Hol lakik Marsielle-ben Harry Potter?

Spanyolországból hazafelé jövet megálltunk egy éjszakára Marseille-ben, Franciaország 2. legnagyobb városában. Mivel este érkeztünk, és másnap délben már mentünk is tovább, sokat nem láttunk belőle. Reggel kimentünk a közelünkben lévő kikötőhöz – ami hatalmas és nyüzsgő -, itt megreggeliztünk, kicsit sétáltunk, és elindultunk Firenzébe.

Amiért mégis írok róla: a marseille-i szállásunk. Ez ugyanis különleges volt… Egy Harry Potter tematikájú apartmant foglaltunk le, a belvárosban, egy koszos kis utcában, egy sorház első emeletén. Idáig tudom, nem túl bizalomgerjesztő a leírás. Viszont maga a lakás fantasztikus! (A bérbeadóval könnyen fel tudtuk venni a kapcsolatot, a bejárattól nem messze egy számzáras tartóban volt a kulcs, megtaláltuk.) Bejutottunk a lakásba, és elámultunk. Már a bejárat előtt a lábtörlő is alohomora-s, a falon a tapéta „természetesen” a Tekergők térképe, a folyosón roxfortos levelek „repkedtek”, a fürdőszobában meg szárnyas kulcsok… A fürdőben volt a Trimágus kupa (víz alatti) tojása is. A konyha szintén mágikus, annyira figyeltek a részletekre, hogy még a tányérok is a 4 roxforti házat szimbolizálták. A wc-ben Harry Potter-es újságlapok lógtak, az előszobában a fogason pedig 3 roxfort-os talár (…be lehetett öltözni). 2 szoba is tartozott az apartmanhoz – az egyik a gyerekeké, emeletes ágyas, roxfort-os ágyneműs, a polcok és asztalok tele Harry Potter témájú könyvekkel és kiegészítőkkel. Itt kialakították a 8 és 3/4 vágány mását is… A másik szoba a nagy háló, baldachinos ággyal, teszlek süveggel, varázspálcákkal. Külön tetszett, hogy a lámpákat/gyertyákat varázspálcával lehetett fel-le kapcsolni. Az ágyunk feletti „felhők” is irányíthatók voltak, változtatták a színüket. Sok apró részletet most le sem írok, érdemes felfedezni őket saját magunknak. Bár étkezés nem járt a szálláshoz, a Harry Potter élmény nagyon átjött… Emelte a hangulatunkat, hogy reggel a nyitott ablakunkban megjelent egy cica, aki tisztára úgy nézett ki, mint McGalagony professzor.

Bár csupán egy éjszakát töltöttünk itt, szerintem nagyon megérte. Ráadásul nem is fizettünk túl sokat, kb. 40-45.000 Ft/éj-ért foglalható (dátumtól és a napok számától függ). Ha Marseille-ben jársz kedves Olvasó, és szereted a Harry Potter-t, feltétlen ajánlom!

Ferencvárosi víztorony

A januári kirándulásunk csak idehaza, Budapestig vezetett… Budapest csodálatos város, rengeteg különleges helyet és programot rejt, én most csak kettőről szeretnék mesélni: az egyik a víztorony, amiben laktunk, a másik pedig a Csokoládé múzeum, amit meglátogattunk.

A ferencvárosi víztorony a Népligettől nem messze, egy csendes utcácskában található. Látszik, hogy nem a belváros, de az is, hogy egy fejlődő környékről van szó. Szép játszótér, edzőpark és pár kedves családiház is van a közelében. A víztorony maga 1885-ben épült, 2004-ben újították fel, eleinte lakásként, majd hotelként üzemelt. Jelenleg is apartman, bérelhető – bár idáig akárhányszor néztem, mindig foglalt volt. Januárban találtam egy hétvégét amikor – csodák csodájára – de még nem foglalták le. Na én megtettem…

A víztorony 2 napra csak a mienk lett. A fiúkkal birtokba is vettük, mivel a tulaj nem lakik ott, és 1 apartmanról van szó; csak mi laktunk benne. A kaput a megbeszélt érkezésünkre kinyitották, a kódot és a kulcsot megtaláltuk… bemehettünk. A földszinten egy nappali/előszoba és egy WC, az elsőn egy hálószoba, fölötte egy konyha, efölött egy fürdőszoba, még feljebb egy nagy háló és legfelül egy kis kilátó található. Összesen 76 lépcsőt kell megtenni ezért, lift nincs! Viszont fent van egy csomó ablak, így körpanorámában lehet gyönyörködni a környékben. A víztorony felszereltsége jó, padlófűtést (…nyáron hűtést) és okosotthon megoldásokat is beleépítettek. Az internet szintén szépen működött.

Hogy hogyan tetszett? A kicsiknek nagyon! Mi Somával már picit soknak tartottuk a lépcsőzést, nekem a vádlimban izomlázam lett. Maga a berendezés és elhelyezkedés nagyon jó; az, hogy víztorony volt korábban, extrémmé teszi. De hosszútávra nem a legkényelmesebb lakás. Egy hétvégére kipróbálni viszont nagyon megérte!

