Hazai Safari

Olyan régen nem posztoltam… A „világválság” (értsd ezalatt kedves Olvasó a koronavírus mizériát, a háborút tőlünk keletre és a gazdasági káoszt, amely most szinte mindenütt dúl…) a mi életünket is szorosabb keretek közé fogta. Orvosként jóval többet dolgozok az utóbbi időben, a házépítésünk lassan és drágán halad, az utazási szigorítások és veszélyek pedig lecsökkentették a nyaralásaink számát. Nem panaszkodni szeretnék: minden szerettem túlvészelte a covid-járványt, a házunk gyönyörű lesz, és talán lassan újra utazhatunk is… De nagyon vágyom rá, hogy sok-sok új, általunk bejárt hellyel gazdagítsam a blogomat!

Most csak innen a „szomszédból”, a nagykőrösi Safari parkról szeretnék mesélni. A Richter Safari és Élmény Parkot ifjabb Richter József (szintén cirkuszi előadó, mint családtagjai) hozta létre 2 évvel ezelőtt, a Magyar Nemzeti Cirkusz és más cirkuszok állatait megmentve. A covid alatt sajnos a cirkuszosok nem járhatták az országot, nem tarthattak előadást, így megélhetésük veszélybe került. Ezen segítettek a Safari park megalkotásával… 2020-ban Szadán indultak, majd nemrég átköltöztek Nagykőrösre. Itt már közel 30 hektáron több mint 200 állat él. Nagykőrös Kecskemét mellett, Budapesttől is csak cirka 1 órára található. A parkba előre, online érdemes/kell jegyet foglalni, elfogadható áron. Jelenleg pár hetes várólista alakult ki, de szerintem nyáron utolérik magukat… Lehet saját kocsival, illetve kisvonattal is végignézni az állatokat, mi az autót választottuk. A bejáratnál ellenőrizték a jegyünket, vettünk répát (ezzel etethettük az állatokat – csak ezzel!) és nekiindultunk. Az első rész egy füves-földutas terület, ahol az állatok – csacsik, lovak, tehenek, lámák, zebrák, tevék, struccok – mászkálnak a kocsik között. Látszik, hogy szelídek, és imádják a nasizást… Behajolnak a kocsiba is, de egyáltalán nem tolakodóak vagy agresszívek. Némelyiket meg is lehetett simogatni. Természetesen kiszállnunk tilos volt… Feljebb nagy bikák, elefántok és zsiráf él, de ők már kerítés mögött, „pár lépés” távolságot tartva a látogatóktól. Őket is megetettük. Legalább 8 adag (500Ft/0,5-1 kg adagonként) répát osztogattunk szét, több helyen lehetett venni szerencsére… A nagy melegben, lassan haladva, az autónkban majd felforrt a víz, de ezt leszámítva semmi rosszat nem tudok említeni. A safarizás után következett az élménypark. Ez egyrészt állatsimogatóból, másrészt gyerekjátékokból, harmadrészt 30 méter magas óriáskerékből (Safari Eye), negyedrészt pedig cirkuszból állt. Napi többször 3 fajta programot is tartanak: van elefánt idomítás, akrobatikus motorozás fent a levegőben, és komplett, sátras cirkuszi előadás – mindhárom ingyenes. (Egy nagy táblára van kiírva, mikor mi következik…) Mi a cirkuszt néztük meg, a fiúk nagyon élvezték. Minőségi műsor volt, nekem szintén tetszett… Játszottunk a kinti játékokkal (ez számomra leginkább a búcsúk hangulatát idézte, dodzsem, körhinta, állatsimogató, stb…), Zazóval tettünk egy kört az óriáskeréken, és ezután mentünk is haza. Kb. fél napot töltöttünk a parkban, a Kicsik kellően elfáradtak… A park végén van egy kis Dinó-park, nem nagy, de aranyos. Viszont a tó a központban gyönyörű! Még annyit említenék meg, hogy a játékok, óriáskerék nem ingyenes, zsetonokat kell venni rá. És természetesen az ételért és innivalóért szintén külön kell fizetni.

