2019. május 22., szerda

Mint a mesében... Billund, LEGOLAND


Az egész ott kezdődött, hogy középső gyermekünk pár hónapja szemünkre hányta, hogy mi utazgatunk állandóan, de őt csak autóval visszük mindenhova és sosem repülhetett még… Mélyen fel volt háborodva. Ez érthető is, elvégre 6 éves – ilyen korban gyakran repül az emberfia. Vagy legalább is álmodozik róla… Ehhez az ötlethez csatlakozott a legkisebb, hiszen 3 évesen mindenben utánozni kell a bátyját. Tehát ő szintén felháborodott és repülni akart… A nagymama csupán halkan jegyezte meg, hogy habár 68 éves, de még neki sem sikerült soha felszállnia. Lényegében adva volt 2 kiskorú és egy nagyobb, akiknek értelmes módon szerettük volna kielégíteni szárnyalós elképzeléseit. Olyan úticélt kerestünk, ami közel van, olcsó és ráadásul élvezetes a 2 pöttömnek. A repülős portálokat nézegetve, olcsó célpontokat keresve – ABC-rendben haladva… – találtam rá Billundra. Lehet, hogy én vagyok műveletlen, de korábban sosem hallottam erről a városról. Már csak merő kíváncsiságból utánanéztem hol is van, és miért is érdekes. Mint kiderült, itt van a LEGO központja, kb. 2 órás utazással elérhető, és pár tízezer Ft-ból kijön az út. Tudtam, hogy rátaláltam a tökéletes helyre… :) Ahogy körbenéztünk, rájöttünk, hogy ha Koppenhágába vesszük a jegyet, még olcsóbban megússzuk. (Legalábbis így terveztük, de mint ez később kiderült nem igaz. A koppenhágai bejegyzésben írni fogok róla!) Kész is volt a terv: egy hosszú hétvége keretében Koppenhágába érkezünk, ott megszállunk, autót bérlünk, 2 napra átruccanunk Billundba majd vasárnap vissza, és hazarepülünk.
Hogy miért is tűnt ennyire érdekesnek Billund? Mint említettem, innen indult hódító útjára a LEGO… A dán Ole Kirk Christiansen a gazdasági világválság miatt kezdett 1932-ben játékok készítésébe, méghozzá azért, mert korábban jól menő asztalos vállalkozása kezdett becsődölni. De az új profil nagyon bejött, úgyhogy maradtak ennél. Szerencsénkre… A cég 1934-ben felvette a LEGO nevet, és 47-től műanyag fröccsöntött játékokat gyártottak, 1958-tól pedig a mai „összeszerelős” formában tették mindezt. (Minden LEGO darab összekapcsolható egymással…) A vállalkozás azóta is a család tulajdonában van. Az első LEGO gyár Billundban működött/működik, mai napig a világ LEGOinak 90 %-át itt készítik. Az üzem mellé persze repülőtér is kellett – annyira nagy volt a kereslet… -, és azinnovációra/egyediségre törekedve létrehoztak egy LEGO élményparkot is. És így lett a 6-7000 fős kisvárosból igazi turisztikai célpont: a repülőteret megnyitották a nagyközönségnek, a LEGO park mellé több más attrakciót (pl. Lalandiát, egy vízi vidámparkot; LEGO központot, homok-galériát, stb…) építettek, fellendült a hotel-biznisz, rengeteg a szállás és persze ezzel párhuzamosan a kisegítő szolgáltatások (éttermek, turisztikai irodák, stb…) száma szintén megugrott. Lényeg az, hogy csináltak egy LEGO várost. Az igazit…
A megérkezésünkről és a koppenhágai élményeinkről a következő bejegyzésemben fogok írni, most folytassuk onnan a történetet, hogy péntek kora délután megérkeztünk Billundba. Koppenhágából kocsival az út kb. 3 óra, és bár esett az eső, de a jó autó és a jó utak miatt ez nem tűnt soknak. Már korábban is írtam, hogy az utazáson (repülésen…) és az étkezésen szeretünk spórolni, viszont a szállásból – ésszerű kereteken belül – de a legjobbat igyekszünk kiválasztani. Billundban az olcsó és a méregdrága szállás szintúgy megtalálható; mi egy középkategóriásnál maradtunk: A Kastélyhotelben (LEGOLAND Castle Hotel) foglaltunk le 2 éjszakát. Ez valóban kastély! :) Pár éve építették, 2 fő épületből áll, mindkettő középkori (LEGO)kastélyra hasonlít mind kívülről, mind belülről. Vendégként a Princess, a Wizard vagy a Dragon Knight szobákban aludhatunk. (Mi a Wizard-ban voltunk, varázslók lettünk pár napra…) Minden apró részletre