 

Homokos tengerpart + a Szerelem szigete (a Pó delta)

Idei nyaralásunk első célpontja, szálláshelye Rosolina Mare volt Olaszországban. Sokáig töprengtünk Somával, hogy – az általunk annyira szeretett… - Görögországba, vagy valamilyen közelebbi tengerpartra vegyük az irányt. Horvátországban a nagy tömeg és a magas árak nem tetszettek, Törököt most inkább kihagytuk… a közeli partok közül maradt az olasz. A „klasszikus” magyar-olasz nyaralóhelyek (pl. Jesolo) nem vonzottak, inkább kevésbé felkapott, de meseszép és homokos tengerpartokat keresgéltem. Így találtam rá Velence és a Pó delta között egy kis félszigetre és Rosolina Mare-ra. Errefelé az olaszok – és néhány német – nyaral, a félsziget nyugati oldalán fenyő (pinea)erdők húzódnak, keleten pedig egy 6-7 km hosszú homokos tengerpart. Nincs az a nagy nyüzsgés, nem szálltak el az árak – pl. egész pizzát 2-3000 Ft-ért kaptunk – és kedvesek az emberek. A hotelünk (Hotel Milan) igazából 1 hotel + 1 apartmanház kombinációból állt, az apartmanban kaptunk egy szép kétszobás, konyhás-nappalis lakrészt és reggelente pedig a hotelben reggeliztünk. A reggeli felejthető volt, kevés választék, bár finom pékárukkal; viszont más problémánk nem akadt. A tengerpart valóban lassan mélyülő, széles homokos, a hoteleknek megfelelően részekre osztva. A szállásunkhoz nekünk is járt 2 napágy és napernyő. A tenger lassan mélyült, jó meleg volt, halacskákkal és rákokkal/csigákkal teli – de a homok miatt nem tiszta, nem láttunk le az aljára. A fiúkkal minden nap kimentünk strandolni, ami tetszett, hogy a parton játszótér, strandfoci és röplabdapálya, bárok és animátorok váltották egymást, nem csak napozni, fürödni lehetett, hanem szórakozni is.

A gyerekekkel 3 programot terveztünk be ittlétünk alatt: Velencét, Chioggiát és a Pó delta látogatást. Az első kettőről külön írnék, most csak a Pó folyóról ejtenék pár szót…

Mivel a szállásunk pár 10 km-re feküdt csak a Pó torkolatvidékétől, kitaláltam, hogy hajókázzunk egyet rajta… Rátaláltam az www.olaszelmeny.hu weboldalra, amit egy kedves magyar házaspár üzemeltet, szállást és kirándulási lehetőségeket kínálnak pont a közelben. Velük beszéltem le a hajókirándulást is. A kempingnél találkoztunk, elvittek bennünk – és még másik pár magyar családot… - kisbusszal egy hajóhoz, amivel egy félnapos kiránduláson vettünk részt. Először a Pó folyón haladtunk, majd letértünk a kis mellékágakra, és kikötöttünk a Szerelem szigetén. Itt hófehér homokos tengerpart várt ránk, tele csiga- és kagylóhéjakkal. Kb. fél órát lubickoltunk a szigeten, némileg rontotta a hangulatunkat a sziget belsejében, a nádasban megbújó több millió szúnyog, amik szerintem turisták vérén nőttek fel... többek között a mienken is. Innen egy újabb kis mellékághoz mentünk, itt – a hajón – megebédeltünk, megetettük a sirályokat a morzsákkal, majd visszahajóztunk a kiindulási helyünkre. A kapitány végig kommentálta az utunkat, főleg olaszul, és kicsit angolul – nem sokat értettünk belőle. Azt tudom, hogy ez a rész, a Pó deltája természetvédelmi terület, 60 000 hektáron érintetlen a növény- és állatvilág. Rengeteg madárfaj, kormoránok, sirályok, gulipánok, sőt még flamingók is élnek itt; és gazdag halakban is a víz. Van egy magyar csoport, akik direkt horgásztúrákat szerveznek magyaroknak a deltába… (www.podelta.hu) Mi nem horgásztunk, csak nézelődtünk, de így is érdekes volt, bár kicsit monotonnak tartottam a hajón töltött időt. Kb. délután 4-re értünk vissza a kikötőbe, ahol vártak minket, kisbusszal, több fordulóban vittek el a kempinghez, a kocsiainkhoz. Amúgy csak halk megjegyzés, hogy milyen a magyar… a többi magyar család mind nagy gyermekkel, felnőttel jött. Egyedül mi voltunk 2 kisgyerekkel… Viszont nem engedtek volna előre bennünket, egyik család se, visszaérkezéskor a kisbuszra, csak utolsó körben fértünk fel rá, kb. 1 órát várva a fáradt picúrokkal. Bunkó magyarok… :) Ettől függetlenül, érdekes napunk volt, nagyon örülök, hogy ezt is kipróbálhattuk.

A tények:

A Pó (latinul: Padus) folyó Észak-Olaszországban. A Nyugati-Alpokban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe. Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés. Vízgyűjtő területe 72 000 km², az ország területének közel egynegyede. 60 km a tengertől kezdődő deltája is hatalmas (380 km²) kiterjedésű. Öt fő ága van.

 Hotel Milan

 a helyi kemény mag... :)

 sirálynyomok

 a sirály gyors...

 ezzel a kis hajóval kirándultunk

 a Pó folyó

 a Szerelem szigetén...

 ...és a partján

 Soma trollkodik hátul :) 

 várjuk a hajón az ebédet

 sirályetetés