Kelet kapuja (Isztambul)

Isztambul számomra mindig is a mesés, titokzatos Kelet kapuja volt… ezért is örülök, hogy augusztusban Somával eljutottunk ide. Gyerekeket nem mertük hozni, nem tudtuk, mire számítsunk – de pozitívan csalódtunk. Isztambul bár hatalmas, nyüzsgő, de biztonságos város, tele kedves emberekkel.

Az ókorban Bizáncként ismerték, majd szinte a XX. sz-ig Konstantinápoly néven futott, és Atatürk a köztársaság kikiáltásakor (1928-ban) nevezte át hivatalosan Istanbul-lá (csak magyarosan Isztambul…). Törökország fővárosa egyébként Ankara… Isztambulban több mint 8 millióan élnek, hihetetlen gyorsan növekszik a város. (Ennek azért vannak hátulütői is: kb. 100 éve megszaporodtak az úgynevezett gedzsekondu (gecekondu) épületek, ez törökül szó szerint azt jelenti, egy éjszaka alatt épült – azaz össze-hóhányolt, nem biztonságos házak, amik a földrengéskor úgy omlanak össze, mint a kártyavár.)

Kiutazásunk – repülővel – zavartalanul zajlott, 2 órán belül Budapestről már meg is érkeztünk. Az isztambuli reptér nagy, de jól kitáblázott, nem okozott problémát. Még idehaza felvettem a kapcsolatot egy magyarul beszélő, de kint élő szállítóval (Ramazan Timzan-nal …a neten Isztambul Transzfer-ként található meg), aki várt bennünket a repülőtéren, és egészen a hotelig vitt. Nagyon elégedettek voltunk vele, és a munkatársaival is – hihetetlen ügyes sofőrök, kedves, udvarias emberek, és a szolgáltatásuk teljesen megfizethető. A szállásunk a belvárosban, pár száz méterre a legfontosabb látnivalóktól volt, Nowy Efendi a neve. Kicsi hotel, sokemeletes, és a tetejéről (a reggeliző helyiségből…) gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Lepakoltunk, szusszantunk egyet… „kihevertük” az 1 óra időeltolódást… majd nekivágtunk felfedezni Isztambult. Először a Kék mecsetbe mentünk (…vagy Ahmet szultán mecsetje). Az 1600-as évek elején építették, nevét a kék csempékről kapta, melyek a belsejét díszítik. A Törökországban lévő 2 mecset közül ez az egyik, ami hat minarettel rendelkezik. A szultán a sok minaret miatt majdnem összeütközésbe került Mekkával… Gyönyörű épület, belülről is csodálatos, de természetesen rengeteg benne a turista. Ingyenes a belépés, de csak megfelelő öltözetben, mezítláb és nőknek kendővel a fejükön… (szerencsére ingyenes fejkendőt adtak a bejáratnál, amit kijövetelkor leadtunk). Pont kifogtunk egy esküvőt, még csokit is kaptunk tőlük. Innen a Hagia Sophiába (Ayasofia) mentünk – kb. 2 perc séta… -, szintén mecset (…igazából egy bizánci építésű ortodox bazilika, ami egy ideig mecsetként működött, ma pedig múzeumként funkcionál). Jóval sötétebb, sejtelmesebb, mint a Kék mecset… Szintúgy mezítláb, kendőben lehet csak bemenni, itt is nagy a tömeg, gyönyörű a világítás. Mai 3. híres látnivalónk: az Elsüllyedt palota (Basilica cisterna) lett. Cirka 1000 évig föld alatti víztározó volt, jelenleg a vizet leeresztették és múzeum. Több mint 300 oszlop tartja, fala 4 méter vastag, hatalmas. Itt forgatták az Inferno film egy részét (Tom Hanks főszereplésével, Da Vinchi kód folytatása), jelenleg egy csomó modern szobor díszíti. Ami meglepő volt: a helyszínen jóval olcsóbban vettük meg a jegyet, mint ahogy online hírdették…

Másnap a Nagy Bazárt jártuk be… 60 utca, több mint 3000 üzlet, és mellette a Fűszer (másnéven Egyiptomi) bazár. Van pár alapszabály: 1, minden eladó (még a bolt előtti macskát is viheted)  2, alkudni nem lehet, hanem szinte kötelező (legalább olyan természetes, mint nálunk boltba belépéskor a köszönés... dráma szakos diákok/színészi képességgel megáldott felnőttek előnyben)  3, ha lealkudtad, akkor viszont vedd is meg... 4, ha kóstolót adnak, fogadd el (ingyenes, bár beetetés... viszont a piac végére jóllaksz sok édességgel, teával és kávéval...). Természetesen mi is vásároltunk, jól eltévedtünk (nem veszélyes, több kapun is ki lehet jönni, ugyanúgy a belvárosban van). Az arany, ezüst, fűszer, tea, csokoládé, ruha hihetetlen mennyiségben és formában kapható!

