Ourika vízesések (Marokkó)

Mai nap délebbre indultunk, az Atlasz-hegységbe. Susuékkal (Marokkó utazás) megnéztük az Ourika vízesést (igazából, ha jól tudom 7 vízesés van...). Kora délelőtt indult a csoport Marrakeshből, mivel mi épp útbaestünk, felvettek bennünket a hotelünk előtt, és mentünk is tovább „lefelé”. A vízesés Marrakhestől kb. 60 km-re van, 1600 méter magasan. Odaúton megálltunk egy valódi berber háznál (bár 1-2 szobájában laknak, de inkább skanzen.) Érdekes volt látni, mennyire egyszerűen, de mégis kényelmesen élnek itt. Még saját kis malmuk is van…

Innen mentünk tovább a folyóparti éttermekig, itt leparkoltak a sofőreink (3 kisbusszal jöttünk), és gyalog folytattuk a túrát. Az elején nem is volt semmi probléma, de a közepétől már izgalmasabbá vált a séta. Elfogyott a kövesút, (vizes) sziklákon kellett felfelé mennünk kb. 300 métert. Nehéz terep, de megérte, nagyon szépek a vízesések. Lefelé sem volt sokkal könnyebb, de a helyi vezetők segítettek. Gyakorlatilag egy közepes nehézségű 1 órás túrát tudtunk le. (Zolika lépésszámlájója szerint 6 km-t tettünk meg összesen.)

Visszatérve a kocsikhoz, megebédeltünk a folyóparton lévő egyik étteremben, apró zsámolyokon ülve, és eléggé fázva. A túra alatt nagyon szép időnk volt, de délutánra megint hideg lett. Ebéd után a fele csoport ment a repülőtérre – ők már utaztak haza, másik felét meg visszavitték a szállásukra. Egy kedves fiatal pesti párral utaztunk visszafelé, jót beszélgettünk. Zalánka elfáradt, már útközben elaludt.

Csalóka a marokkói idő, bár nem volt meleg, de teljesen leégett az arcunk. Ráadásul szerintem holnapra izomlázunk is lesz… Viszont megérte, megint egy csodaszép helyet láttunk.

szép a táj az Atlasz hegységnél

kicsit mások itt a KRESZ táblák

berber ház konyhája

berber nappali

Ourika vízesés

patakparti ebéd

Gleccsertúra

Olaszországból Ausztriába jövet megálltunk (az osztrák) Tirolban, Innsbrucktól nem messze. Mivel Innsbruckban csak igen borsos árú szállásokat találtunk – igaz utolsó pillanatban kerestük… -, ezért a környező üdülőfalukat vettük szemügyre, és így kötöttünk ki Neustift im Stubaitalban… Gyönyörű a hely! Képzelj el, kedves Olvasó egy négyezres lélekszámú, szépen karbantartott, igazi tiroli stílusban felépített kis települést, magas hegyekkel körülvéve, olyan tiszta levegővel, hogy vágni lehetne. Na, itt szálltunk meg… A faluban sok érdekesség nincs, a turizmusra épít – sok a hotel, apartman. Ami viszont feltűnő, hogy bár pici, de mindene megvan, jó pár étterem, bolt, játszótér; van orvosi rendelője, tűzoltósága és még hegyimentői is. A környező hegyekbe kiépített utak, ösvények vezetnek – kipróbáltuk, elgyalogoltunk egy közeli vízeséshez, csudaszép volt! A lustábbakat pedig felvonó viheti fel a csúcsra, ahol óriás napóra, különböző sportolási lehetőségek és további túraútvonalak várnak… Télen szerintem itt hatalmasakat lehet síelni… Mi a Pfandl apartmanban szálltunk meg, kedves személyzetű, tüchtig kis szállás volt. A fiúkat egyik este sem kellett altatni, a jó alpesi levegő és a sok séta megtette hatását…

A közelben található Top of Tirol, egy csúcskilátó 360 fokos körpanorámával a Nagy Izidor hegygerincén, 3200 méter magasan. Természetesen lentről indultunk, a Stubai gleccser völgyállomásáról, és kabinos felvonóval mentünk felfelé. A középállomáson csak átszálltuk, és folytattuk az utunkat tovább… A hegyállomáson már végetért a lebegés, itt kiszállhattunk. Fura volt a csípő szél és a hideg. Csak Soma és Milán volt elég bátor, hogy a zord körülmények között kimerészkedjen a kilátó végéhez. Én a kicsikkel nem kockáztattam a csúszós lépcsőket a mélység felett… megvártuk őket. Miután visszatértek, beültünk ebédelni a helyi „gleccser étterembe”, illetve vettünk pár apró szuvenírt a boltban. (Megjegyezném, hogy az itteni Jochdohle étterem Ausztria legmagasabban fekvő étterme.) Odakinn kipróbálták a gyerekek a mamut-csúszdát – stílusos… -, majd visszatértünk a völgybe.