figyeltek: a házak előtt nagy LEGO szobrok álltak, hangérzékelővel – a sárkány morgott, a ló nyerített, az apród trombitaszóval fogadott a bejárati ajtónál, a falifények LEGO-fáklyák voltak, a tapéták szintén legósak… a szobákban is minden (párnák, szőnyeg, fürdőszoba…) ezt az érzést adták vissza. Nekem pl. nagyon tetszett, hogy a folyosó csillárján kis LEGO-egerek lógtak... :) A szálláshoz reggeli is járt, ezt a másik épület földszintjén - naná, hogy LEGO középkori stílusban - mint svédasztalos étkezést vehettük igénybe. A pincérek apród ruhában szolgáltak fel, sőt kardoztak is a gyerekekkel… Néha megjelent a sárkány és a királylány, de pár fotó után ők továbbálltak.
Mivel mi délután érkeztünk, lepakolás után elindultunk felfedezi a környéket. Vacsizni is akartunk, így kötöttünk ki Lalandiában. Lalandia a 2. legfelkapottabb látványosság a LEGO vidámpark után, hatalmas „hangár” (…több is), ami belülről a folyamatos nyarat idézi. Belépve egy csomó épületet – éttermeket, színpadokat, játékokat… - láttunk, jó meleg volt, és felettünk felhős volt az ég. Csak jobban szemügyre véve vettük észre, hogy a felhők festettek, tulajdonképp egy kupola alatt állunk. Mivel Dánia nem egy mediterrán ország, nagyon okos húzás, ezt így megcsinálni! Mi leragadtunk az elejénél: pizzáztunk, figyeltük az animátorokat – éljen Monky Tonky! :) …a ház kabalafigurája, egy majom – és játszottunk. A kicsik ugráltak, mi lazítottunk. A pláza-részen túl nem mentünk, de hátrább minigolf pálya, sportaréna, tél-világ és persze a hatalmas élményfürdő várt volna bennünket. Ide – az elejére – a belépés ingyenes, az ételért és a játékokért kell csak fizetni. Sajnos Dánia nagyon drága, ezt itt is tapasztaltuk, egy pizza kb. 4-5000 Ft-ba került… Visszafelé menet, Lalandia előtt játszótér áll, és egy homokszobor galéria, hatalmas és gyönyörű alkotásokkal. Este értünk vissza a hotelba, hatalmasat aludtunk.
Másnap a reggeli után átballagtunk LEGOLANDbe. Szó szerint egy köpésre, a hotellel szemben található az óriási, 10 hektáros területen kb. 58 millió LEGOkockából épített vidámpark. A belépés drága: fejenként kb. 10-12.000 Ft-nak megfelelő dán koronát kérnek el érte… igaz, a hotelben megvásárolhattuk előre a jegyeket, így egy picit olcsóbb volt. Az is tény, hogy egész napos szolgáltatást nyújtott, és a benti játékokért nem kellett semmit külön fizetni. (Ez megint jó ötlet, ezáltal a sorbanállás 1-1 játéknál csak pár perc lett…) A bejárat mögött Dánia és a világ minden részéről ismert nevezetességek kicsinyített, LEGO másait építettek meg, ezeket jártuk először körbe. Minden részletre odafigyeltek, sok alkatrész mozgott is… Ráadásul a játékokat gyönyörű növényzet – bokrok, virágok – vették körül, szinte úgy éreztük, mintha botanikus kertben lennénk. Ezután jöttek a játékok: a kisvasúttól az elvarázsolt kastélyon át a hullámvasútig minden van itt… Gondoltak a legkisebbekre: a LEGO DUPLO résznél mini játékok hada fogadott. Középen áll egy vár – innen indul a hullámvasút, előtte pedig animátorok (naponta többször) műsort adnak. A sztori lényege, hogy a király és a királylány hű lovagjaikkal keresik a kincset a gonosz varázslóval szemben… A „színészek” műugrók, játszi könnyedséggel szaltóztak a vártoronyból a vizesárokba. Mostunk aranyat, középső gyermekünk „arany”érmet készíthetett belőle, láttunk az Atlantisz részen sok-sok akváriumot, csónakáztunk, forgóztunk, szafariztunk… és közben pihentünk, ettünk, fotózgattunk. Van egy direkt körbeforgó-emelkedő kilátó, amiből az egész parkot át lehet látni – ide is felültünk. A bejárat/kijárat mellett pedig hatalmas LEGO áruház működik, mindent lehet kapni, ami a játékkal kapcsolatos. Persze dán áron…
Estére értünk haza, elfáradva dőltünk le aludni. Másnap pedig reggeli után visszaindultunk Koppenhágába…
Hogy milyen volt Billund? Mesés… nagyon jó érzés volt újra gyermeknek lenni.

