Ourika vízesések (Marokkó)

Mai nap délebbre indultunk, az Atlasz-hegységbe. Susuékkal (Marokkó utazás) megnéztük az Ourika vízesést (igazából, ha jól tudom 7 vízesés van...). Kora délelőtt indult a csoport Marrakeshből, mivel mi épp útbaestünk, felvettek bennünket a hotelünk előtt, és mentünk is tovább „lefelé”. A vízesés Marrakhestől kb. 60 km-re van, 1600 méter magasan. Odaúton megálltunk egy valódi berber háznál (bár 1-2 szobájában laknak, de inkább skanzen.) Érdekes volt látni, mennyire egyszerűen, de mégis kényelmesen élnek itt. Még saját kis malmuk is van…

Innen mentünk tovább a folyóparti éttermekig, itt leparkoltak a sofőreink (3 kisbusszal jöttünk), és gyalog folytattuk a túrát. Az elején nem is volt semmi probléma, de a közepétől már izgalmasabbá vált a séta. Elfogyott a kövesút, (vizes) sziklákon kellett felfelé mennünk kb. 300 métert. Nehéz terep, de megérte, nagyon szépek a vízesések. Lefelé sem volt sokkal könnyebb, de a helyi vezetők segítettek. Gyakorlatilag egy közepes nehézségű 1 órás túrát tudtunk le. (Zolika lépésszámlájója szerint 6 km-t tettünk meg összesen.)

Visszatérve a kocsikhoz, megebédeltünk a folyóparton lévő egyik étteremben, apró zsámolyokon ülve, és eléggé fázva. A túra alatt nagyon szép időnk volt, de délutánra megint hideg lett. Ebéd után a fele csoport ment a repülőtérre – ők már utaztak haza, másik felét meg visszavitték a szállásukra. Egy kedves fiatal pesti párral utaztunk visszafelé, jót beszélgettünk. Zalánka elfáradt, már útközben elaludt.

Csalóka a marokkói idő, bár nem volt meleg, de teljesen leégett az arcunk. Ráadásul szerintem holnapra izomlázunk is lesz… Viszont megérte, megint egy csodaszép helyet láttunk.

szép a táj az Atlasz hegységnél

kicsit mások itt a KRESZ táblák

berber ház konyhája

berber nappali

Ourika vízesés

patakparti ebéd

Szlovén Keukenhof (Kamnik-i arborétum)

Jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém Hollandiában Keukenhof-ot megnéznem, és idén – ljubljanai nyaralásunk során – a Kamnik-i arborétumot is meglátogathattam a családdal. Így utólag nyugodtan merem mondani, hogy a „szlovén Keukenhof” jelző teljesen találó.

Ljubjanától 20 km-re északra fekszik Kamnik, az arborétumhoz vezető út már km-ekkel előtte ki van táblázva, könnyű odatalálni. A parkolás ingyenes, a belépő is teljesen megfizethető, a látvány pedig tényleg meseszép. Talán egy picivel kisebb, mint a valódi Keukenhof, viszont lényegesen szebb a háttérben meghúzódó hegyvonulatokkal (Karavankák a nevük)! Mi pont a tulipánvirágzáskor érkeztünk, legalább száz ágyásban a szebbnél-szebb és különlegesnél különlegesebb virágokat láthattunk. Persze nem csak tulipánok, hanem jácintok, rózsák, és mindenfajta egyéb lágyszárú és fás növények (pl. rododendronok) is vannak a parkban. Kis kavicsos ösvényeken lehet sétálni, még kisvonat is jár (csak 85 hektárnyi terület!), illetve csomó pad van, ahol le lehet ülni, nézelődni. (Sőt, akár a fűre is le lehet feküdni…).

Gondoltak a gyerekekre: több játszóteret építettek, van egy dinó- és egy bálnaszobor kiállítás is… Több wc, jó pár kajáldás, és rengeteg információs tábla segíti a látogatókat. Nekem az egyik kedvencem a sövény-labirintus volt, nem túl nagy, de a gyerekekkel élvezetes.

Persze a tulipánok gyorsan elvirágoznak, viszont hónapról hónapra mindig van valamilyen speciális látnivaló (…érdemes figyelni a honlapjukat).

És ha a nézelődés nem lenne elég, a be/kijáratnál nyitottak egy kis kertészetet, illetve ajándékboltot, ahol nagyon szép növényeket és ajándékokat (pl. levendulás holmikat) tudtunk vásárolni.

Milánó-óóóóóóóó

A koronavírus-cirkusz apropóján eszembe jutott, hogy Milánóról még nem is meséltem… (Halkan jegyezném meg, hogy amikor ezt a posztot írom, Magyarországon egyetlen igazolt koronavírusos sincs, illetve az olaszoknál is konszolidált a helyzet!)

