Isztambul számomra mindig is a mesés,
titokzatos Kelet kapuja volt… ezért is örülök, hogy augusztusban Somával
eljutottunk ide. Gyerekeket nem mertük hozni, nem tudtuk, mire számítsunk – de pozitívan
csalódtunk. Isztambul bár hatalmas, nyüzsgő, de biztonságos város, tele kedves
emberekkel.
Az ókorban Bizáncként ismerték, majd
szinte a XX. sz-ig Konstantinápoly néven futott, és Atatürk a köztársaság
kikiáltásakor (1928-ban) nevezte át hivatalosan Istanbul-lá (csak magyarosan Isztambul…).
Törökország fővárosa egyébként Ankara… Isztambulban több mint 8 millióan élnek,
hihetetlen gyorsan növekszik a város. (Ennek azért vannak hátulütői is: kb. 100
éve megszaporodtak az úgynevezett gedzsekondu (gecekondu) épületek, ez törökül
szó szerint azt jelenti, egy éjszaka alatt épült – azaz össze-hóhányolt, nem
biztonságos házak, amik a földrengéskor úgy omlanak össze, mint a kártyavár.)
Kiutazásunk – repülővel –
zavartalanul zajlott, 2 órán belül Budapestről már meg is érkeztünk. Az
isztambuli reptér nagy, de jól kitáblázott, nem okozott problémát. Még idehaza
felvettem a kapcsolatot egy magyarul beszélő, de kint élő szállítóval (Ramazan
Timzan-nal …a neten Isztambul Transzfer-ként található meg), aki várt bennünket
a repülőtéren, és egészen a hotelig vitt. Nagyon elégedettek voltunk vele, és a
munkatársaival is – hihetetlen ügyes sofőrök, kedves, udvarias emberek, és a
szolgáltatásuk teljesen megfizethető. A szállásunk a belvárosban, pár száz
méterre a legfontosabb látnivalóktól volt, Nowy Efendi a neve. Kicsi hotel, sokemeletes,
és a tetejéről (a reggeliző helyiségből…) gyönyörű kilátás nyílik a városra.
Lepakoltunk, szusszantunk egyet… „kihevertük”
az 1 óra időeltolódást… majd nekivágtunk felfedezni Isztambult. Először a Kék mecsetbe
mentünk (…vagy Ahmet szultán mecsetje). Az 1600-as évek elején építették, nevét
a kék csempékről kapta, melyek a belsejét díszítik. A Törökországban lévő 2
mecset közül ez az egyik, ami hat minarettel rendelkezik. A szultán a sok
minaret miatt majdnem összeütközésbe került Mekkával… Gyönyörű épület, belülről
is csodálatos, de természetesen rengeteg benne a turista. Ingyenes a belépés,
de csak megfelelő öltözetben, mezítláb és nőknek kendővel a fejükön… (szerencsére
ingyenes fejkendőt adtak a bejáratnál, amit kijövetelkor leadtunk). Pont
kifogtunk egy esküvőt, még csokit is kaptunk tőlük. Innen a Hagia Sophiába (Ayasofia)
mentünk – kb. 2 perc séta… -, szintén mecset (…igazából egy bizánci építésű
ortodox bazilika, ami egy ideig mecsetként működött, ma pedig múzeumként
funkcionál). Jóval sötétebb, sejtelmesebb, mint a Kék mecset… Szintúgy mezítláb,
kendőben lehet csak bemenni, itt is nagy a tömeg, gyönyörű a világítás. Mai 3.
híres látnivalónk: az Elsüllyedt palota (Basilica cisterna) lett. Cirka 1000
évig föld alatti víztározó volt, jelenleg a vizet leeresztették és múzeum. Több
mint 300 oszlop tartja, fala 4 méter vastag, hatalmas. Itt forgatták az Inferno
film egy részét (Tom Hanks főszereplésével, Da Vinchi kód folytatása), jelenleg
egy csomó modern szobor díszíti. Ami meglepő volt: a helyszínen jóval olcsóbban
vettük meg a jegyet, mint ahogy online hírdették…
Másnap a Nagy Bazárt jártuk be… 60
utca, több mint 3000 üzlet, és mellette a Fűszer (másnéven Egyiptomi) bazár.