A tények:
Billund város Dániában, Syddanmark régióban. Billund község központja. Itt található a Lego játékgyártó cég központja, és a település határában van a Lego gyár is, ahol még ma is a termékek 90%-át előállítják. A vállalat főhadiszállásával szemben épült fel az első Legoland 1968-ban. A Billundi repülőtér, Dánia második legforgalmasabb repülőtere a Lego számára épült az 1960-as években, de napjainkban már független a vállalattól.

 a szállásunk



 ...a csilláron LEGO kisegerek lógnak






 ha ugrálsz, világít

LEGO szafari
 
 figyeltek a részletekre: a fán LEGO keselyű

 elvarázsolt kastély, tükör labirintus

 és mindenütt virágok



 a vizes rész



és végül a forgó kilátó

2019. május 13., hétfő

Hová tűnt Gombóc Artúr??? (Zotter csokigyár)


Mielőtt megérkeztünk volna a Dinóparkba - már Magyarországon túl, de Bad Gleichenbergen (Dinóparkon) innen… - megálltunk Riegersburgban megnézni a Zotter csokigyárat. Riegersburg szép osztrák kisváros egy nagy és érdekes várral, de mi most kimondottan csak a gasztrotúra kedvéért ejtettük útba. Ugyanis itt van a Zotter manufaktúra, egy magánkézben levő csokigyár, ahol igen magasra emelték a mércét: isteni finom csokik gyártása mellett létrehoztak egy interaktív, kóstolós gyárlátogatást, és az üzem mellett egy kis állatkertet, amiben bio-tartott háziállatokat mutatnak be (ennek a neve Ehető Állatkert).
De haladjunk szép sorjában… A csokigyárat könnyű megtalálni, jól kitáblázták az odavezető utat, ingyenes parkolóhely is van elég. A belépéskor vásárolhatjuk meg a jegyünket – mi előrelátóan már a neten foglaltunk korábban… (hétvégén, csúcsidőkben érdemes így tenni), normális az ár, pár ezer Ft-nyi a belépő. Fél óránként indulnak turnusok, amíg várakoztunk a sajátunkra, már kóstolgathattunk is. Többféle kis csokidrazsét, sőt pirított kukacokat is csokiöntettel… A túra legelső része egy kb. negyedórás filmnézés, a Zotter gyár perui kakaó ültetvényeiről. Csak németül beszélnek benne, angol felíratozással – viszont nyelvtudás nélkül is nagyjából érthető. Ezután indul a valódi gyárlátogatás – és kóstolás… Mindenki kap egy audioguide-ot (kis kütyüt, ami különféle nyelveken, pl. magyarul is, elmondja a legfontosabb információkat), és önálló tempóban végigbandukolunk az üzem területén. Maguk a gyártósorok üvegfallal el vannak választva a látogatóktól, de minden látszik… mégis az igazán érdekes a kóstoló. A legelső teremben még csak a pörkölt kakaóbabok vannak, majd egy 100%-os kakaómassza következik csokiszökőkút formájában… mindenki „nekiesett”, csupán azt felejtettük el, hogy ez színtiszta kakaó, nulla cukor és tejporral – az íze ennek megfelelően irtó keserű. Szerencsére ezekután már az ízesített, édesített változatok jöttek, rengeteg formában. Még a legelején