Visszatérve Milánóra… A nyári olasz-osztrák nyaralásunk közepén, elhagyva Velence környékét, nyugatnak mentünk tovább… célunk Leolandia, egy nagy vidámpark volt. Leolandia Milánótól kb. 30 km-re található, ez egyrészt egy miniversum (MinItalia -> Olaszország 160 lekicsinyített épületével) másrészt pedig egy hatalmas – és közepes árfekvésű – „játszótér” (39 attrakcióval). Van itt minden: hullámvasút, elvarázsolt kastély, vízi játékok, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A belépőjegy megvásárlásával a benti játékok ingyenesek, nem kell „zsetonozni” sehol. Nagyon jól éreztük itt magunkat, picik kellően el is fáradtak… Úgyhogy a milánói városnézés másnapra maradt.

Milánóról felemás elképzeléseim voltak: tudtam, hogy nagy – de élhető, zöld város. Tudtam, hogy ipari központ – de azt is, hogy a divat egyik fővárosa. Tudtam, hogy televan művészettel, régi emlékekkel – és mégis modern. Igazából csupán azt nem tudtam, milyen is lesz… :) 

Megérkezésünkkor először a Vittorio Emanuele II. (II. Viktor Emánuel) sétányon indultunk el, ez egy fedett passzázs, ahonnan mind a Dómhoz, mint a Scala-hoz ki lehet jutni. Leginkább a mi Váci utcánkhoz tudnám hasonlítani, tele van butikokkal és kávézókkal, éttermekkel. Közepén, a padlóra egy (torinói) bika van festve, amihez egy babona is kötődik: aki a bika tökén 3x körbefordul, szerencséje lesz… Pár perc várakozás után mi is kipróbáltuk, sarkunkat fixálva megtapostuk szegény állatot. Ezen ne múljon a szerencsénk!

Innen a Dómhoz mentünk. A milánói dómot a XIV. sz-ban kezdték építeni, és igazából csak a XX. sz-ban fejezték be… Hatalmas gótikus építmény, 157 m hosszú, 97 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m. (Pár adat még a számok kedvelőinek: 135 torony, 96 vízköpő, 2245 szobor található rajta, Európa 3. legnagyobb temploma.) Már kívülről is impozáns, hatalmas kapujával, belülről meglepően letisztult, levegős, de a legjobb szerintem a tetőrész. Ide lifttel lehet feljutni, körbejárható. Nagyon szép a panoráma. A dóm mellett múzeum is működik, érdemes megnézni. A templom oldalánál (vele szemben…) lehet jegyet venni, meglepően gyorsan ment.

Ahogy leértünk, egy szomszédos kis étteremben isteni olasz tésztaételeket ebédeltünk, és már mentünk is tovább… Célunk a San Siro stadion volt – ugyanis nagyfiunk foci mániás… Útba ejtettük előtte a Függőleges erdőnek keresztelt emeletes házakat. Ez 2009-2014 között épített, többszörösen díjnyertes 2 toronyház (az egyik 111 méter, a másik 76 méter magas), amik erkélyein, teraszain fák nőnek (több mint 700). Tényleg olyanok, mint egy mini dzsungel. Pár fotó után viszont már meg sem álltunk a San Siro stadionig. A hivatalos nevén Stadio Giuseppe Meazza-t 1925-ben építették, 80 ezer fő befogadására alkalmas. Az AC Milan és az Internazionale otthona… Szerencsére bejárható, először egy múzeumon keltünk át, eredeti mezekkel és relikviákkal zsúfolt termeken, majd az öltözőkbe jutottunk, és innen egy folyosón keresztül kiértünk a pályára. Nagyon tetszett, hogy ahogy mentünk a focipálya felé, a folyosón hangos szurkolás volt hallható – mintha mi is játékosok lennénk, és vár kint bennünket az ujjongó tömeg. Nagyfiunk nagyon elégedett volt, de meg kell mondjam, hogy még nekem is – aki nem vagyok foci rajongó… - nagyon tetszett.

Sajnos mire itt végeztünk, késő délután lett, úgyhogy több mindent nem láttunk 1 nap alatt Milánóból. Kimaradt a Scala, sok múzeum, az Utolsó vacsora (…ahova hónapokkal előre kell jegyet venni!) Ami biztos, Milánó nagyon pozitív hatást tett ránk. Ez az a hely, ahová bármikor szívesen visszajövünk.

A tények:

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye. Lakossága 1 353 882 fő. Milánót Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja.

 vidámpark

 MinItalia

 a bika töke...

 a milánói Dóm

 ...és a Dóm teteje

 a függőleges erdő

 San Siro stadion

 az öltözőben

Homokos tengerpart + a Szerelem szigete (a Pó delta)

