2017. július 14., péntek

Kukorica labirintus


Mostanában nyílik a 2017-es Kukorica labirintus Kiszomboron… Ennek apropóján elmesélem Nektek a pár évvel ezelőtti itteni élményünket. Kiszombor Szeged illetve Makó közelében található, és ha Szeged a Napfény városa, Kiszombor a Hőség faluja…! Nagyon meleg volt, és a hatalmas kukoricatábla, az ezernyi kukorica között sétálva sem tűnt hűvösebbnek az idő. Szó se róla, gyönyörűen megcsinálták a labirintust, felülről látványos, benne viszont eltévedős – pont amilyennek lennie kell. :) Hogy miért jó egy több hektárnyi kukoricásban bolyongani? Nem tudom… talán a kalandért, hogy egyszer kikeveredsz-e belőle. Mi, a fiúkkal fárasztó, de szórakoztató 1-1,5 órát töltöttünk el itt. Ráadásul a labirintuson kívül büfé, árusok, szórakoztató programok is várnak. (Persze, ha kibolyongtad magad…)


A tények:
Kiszombor külterületén minden évben, július közepétől augusztus közepéig rendezik meg a Kukorica labirintust. Több – kb. 5... - hektáron, több km hosszan lehet bolyongani. A belépő jelképes összeg, pár-száz Ft csupán. Honlapjukon lehet térképet is találni! http://utveszto.com/








2017. július 6., csütörtök

Monaco


Csak a kontraszt kedvéért… Erdély természetessége és érintetlensége után most jöjjön Monaco!
Nyugat-európai kirándulásunk alkalmával - mivel a szállásunk az olasz-francia határ közelében volt a Földközi-tengernél - egyik nap átruccantunk ide... Megérkezésünkkor a kikötő mellett parkoltunk le egy mélygarázsban, 1,5 Euro/óráért (meglepően „olcsó” volt). A kikötőben rengeteg elegáns kishajót, yachtot és csónakot láttunk, és persze körülötte a parton ugyanennyi a márkás kocsi is... Mindenütt látszott a jómód. Viszont az emberek ugyanolyan közvetlenek, mint bárhol máshol – senkiről sem látszik, hogy multimilliomos lenne.
Városnézésünkkor (…vagy inkább nevezzem országjárásnak?) először felmentünk az Óceanográfiai Múzeumba (valóban fent van, egy sziklaszirten...). Ezt az intézményt Jacques-Yves Cousteau vezette sok-sok éven át. Az épület hatalmas, 3 szintes - alul kisebb nagyobb akváriumok vannak, rengeteg vízi élőlénnyel, középen és fent pedig maga a gyűjtemény. Az óriáskagylótól, az óriáskalmáron át a bálnacsontvázig minden van itt... Láttunk hatalmas cápa fogazatot, bálnavadász eszközöket, búvárfelszereléseket, moziztunk, nézelődtünk. Szép és gondosan összeválogatott, de nem éreztem a "különlegességet" benne (Bécsben a Tenger háza, vagy Pesten a Természettudományi Múzeum hasonló élményt nyújt.)
Innen átmentünk a Hercegi Palotába. Ez szintén szép, rendezett, de viszonylag kicsi. Amit furcsállottam, hogy fotózni itt nem volt szabad. Az őrségváltásról pedig lemaradtunk sajnos... (Emlékszel, kedves Olvasó a Neveletlen Hercegnő filmre? Kb. ilyen érzés itt lenni…) A két épületbe – a múzeumba és a palotába - a közös belépőjegy felnőtteknek 19, gyerekeknek pedig 9 Euro volt...
Még sétáltunk egy kicsit a szűk utcácskákon, aztán hazamentünk. Mivel a kaszinókat gyerekek nem látogathatják, ezt a programot kihagytuk... talán majd legközelebb.

A tények:
Monaco hercegsége egy kis városállam, a világ 2. legkisebb országa; 2 km2 területű. 1297 óta független, kb. 37000-en lakják. (...Így a világ legsűrűbben lakott állama.) Csupán Franciaországgal határos, pénze az Euro. A Grimaldi-ház uralkodik itt, jelenleg II. Albert a főherceg.

 amikor megérkezünk...

 a kikötő távolról...

 ...és közelről

 az Óceanográfiai Múzeum




 fotogén muréna :)

 kis ember nagy akvárium előtt


 a cápa "szájában"


 a Hercegi Palota



2017. július 3., hétfő

Tengerszem


Drakula vára előtt, szintén a Fogarasi havasokban van egy különleges kis tó. Sose hittem volna, hogy tőlünk pár száz kilométerre ilyen gyönyörű tengerszem létezik... igaz, nem könnyű eljutni ide. Hatalmas hajtűkanyarok után érjük el Ceausescu egykori nyaralóját (…jelenleg hotel). Csodálatos innen a kilátás! Jól kivehető a Bilea-vízesés (1234 m magasról indul, 60 m-t zuhan), ahova közvetlen turistaút nem vezet. A hotel mellől indul a drótköteles felvonó (helyiek elnevezésével „telekabina”), de csak minimum 10 főtől… mi maradtunk a kocsinál. Elég drasztikus fél óra lehet, amíg felér a telekabina – hihetetlen szakadékok felett megy át – talán jobban is jártunk az autóval. Szerencsénk volt, ez az út – a hotel és a tó között - az év 12 hónapjából max. 3-ban (nyáron) járható. Furcsa érzés júniusban több méter magas eldózerolt hófal mellett elmenni… ráadásul fújt a szél, vizes volt minden. Mire felértünk 5 °C lett a hőmérséklet (kánikulában!!!). Kabátban vacogva fotóztunk – de megérte. A Bilea-tó igazi tengerszem, 46500 m2, legnagyobb mélysége 11 m. A vize nagyon hideg, állítólag megél benne a pisztráng. Körülötte csupán 1-2 hotel/vendégház áll. A tó része annak a 180 hektáros rezervátumnak, amit a hegyekkel együtt alakítottak ki. Rengeteg védett növény és állat él itt – mi pl. a kövesúton foltos szalamandrát láttunk. (Nem félt tőlünk, az volt az érzésem hogy még direkt pózol is a fotózásnál. ) A tó „mögött” egy alagút vezet át a hegy másik oldalára (1969-74 között épült katonai célokra), több száz méter hosszú, és a hegy túloldalán szikrázó napsütés várt ránk. A tengerszemről még csak annyit, hogy télen ugyan még nehezebb megközelíteni, de ilyenkor a helyiek jéghotelt építenek a partjánál… Remélem egyszer azt is kipróbáljuk majd!

A tények:
Romániában a Nagyszeben felé vezető útról érdemes rátérni a DN7c-re (… mint egy új influenzatörzs neve… amúgy becsületes nevén a Transzfogarasi út), majd Cartisoara-n csak átrobogni, és már menni is felfelé a hegyekbe Ceausescu nyaralójáig.

 a Transzfogarasi út

 a vízesés gyönyörű

 maga a Bilea-tó


 a különleges - és ritka - foltos szalamandra

szelídebb állatokkal is találkoztunk (a szamár szereti a perecet!)