mindenki kapott egy kerámia kiskanalat, ebbe lehetett merni, csepegtetni a csokikat. Kicsit „Gombócartúr-os” volt az egész - ő arról híres, hogy szereti a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. :) Na, itt mindez megvolt… Viccet félretéve, több száz íz és típus közül választhattunk, annyit eszegetve, amennyi belénkfért. Legkisebbünknek az Endorphine Roller Coaster jött be legjobban, ez egy csokigolyós hullámvasút, gombnyomásra indultak lefelé a töltött finomságok… de volt itt robot is, aki a kiválasztott csokit nekünk adta, meg forró csoki automata, sőt egy fogorvosi rendelő is, ahol természetesen cukormentes csokikat ehettünk… A végére maradtak a drazsék… itt már kezdtünk egy kicsit besokallni, de hősiesen kóstolgattunk tovább. Jó magyar hozzáállással „még csak egy falatot” elvet követve ezen szintén átjutottunk. Szerencsére a túra a friss levegőn végződött, itt szusszanhattunk. (A túra során egyébként több helyen lehet vizet inni, ez szerintem egy nagyon pozitív dolog – ez teszi lehetővé, hogy fejenként több kg-nyi édességet magunkba tömjünk…) Ami még nagyon tetszett: a gyár humorérzéke… Induláskor a pörkölt kukacok, a kertben lévő szobrok és vicces táblácskák mindenfele (pl. ”ich bin schockiert”= „sokkolva vagyok/(be)csokizva vagyok”, „make chocolate, not war”=”csinálj csokit, ne háborúzz”, és még sorolhatnám…). Az Ehető állatkert szélén elhelyeztek egy „temetőt” az elvérzett csoki-ízek emlékére. Volt itt mustáros csoki, cigis csoki, halas csoki és más furcsaságok…
Tulajdonképpen a gyárlátogatást befejezve mentünk át az állatkertbe. Igazából ez egy öko-gazdaság – Stájerországban nagy divatja van ennek… -, itt egy csomó kedves, simogatható állattal találkoztunk (pl. szamár, disznó, láma, szárnyasok, nyuszi…), és természetesen ide is becsempésztek pár szórakozási lehetőséget. A 2 kisebbünknek az óriás csúszda jött be, de volt itt zöldségeskert, napsétány és egy öko-étterem, szabadtéri színpaddal. Szerencsére szép napsütéses időt fogtunk ki, nagyon jól éreztük magunkat. A gyárlátogatás és az állatkerti séta legalább 3 óráig eltartott, kb. fele-fele időben.
A gyerekeknek annyira tetszett az egész, hogy pár nappal később a hazaúton újra meg kellett itt állnunk, és bevásároltunk a finom édességekből. Mert persze mintaboltjuk is van az üzem mellett… 

A tények:
A Zotter csokoládégyár a magyar határtól kb. 30 km-re, Graz felé Riegersburgnál található. A gyár honlapja a következő weboldalon érhető el: https://www.zotter.at/de/startseite.html

 belépő...

 a színházteremben a párnák is kakaós zsákok...

 Herr Zotter

sokkolva/csokizva
 
 ...és kezdődik a kóstolás!

 a színtiszta kakaó... keserű!!!



 vidám fogászat

 ...tovább kóstolunk

 az Ehető állatkert




 elvetélt ötletek temetője...