Hazai Safari

Olyan régen nem posztoltam… A „világválság” (értsd ezalatt kedves Olvasó a koronavírus mizériát, a háborút tőlünk keletre és a gazdasági káoszt, amely most szinte mindenütt dúl…) a mi életünket is szorosabb keretek közé fogta. Orvosként jóval többet dolgozok az utóbbi időben, a házépítésünk lassan és drágán halad, az utazási szigorítások és veszélyek pedig lecsökkentették a nyaralásaink számát. Nem panaszkodni szeretnék: minden szerettem túlvészelte a covid-járványt, a házunk gyönyörű lesz, és talán lassan újra utazhatunk is… De nagyon vágyom rá, hogy sok-sok új, általunk bejárt hellyel gazdagítsam a blogomat!

Most csak innen a „szomszédból”, a nagykőrösi Safari parkról szeretnék mesélni. A Richter Safari és Élmény Parkot ifjabb Richter József (szintén cirkuszi előadó, mint családtagjai) hozta létre 2 évvel ezelőtt, a Magyar Nemzeti Cirkusz és más cirkuszok állatait megmentve. A covid alatt sajnos a cirkuszosok nem járhatták az országot, nem tarthattak előadást, így megélhetésük veszélybe került. Ezen segítettek a Safari park megalkotásával… 2020-ban Szadán indultak, majd nemrég átköltöztek Nagykőrösre. Itt már közel 30 hektáron több mint 200 állat él. Nagykőrös Kecskemét mellett, Budapesttől is csak cirka 1 órára található. A parkba előre, online érdemes/kell jegyet foglalni, elfogadható áron. Jelenleg pár hetes várólista alakult ki, de szerintem nyáron utolérik magukat… Lehet saját kocsival, illetve kisvonattal is végignézni az állatokat, mi az autót választottuk. A bejáratnál ellenőrizték a jegyünket, vettünk répát (ezzel etethettük az állatokat – csak ezzel!) és nekiindultunk. Az első rész egy füves-földutas terület, ahol az állatok – csacsik, lovak, tehenek, lámák, zebrák, tevék, struccok – mászkálnak a kocsik között. Látszik, hogy szelídek, és imádják a nasizást… Behajolnak a kocsiba is, de egyáltalán nem tolakodóak vagy agresszívek. Némelyiket meg is lehetett simogatni. Természetesen kiszállnunk tilos volt… Feljebb nagy bikák, elefántok és zsiráf él, de ők már kerítés mögött, „pár lépés” távolságot tartva a látogatóktól. Őket is megetettük. Legalább 8 adag (500Ft/0,5-1 kg adagonként) répát osztogattunk szét, több helyen lehetett venni szerencsére… A nagy melegben, lassan haladva, az autónkban majd felforrt a víz, de ezt leszámítva semmi rosszat nem tudok említeni. A safarizás után következett az élménypark. Ez egyrészt állatsimogatóból, másrészt gyerekjátékokból, harmadrészt 30 méter magas óriáskerékből (Safari Eye), negyedrészt pedig cirkuszból állt. Napi többször 3 fajta programot is tartanak: van elefánt idomítás, akrobatikus motorozás fent a levegőben, és komplett, sátras cirkuszi előadás – mindhárom ingyenes. (Egy nagy táblára van kiírva, mikor mi következik…) Mi a cirkuszt néztük meg, a fiúk nagyon élvezték. Minőségi műsor volt, nekem szintén tetszett… Játszottunk a kinti játékokkal (ez számomra leginkább a búcsúk hangulatát idézte, dodzsem, körhinta, állatsimogató, stb…), Zazóval tettünk egy kört az óriáskeréken, és ezután mentünk is haza. Kb. fél napot töltöttünk a parkban, a Kicsik kellően elfáradtak… A park végén van egy kis Dinó-park, nem nagy, de aranyos. Viszont a tó a központban gyönyörű! Még annyit említenék meg, hogy a játékok, óriáskerék nem ingyenes, zsetonokat kell venni rá. És természetesen az ételért és innivalóért szintén külön kell fizetni.

Összességében – a hőséget leszámítva – minden nagyon jól meg volt szervezve, igazi vándorcirkusz élményt kaptunk. Minden gyermekes családnak, akár iskolai osztályoknak is jó szívvel ajánlom a parkot.

Köszönöm!

Elérte a blog a 10000-es nézettséget... Örömmel tölt el, hogy ennyien kíváncsiak vagytok az utazásainkra! :) 

Csonttemplom (Kutna Hora)

Prágai kirándulásunk végén – hazafelé jövet… - megálltunk Kutna Horában.
Kutna Hora a cseh fővárostól kb. 1 órányira van, régen virágzó nagytelepülés volt, (ezüst) bányász központ; ma már csak álmos, 20.000 lakosú kisváros. Ami miatt mi ide látogattunk: a Csonttemplom (Kostnice Sednec vagy másnéven sedleci osszárium). A templomot a XII. sz-ban alapították. A legenda szerint az 1200-as évek végén egy itteni apát Jeruzsálembe zarándokolt, majd hazatért, és szent földet is hozott magával, amit helyben szétszórt. Emiatt rengetegen akartak itt temetkezni. A XIV. sz-ban a pestisjárvány jócskán megnövelte az elhunytak számát, úgyhogy már a középkorban is alig fértek a csontoktól… több mint 40.000 embert temettek el a templom körül. Szintén a legenda szerint a XVI. sz elején egy félvak szerzetes unalmában elkezdte a csontokat piramisokba rendezgetni (jelenleg 4 van meg belőle), és miután befejezte a munkát, visszatért a látása. De látható egy 8 méteres csontcsillár is, ami állítólag az összes emberi csontot tartalmazza, illetve egy nagy Scharzenberg-címer szintén csontokból. Több százezerre becsülik a felhasznált emberi csontok számát! A templomban szinte minden valódi emberi csontokból áll, némelyik középkori, önkéntesek szokták tisztogatni ezeket… A múlt évtizedben felújították az egész épületet, és nemrég újra megnyitották a látogatók előtt.
Megjegyezném, hogy a templomnál nem lehet belépőjegyet venni, hanem a közelében lévő információs bódénál. A temető mellett ajándékboltok, kávézó, park található, a városban pedig egyéb – főleg középkori – látnivalók is. Maga a csonttemplom nem nagy, ráadásul fotózni sem lehet bent (a képeket a hivatalos oldalakról használtam fel…), de érdemes megnézni. Közép-Euróba legnagyobb csontgyűjteménye, kuriózum.