Van pár alapszabály: 1, minden eladó (még a bolt előtti macskát is
viheted) 2, alkudni nem lehet, hanem
szinte kötelező (legalább olyan természetes, mint nálunk boltba belépéskor a
köszönés... dráma szakos diákok/színészi képességgel megáldott felnőttek
előnyben) 3, ha lealkudtad, akkor
viszont vedd is meg... 4, ha kóstolót adnak, fogadd el (ingyenes, bár
beetetés... viszont a piac végére jóllaksz sok édességgel, teával és
kávéval...). Természetesen mi is vásároltunk, jól eltévedtünk (nem veszélyes,
több kapun is ki lehet jönni, ugyanúgy a belvárosban van). Az arany, ezüst,
fűszer, tea, csokoládé, ruha hihetetlen mennyiségben és formában kapható!
3. nap kijjebb merészkedtünk a
belvárosból: kimentünk az Aquariumba (...mint nálunk a Tropicarium) és a Aqua
Florya-ba (sokemeletes bevásárlóközpont). Érdekessége, hogy a pláza a
Márvány-tengerre nyílik... Mivel az Aquarium a városközponttól és így a szállásunktól 20 km-re
található, gondoltuk, tömegközlekedünk. Az itteni HÉV (=metro, kisvasút
kombináció) Marmaray névre hallgat, átszeli az egész várost, mindenki ezzel
jár. Hát gondoltuk mi is... de ehhez kell Istanbul Card (mint egy kis
bankkártya/bérlet, mi töltjük fel pénzzel... ez fedezi a jegyek árát) Na, azunk
nem volt. Kérdeztük a hotelünk recepciósát, hol vehetünk egyet (nem drága,
üresen pár száz Ft...). Hirtelen nem tudta, úgyhogy 1 napra nekünk adta a
sajátját. Idáig is nagyon tetszett a hotelünk, de most még kapott egy plusz
pontot!!! Igaz, üres volt a kártya, de feltölteni már a Marmaray bejáratánál
(automatából) simán ment. Mi 200 Lírát tettünk rá (2600 Ft), egész nap mentünk
ketten vele, és maradt is rajta pénz... A Marmaray negyedóránként jár, cirka
fél óra után már az Aquariumnál le is szálltunk. Nagyon tetszett, nagy és
változatos. Utána kimentünk a valódi tengerpartra... Sajnos az lehangoló volt.
A homokos, fürdőzésre alkalmas rész lezárva; a szabad tengerpart meg sziklás és
koszos. Úgyhogy a Márvány-tengerben nem sikerült fürödnünk. Mellette a park
gyönyörű, de ez mégsem kárpótolt... (valahol feljebb lett volna fizetős strand,
de oda már nem mentünk el.)
4. nap megnéztük az Archeológiai
(régészeti) múzeumot és a Topkapi palotát (középkori, ottomán palota háremmel).
Előző nem nyűgözött le, de utóbbi annál inkább! A palota bejárására 1 nap nem
elég... mi 6 órát töltöttünk el benne, és szerintem felét se láttuk. Meseszép
középkori épület, korhű berendezéssel, hatalmas kert(ek)kel… Este hajókirándultunk
a Boszporuszon. (Ramazan egyik alkalmazottja kivitt bennünket a hajóhoz, majd
éjfel előtt haza is hozott.) A hajón elég sokan voltunk, a vacsora felejthető
(nem rossz, de nem is kiemelkedő), a műsor viszont tetszett. Táncoló dervissel
indítottak, majd hagyományos török táncok és hastánc jött, végül disco/közös
táncolás következett... Jó volt ezt is kipróbálni! Isztambul éjjel a vízről is
gyönyörű... A város egyébként sem pihen éjjel sem… nyitva vannak az üzletek,
sok az ember, lüktet az éjszakai élet.
Utolsó nap átmentünk Európából
Ázsiába... csak pár km volt az egész séta. Isztambul ugyanis 2 kontinensen
terül el... és egy csomó hídja van. A Galata-híd felső részén járnak az autósok
es gyalogosok, meg itt horgásznak a helyiek; az alsó része meg éttermekkel van
tele. A híd után - meglepő módon - a Galata toronyhoz gyalogoltunk, amit még jó
pár évszázada a genovaiak építettek, ma múzeum. Felfelé lift visz, lefelé csak
lépcső. Viszont a kilátás odafenn tényleg pazar. Simogattam visszaúton egy nagy
papagájt, ettem selyemcukorkát, nagyon jól éreztük magunkat…
Másnap kora reggel jöttek értünk
Ramazanék, vittek a reptérre… Ahogy idefelé, most hazafelé sem volt semmi
probléma. Viszont annyi mindent nem láttunk még… Mindenképp vissza kell
jönnünk, nagyon megszerettük Isztambult!