3. nap kijjebb merészkedtünk a belvárosból: kimentünk az Aquariumba (...mint nálunk a Tropicarium) és a Aqua Florya-ba (sokemeletes bevásárlóközpont). Érdekessége, hogy a pláza a Márvány-tengerre nyílik... Mivel az Aquarium a városközponttól és így a szállásunktól 20 km-re található, gondoltuk, tömegközlekedünk. Az itteni HÉV (=metro, kisvasút kombináció) Marmaray névre hallgat, átszeli az egész várost, mindenki ezzel jár. Hát gondoltuk mi is... de ehhez kell Istanbul Card (mint egy kis bankkártya/bérlet, mi töltjük fel pénzzel... ez fedezi a jegyek árát) Na, azunk nem volt. Kérdeztük a hotelünk recepciósát, hol vehetünk egyet (nem drága, üresen pár száz Ft...). Hirtelen nem tudta, úgyhogy 1 napra nekünk adta a sajátját. Idáig is nagyon tetszett a hotelünk, de most még kapott egy plusz pontot!!! Igaz, üres volt a kártya, de feltölteni már a Marmaray bejáratánál (automatából) simán ment. Mi 200 Lírát tettünk rá (2600 Ft), egész nap mentünk ketten vele, és maradt is rajta pénz... A Marmaray negyedóránként jár, cirka fél óra után már az Aquariumnál le is szálltunk. Nagyon tetszett, nagy és változatos. Utána kimentünk a valódi tengerpartra... Sajnos az lehangoló volt. A homokos, fürdőzésre alkalmas rész lezárva; a szabad tengerpart meg sziklás és koszos. Úgyhogy a Márvány-tengerben nem sikerült fürödnünk. Mellette a park gyönyörű, de ez mégsem kárpótolt... (valahol feljebb lett volna fizetős strand, de oda már nem mentünk el.)

4. nap megnéztük az Archeológiai (régészeti) múzeumot és a Topkapi palotát (középkori, ottomán palota háremmel). Előző nem nyűgözött le, de utóbbi annál inkább! A palota bejárására 1 nap nem elég... mi 6 órát töltöttünk el benne, és szerintem felét se láttuk. Meseszép középkori épület, korhű berendezéssel, hatalmas kert(ek)kel… Este hajókirándultunk a Boszporuszon. (Ramazan egyik alkalmazottja kivitt bennünket a hajóhoz, majd éjfel előtt haza is hozott.) A hajón elég sokan voltunk, a vacsora felejthető (nem rossz, de nem is kiemelkedő), a műsor viszont tetszett. Táncoló dervissel indítottak, majd hagyományos török táncok és hastánc jött, végül disco/közös táncolás következett... Jó volt ezt is kipróbálni! Isztambul éjjel a vízről is gyönyörű... A város egyébként sem pihen éjjel sem… nyitva vannak az üzletek, sok az ember, lüktet az éjszakai élet.

Utolsó nap átmentünk Európából Ázsiába... csak pár km volt az egész séta. Isztambul ugyanis 2 kontinensen terül el... és egy csomó hídja van. A Galata-híd felső részén járnak az autósok es gyalogosok, meg itt horgásznak a helyiek; az alsó része meg éttermekkel van tele. A híd után - meglepő módon - a Galata toronyhoz gyalogoltunk, amit még jó pár évszázada a genovaiak építettek, ma múzeum. Felfelé lift visz, lefelé csak lépcső. Viszont a kilátás odafenn tényleg pazar. Simogattam visszaúton egy nagy papagájt, ettem selyemcukorkát, nagyon jól éreztük magunkat…

Másnap kora reggel jöttek értünk Ramazanék, vittek a reptérre… Ahogy idefelé, most hazafelé sem volt semmi probléma. Viszont annyi mindent nem láttunk még… Mindenképp vissza kell jönnünk, nagyon megszerettük Isztambult!

Kék mecset

Kék mecset

Ayasofia

Ayasofia

Elsüllyedt palota

fűszerek...

Nagy bazár

a helyi hév

Aquarium

Régészeti múzeum

Topkapi palota

hajós est

Galata torony

kilátás a toronyból

A száztornyú város (Prága)

Idén – pár belföldi kisebb kirándulást leszámítva… - még nem voltunk nyaralni. Soma szerint azért, mert nem vagyok a blogommal naprakész – azaz nem írtam még a prágai kirándulásunkról. Én ennyire nem vagyok babonás, de ezen ne múljon, pótolom!