Idei nyaralásunk első célpontja, szálláshelye Rosolina Mare volt Olaszországban. Sokáig töprengtünk Somával, hogy – az általunk annyira szeretett… - Görögországba, vagy valamilyen közelebbi tengerpartra vegyük az irányt. Horvátországban a nagy tömeg és a magas árak nem tetszettek, Törököt most inkább kihagytuk… a közeli partok közül maradt az olasz. A „klasszikus” magyar-olasz nyaralóhelyek (pl. Jesolo) nem vonzottak, inkább kevésbé felkapott, de meseszép és homokos tengerpartokat keresgéltem. Így találtam rá Velence és a Pó delta között egy kis félszigetre és Rosolina Mare-ra. Errefelé az olaszok – és néhány német – nyaral, a félsziget nyugati oldalán fenyő (pinea)erdők húzódnak, keleten pedig egy 6-7 km hosszú homokos tengerpart. Nincs az a nagy nyüzsgés, nem szálltak el az árak – pl. egész pizzát 2-3000 Ft-ért kaptunk – és kedvesek az emberek. A hotelünk (Hotel Milan) igazából 1 hotel + 1 apartmanház kombinációból állt, az apartmanban kaptunk egy szép kétszobás, konyhás-nappalis lakrészt és reggelente pedig a hotelben reggeliztünk. A reggeli felejthető volt, kevés választék, bár finom pékárukkal; viszont más problémánk nem akadt. A tengerpart valóban lassan mélyülő, széles homokos, a hoteleknek megfelelően részekre osztva. A szállásunkhoz nekünk is járt 2 napágy és napernyő. A tenger lassan mélyült, jó meleg volt, halacskákkal és rákokkal/csigákkal teli – de a homok miatt nem tiszta, nem láttunk le az aljára. A fiúkkal minden nap kimentünk strandolni, ami tetszett, hogy a parton játszótér, strandfoci és röplabdapálya, bárok és animátorok váltották egymást, nem csak napozni, fürödni lehetett, hanem szórakozni is.

A gyerekekkel 3 programot terveztünk be ittlétünk alatt: Velencét, Chioggiát és a Pó delta látogatást. Az első kettőről külön írnék, most csak a Pó folyóról ejtenék pár szót…

Mivel a szállásunk pár 10 km-re feküdt csak a Pó torkolatvidékétől, kitaláltam, hogy hajókázzunk egyet rajta… Rátaláltam az www.olaszelmeny.hu weboldalra, amit egy kedves magyar házaspár üzemeltet, szállást és kirándulási lehetőségeket kínálnak pont a közelben. Velük beszéltem le a hajókirándulást is. A kempingnél találkoztunk, elvittek bennünk – és még másik pár magyar családot… - kisbusszal egy hajóhoz, amivel egy félnapos kiránduláson vettünk részt. Először a Pó folyón haladtunk, majd letértünk a kis mellékágakra, és kikötöttünk a Szerelem szigetén. Itt hófehér homokos tengerpart várt ránk, tele csiga- és kagylóhéjakkal. Kb. fél órát lubickoltunk a szigeten, némileg rontotta a hangulatunkat a sziget belsejében, a nádasban megbújó több millió szúnyog, amik szerintem turisták vérén nőttek fel... többek között a mienken is. Innen egy újabb kis mellékághoz mentünk, itt – a hajón – megebédeltünk, megetettük a sirályokat a morzsákkal, majd visszahajóztunk a kiindulási helyünkre. A kapitány végig kommentálta az utunkat, főleg olaszul, és kicsit angolul – nem sokat értettünk belőle. Azt tudom, hogy ez a rész, a Pó deltája természetvédelmi terület, 60 000 hektáron érintetlen a növény- és állatvilág. Rengeteg madárfaj, kormoránok, sirályok, gulipánok, sőt még flamingók is élnek itt; és gazdag halakban is a víz. Van egy magyar csoport, akik direkt horgásztúrákat szerveznek magyaroknak a deltába… (www.podelta.hu) Mi nem horgásztunk, csak nézelődtünk, de így is érdekes volt, bár kicsit monotonnak tartottam a hajón töltött időt. Kb. délután 4-re értünk vissza a kikötőbe, ahol vártak minket, kisbusszal, több fordulóban vittek el a kempinghez, a kocsiainkhoz. Amúgy csak halk megjegyzés, hogy milyen a magyar… a többi magyar család mind nagy gyermekkel, felnőttel jött. Egyedül mi voltunk 2 kisgyerekkel… Viszont nem engedtek volna előre bennünket, egyik család se, visszaérkezéskor a kisbuszra, csak utolsó körben fértünk fel rá, kb. 1 órát várva a fáradt picúrokkal. Bunkó magyarok… :) Ettől függetlenül, érdekes napunk volt, nagyon örülök, hogy ezt is kipróbálhattuk.

A tények:

A Pó (latinul: Padus) folyó Észak-Olaszországban. A Nyugati-Alpokban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe. Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés. Vízgyűjtő területe 72 000 km², az ország területének közel egynegyede. 60 km a tengertől kezdődő deltája is hatalmas (380 km²) kiterjedésű. Öt fő ága van.

 Hotel Milan

 a helyi kemény mag... :)

 sirálynyomok

 a sirály gyors...

 ezzel a kis hajóval kirándultunk

 a Pó folyó

 a Szerelem szigetén...

 ...és a partján

 Soma trollkodik hátul :) 

 várjuk a hajón az ebédet

 sirályetetés