A tények:

Stubai-gleccser 12 négyzetkilométeres területe Ausztria legnagyobb egész évben nyitva tartó télisport-terepe. Magas fekvésének (1750 – 3200 m) köszönhetően októbertől egészen júliusig garantáltan hóbiztos. 110 kilométernyi lesiklópályát vonultat fel, melyek közt minden tudásszintnek akad megfelelő: a könnyű, széles, kezdőknek ajánlott pályáktól egészen a profik igényeire szabott buckapályáig és komoly síútvonalakig. További sportos lehetőségekkel szolgál egy snowboard-funpark, két állandó versenypálya, a sebességmérő szakasz, a kalandos csőcsúszda-pálya, a 4,5 kilométernyi sífutópálya és egy jégmászó-torony.

 úton Olaszból Tirolba...

 a szállásunk

 na így lehet tönkrevágni a természetet... a turisták kiszedegetik a köveket a patakból, így az élhelyeket teljesen felbolygatják - de szép tornyokat építenek

 óriás napóra, ködben

 indulás a gleccserhez

 ...és fenn a csúcson

 nem csak gusztusos, finom is!

 

jég, mamut, csúszda...

Horvát csoda (Plitvicei tavak)

Mostani horvát kirándulásunk fő oka az volt, hogy már 1-2 éve tervezgetjük a Plitvicei tavak meglátogatását… Épp ezért kihasználva a jó időt és a hosszú hétvégét, péntek délután nekiindultunk. Este Slunjban szálltunk meg, a tavaktól kb. 20-30 km-re. Slunj nagyon szép kisváros, tele patakkal és vízesésekkel, melyek a házak között is csörgedeznek. Nem meglepő módon sok itt a vízimalom… Ja, és amit mi ugyan nem találtunk meg, de a kelet-német Winnetou filmek nagy részét itt forgatták, ennek emlékei is láthatók a városban (pl. indián oszlopok, stb). Reggel mentünk tovább… kb. fél óra alatt Plitvicére értünk. Mivel a honlapjuk tökéletes, szeretném csak zanzásítva onnan kiemelni a tudnivalókat (forrás:  http://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/plitvicei-tavak/ )

A Plitvicei tavak Horvátország egyik legszebb természeti képződménye. Helyileg Karlovactól 75 kilométerre délre fekszik egy hegyvidéki területen. A tórendszert tápláló Bijela rijeka (fehér folyó) és a Crna rijeka (fekete folyó) folyók víztömegével, sodrásával és erejével több ezer éven keresztül vájta ki, alakította ki a Plitvicei tavak jelenlegi formáját. A Plitvicei tavak, a tavakat körülvevő hegyek dolomit és mészkő egyvelegéből épül fel. Ahol a vízáramlat akadályba ütközött, ott alakultak ki a mai vízesések. A Plitvicei tavak tórendszer legmagasabb tava (Proscanski tó) 637 méteren található, míg a legalsó 503 méter magasan. A 134 méter szintkülönbségen csodálhatjuk meg a vízesések sorozatát.

12 tó alkotja a felső tórendszert (Prošćansko, Ciginovac, Okrugljak, Batinovac, Veliko, Malo, Vir, Galovac, Milino, Gradinsko, Veliki Burget és Kozjak). A legfelső tó a Prošćansko, melyet a Matica folyó táplál (őt pedig a Bijela és Crna folyók).  A felső tórendszer legszebb látnivalója a 20 méter magas Labudovac vízesés. Itt szinte mindenki megáll fényképezkedni. A Kozjak zárja a felső tórendszert.

A Plitvicei tavak látnivalói közül kétség kívül a Nagy vízesés a legimpozánsabb. Ez a vízesés Horvátország legmagasabb / legnagyobb vízesése. Magassága 78 méter. A Nagy vízesés nemcsak méterében de kialakulásában is eltér a többi vízeséstől: amíg a többi vízesést a tavak szintkülönbsége formálja, addig ez a Nagy vízesés a meredek mészkő sziklafalból kizúduló vízzuhatag által keletkezett. A Nagy vízesést tápláló folyó innen 3 kilométerre délre, a Prijeka kosa lábánál ered és itt csatlakozik a Plitvicei tavakhoz. A Nagy vízesés esőzésekkor és a tavaszi hóolvadáskor nyújtja a legszebb látványt. 

A tudósok a XIX. századtól foglalkoznak a Plitvicei tavakkal. A mai ismereteink szerint, közel 1300 növényfaj él ezen a kicsike területen. Főként a mohák és algák élnek nagy számban, de a nedves réteken különleges harangvirág, boglárka és orchidea fajok élnek meg. A Plitvicei tavak növényvilága annyira különleges, hogy a IUCN Vörös listáján is számon tartják. Az állatok közül a leghíresebb a barna medve, mely nem nagyon látogatja a turisták által birtokolt erdei utakat. Közel 350-féle lepke, 50 emlős, 20 denevérfaj és közel 200 madárfaj őshonos itt. A legszembetűnőbb állat a pisztráng. Majd minden fajtája megtalálható itt.

És amivel kiegészíteném: közlekedtünk hajóval, kis csuklósbusszal és természetesen gyalog! Mobilom szerint 14 km-t tettünk meg… Nem éreztük, hihetetlen szép és nyugalmat árasztó volt ez a hely. Most nem volt nagy tömeg; gondolom nyáron, főszezonban ez az egész már nem olyan békés. De mi szerencsések voltunk, csodálatos napot töltöttünk el a természetben…

Rengeteget fotóztam, csak egy "kis ízelítő" belőle... (a képekre kattintva nagyban is megnyílnak!)