kert



a híres Dávid-szobor másolata

"Time unfolding" szobor (szelfi-szobornak is hívják)

Mercato (Vásárcsarnok)


Szent Lőrinc katedrális

Olajfa szobor



Firenze dóm


Firenze indulásunk előtti este ezzel a szép szivárvánnyal köszönt el

2025. szeptember 5., péntek

Óriásfánk a közelben (Trojane)

Idei kirándulásunk alkalmával Szlovéniában végre megnéztük a Trojane-t! Már sokszor elmentünk egy hatalmas tábla mellett az autópályán, ami óriás fánkokat reklámoz. Mint kiderült, egy 64 éves pékség/cukrászda van itt, ami 140 millió fánkot adott már el. Mi is leteszteltük. Tényleg hatalmasok, többféle ízben kaphatók (pl. sárgabarackos, áfonyás, csokis, vaníliás...), és az áruk is elfogadható, 1.8 Euro (kb. 700 Ft) darabja. Ráadásul csomó más sütit is lehet venni náluk. Állandóan nagy a tömeg, legtöbben – úgy mint mi is – elvitelre kérik a fánkokat.

Trojane egyébként egy igen pici szlovén hegyi falu – kicsivel többen, mint 100-an laknak itt -, és ebből szerintem mindenki a fánkozóban dolgozik. Bár ez csak az én véleményem… Mivel lezárták az autópályát, eleve át kellett mennünk a településen, tehát kipróbáltuk a cukrászdát. A cukormámoron kívül még egy dolog, ami nagyon klassz itt: a kilátás. Gyönyörű hegyek veszik körül!