Összességében – a hőséget leszámítva – minden nagyon jól meg volt szervezve, igazi vándorcirkusz élményt kaptunk. Minden gyermekes családnak, akár iskolai osztályoknak is jó szívvel ajánlom a parkot.

Csokimúzeum - idehaza

Édesszájúak vagyunk a fiúkkal, úgyhogy szeretjük kipróbálni/megkóstolni kirándulásaink alatt a közeli csokimúzeumokat. Voltunk már Svájcban, Ausztriában ilyen helyen, viszont Magyarországon még sosem… Pedig idehaza is van több. Pár éve fedeztem fel a budapestit, de csak most jutottunk el megnézni.

A pesti Csokoládémúzeum Csömörtől nem messze, a Bekecs utcában található. Itt régen erdő terült el, egy gazdag család vadászkastélya állt benne. A család kivándorolt Amerikába, a házat államosították, és pár évvel ezelőtt megvette a Rákóczi delikát (…nem tudom, ez-e a hivatalos nevük), és kialakítottak benne egy nagyon szép múzeumot és egy kis édességboltot. Már a ház is jól néz ki, ápolt kert veszi körül, a kerítés kakaófát mintáz, pár szobrot is elhelyeztek odakint. Belül pedig mintha visszacsöppentünk volna 100 évet az időben. Az előtérben gyülekeztünk, innen indult a csoport – csak csoportosan látogatható, a jegy 2990 Ft/fő, gyereknek pedig 200 Ft-tal kevesebb… Már itt kaptunk kóstolót: egy csokiszökőkútba mártogatott marcipángolyókat. A következő szoba a Rákóczi lovagterem volt, ahol elhelyezték a régi – ma már értékes – csokis, kakaós és teásdobozokat, középen megterített asztal állt, falon hatalmas festmény… Kicsit zsúfolt benyomást keltett, de mivel elsősorban múzeum, nem zavaró. Itt is kaptunk kóstolót, és végig a kb. 2 órás túrán folyamatosan. Nem számoltam, de legalább 8-10 fél csokit eszegettünk útközben. Több termen is áthaladtunk, régi utcarészletet kirakattal, pálinkáspincét, boltot mintáztak meg bennük. A túrát vezető hölgy pedig folyamatosan mesélt… Félúton pedig legyártottuk a saját csokoládénkat. Kis mély sütistálkába folyékony csokit csorgattunk, és mindenki ízlése szerint megszórta „feltétekkel”… Én mákos gyömbérest csináltam, Soma chilliset, Milán sósat és karamellást, a kicsik pedig kókuszt, mogyorót, és ki tudja még mit raktak a sajátjukra. (A saját csokit egyébként a túra végére jól lehűtik, kemény lesz, és meg is kaptuk hazavitelre.) Ekkor mindenkinek öntöttek egy nagy pohár forró csokit – ha még nem lett volna elég… - és beültünk a moziterembe. Kb. 10-15 perces retro kisfilmet vetítettek le a kakaó, csoki származásáról, készítéséről. Közben persze csokit eszegethettünk… A túra végén, megkapva a saját csokinkat, a boltban kötöttünk ki, ahol mindenféle – olcsó és drága, ismert és különleges – édességeket és teákat lehetett vásárolni.

Összességében elmondhatom, hogy megérte a túra. A ház nagyon szép, a túravezetőnk felkészült, a csokik finomak. Bár nincs mögötte csokigyár, mint pl. az osztrákoknál, de nagyon jól szórakoztunk.

A tények:

A múzeumról és a túrákról a Csokoládémúzeum honlapján érdemes tájékozódni.  http://www.csokolade-muzeum.hu/

Ferencvárosi víztorony

A januári kirándulásunk csak idehaza, Budapestig vezetett… Budapest csodálatos város, rengeteg különleges helyet és programot rejt, én most csak kettőről szeretnék mesélni: az egyik a víztorony, amiben laktunk, a másik pedig a Csokoládé múzeum, amit meglátogattunk.

A ferencvárosi víztorony a Népligettől nem messze, egy csendes utcácskában található. Látszik, hogy nem a belváros, de az is, hogy egy fejlődő környékről van szó. Szép játszótér, edzőpark és pár kedves családiház is van a közelében. A víztorony maga 1885-ben épült, 2004-ben újították fel, eleinte lakásként, majd hotelként üzemelt. Jelenleg is apartman, bérelhető – bár idáig akárhányszor néztem, mindig foglalt volt. Januárban találtam egy hétvégét amikor – csodák csodájára – de még nem foglalták le. Na én megtettem…

A víztorony 2 napra csak a mienk lett. A fiúkkal birtokba is vettük, mivel a tulaj nem lakik ott, és 1 apartmanról van szó; csak mi laktunk benne. A kaput a megbeszélt érkezésünkre kinyitották, a kódot és a kulcsot megtaláltuk… bemehettünk. A földszinten egy nappali/előszoba és egy WC, az elsőn egy hálószoba, fölötte egy konyha, efölött egy fürdőszoba, még feljebb egy nagy háló és legfelül egy kis kilátó található. Összesen 76 lépcsőt kell megtenni ezért, lift nincs! Viszont fent van egy csomó ablak, így körpanorámában lehet gyönyörködni a környékben. A víztorony felszereltsége jó, padlófűtést (…nyáron hűtést) és okosotthon megoldásokat is beleépítettek. Az internet szintén szépen működött.

Hogy hogyan tetszett? A kicsiknek nagyon! Mi Somával már picit soknak tartottuk a lépcsőzést, nekem a vádlimban izomlázam lett. Maga a berendezés és elhelyezkedés nagyon jó; az, hogy víztorony volt korábban, extrémmé teszi. De hosszútávra nem a legkényelmesebb lakás. Egy hétvégére kipróbálni viszont nagyon megérte!

 

Abaliget

Ebben a nagy nyári melegben jól esik picit hűvösebb helyekre menni, emiatt is esett a választásunk Abaligetre, egy rövid kirándulás téve az itteni barlangban.

Abaliget Pécstől nem messze található kis település, ahol már évszázadok óta tudják, hogy a hegy belseje titkokat rejt. :) A föld alatti járat felfedezése a helyi molnárnak köszönhető, aki néhány társával 1768-ban először merészkedett le a föld alá, hogy megnézze, miért csappant meg a malomkerekét hajtó víz mennyisége. A bejárati üregben pedig anno a falu plébánosa tartotta hűvösen a borát, innen a népies Pap lika elnevezés. A következő fontos lépéssel az ezerkilencszázas évek közepéig várni kellett, amikor Kevi László és Vass Béla expedíciója bejutott a 18 méter magasan fekvő Nagy-terembe. Innen vezet az út a barlang végéhez, a Pokol tornyába, ahonnan – bár számos kísérletet tettek, de az útban lévő tó és szifon miatt – (még) nem jutottak tovább. A látogatók először 1957-ben nézhették meg a barlangot, ekkor vezettek be villanyvilágítást, megépítették a járdákat, lépcsőket. A vezetőnk elmondta, hogy az elektromosság, a „modernizálás” miatt a barlang télen melegebb, mint a külvilág – sok állat beköltözik ilyenkor ide. Találtak már idebent rókát, kutyusokat, sőt még egy vidracsaládot is (akiket kilakoltattak, mert a behordott haluk kezdett megromlani…). Velük ellentétben a denevérek őshonosak itt, a barlang mellett (odakint) még egy Denevérmúzeumot is létrehoztak a bemutatásukra. A barlangtúra kb. fél-háromnegyed óráig tart, kell hozzá a kardigán/kabát és a vízálló cipő sem hátrány. A cseppkövek bár nem hatalmasak, de annál szebbek, és a végigcsordogáló patak még hangulatosabbá teszi a helyet. Érdemes megnézni! A barlang mellett csónakázó tó terül el, sok-sok kacsával (melyek etethetők…), és a közelben van Orfű, strandjaival, tavaival.

A tények: 

A barlang főága 466 méter hosszú, gyalogosan, utcai ruhában is bejárható. Van még három, nehezen járható mellékága is. Az állandó 12,6 fokos levegője és a magas 97%-os páratartalom gyógyhatású, 2000-ben nyilvánították gyógybarlangnak.

a bejárat... elég alacsony, de beljebb már magasabb :)

tájékoztató tábla

Denevérmúzeum

a csónakázótó