Prágában másfél éve jártunk, amikor Kutna Horát, a csonttemplomot is megnéztünk (…arról már írtam). Ami meglepett, hogy meglepően közel van! A cseh fővárost én jóval messzebb gondoltam, de kocsival a Dél-Alföldről, Pozsonyt érintve alig 6-7 óra alatt kintvoltunk. Prága valóban gyönyörű! Mi a Don Giovanni hotelben szálltunk meg, amennyire meg tudom ítélni a belváros szélén. Bár autóval mentünk ki, de a városban tömegközlekedtünk. A metró megfizethető és könnyen használható. A belvárosban egyébként is szinte lehetetlen kocsival haladni, parkolni; mindenképp a metrót, villamosokat, buszokat javaslom…

Bár csupán pár napunk volt rá, de igyekeztünk minél több mindent megnézni. Először a belvárosban, a Moldva folyó innenső felén sétálgattunk. Ugyanúgy mint Budapesten, itt is szűk utcácskák, nagy terek, impozáns épületek vettek körül bennünket. Nagyon tetszettek az ékszerboltok (rengeteg a gránát…), a játékáruházak (éljen a Kisvakond!) és a cukorka üzletek (house of sweets)! Prága sokkal tisztább, mint a mi fővárosunk, tetszettek pl. az idézetes padok, amik közül egy sem volt megrongálva. Bementünk a Sex múzeumba is, meglepően jól felszerelt és kulturált hely… A Fő térre érve természetesen beálltunk az Orloj-t csodálók tömegébe.. Nem semmi egy óra! A régi városháza falán, az Óvárosban látható 1410 óta… és tökéletesen működik, még zenél is, és óránként bábjátékot ad. Majd a Moldván átkelve – a híres, középkorban épült Károly hídon - megnéztük a várat is. A várnegyed Európa egyik legnagyobb várkomplexuma, sok-sok lépcsőn vezet fel hozzá gyalog az út. A kilátás gyönyörű, a vár is szép, a Szent Vitus székesegyház hatalmas, de természetesen rengeteg a turista. A Lőportornyot, az Aranyművesek utcáját az eleredő eső miatt csupán futtában vettük szemügyre…

Második nap ellátogattunk a Csokimúzeumba és a Panoptikumba – egymás mellett van a kettő. A Csokimúzeum bár érdekes, de tényleg csak kiállítás, nem gyár, nem kóstoló… A Panoptikum nagy, sok élethű viaszbábúval. Nagyon tetszett. Még ezen a napon belebotlottunk egy nemzetközi néptáncos forgatagba… de némi nézelődés után továbbmentünk egy különleges célpontunkhoz: a sörfürdőbe. Prágában több ilyen hely is van, mi a SPABEERLAND-ot választottuk, szerencsére. Nagyon profik… Valahol még régebben olvastam, hogy a csehek sörben fürdenek... Rákerestem - ha már itt vagyunk épp Prágában... - hogy igaz-e. És kiderült, hogy az! A Sör-fürdő, mint szolgáltatás létezik... Elegáns kis épület, megérkezéskor sörrel kínálnak (itatnak), majd levezetnek a fürdő/spa részleghez, ahol egy zuhanyzó, öltöző és maga a sörfürdős szoba 1 órára csak a mienk... (Ha jól láttuk, 4 ilyen egység van, 4 csapat mehet párhuzamosan.) Gyakorlatilag egy nagy pezsgőfürdős jakuzzit megtöltenek komlós/sörös meleg vízzel, ebben fürdünk, állítólag nagyon egészséges; és mellette sörcsapok, amiből annyit lehet inni az egy óra alatt, amennyi belénkfér. Ha meguntuk a fürdőt, a szalmaágyon (...friss lepedőt adnak hozzá) lehet lazítani. Személyes véleményem: nem vagyunk nagy sörivók, de a fürdő jólesett, finom illatú, kellemesen pezseg és meleg. A felszolgált sör egész finom... A személyzet kedves, közvetlen. Megérte kipróbálni...

A hétvégénkbe csupán ennyi fért bele, de így is rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza. Prága meseszép…

a hotelünk

csak a metró...

sexjátékok múzeuma

Orloj

a várnegyed

ha megsimogatod, szerencsét hoz...

Soma a panoptikumban

tükröződés

sörfürdő

Hazai Safari

Olyan régen nem posztoltam… A „világválság” (értsd ezalatt kedves Olvasó a koronavírus mizériát, a háborút tőlünk keletre és a gazdasági káoszt, amely most szinte mindenütt dúl…) a mi életünket is szorosabb keretek közé fogta. Orvosként jóval többet dolgozok az utóbbi időben, a házépítésünk lassan és drágán halad, az utazási szigorítások és veszélyek pedig lecsökkentették a nyaralásaink számát. Nem panaszkodni szeretnék: minden szerettem túlvészelte a covid-járványt, a házunk gyönyörű lesz, és talán lassan újra utazhatunk is… De nagyon vágyom rá, hogy sok-sok új, általunk bejárt hellyel gazdagítsam a blogomat!

Most csak innen a „szomszédból”, a nagykőrösi Safari parkról szeretnék mesélni. A Richter Safari és Élmény Parkot ifjabb Richter József (szintén cirkuszi előadó, mint családtagjai) hozta létre 2 évvel ezelőtt, a Magyar Nemzeti Cirkusz és más cirkuszok állatait megmentve. A covid alatt sajnos a cirkuszosok nem járhatták az országot, nem tarthattak előadást, így megélhetésük veszélybe került. Ezen segítettek a Safari park megalkotásával… 2020-ban Szadán indultak, majd nemrég átköltöztek Nagykőrösre. Itt már közel 30 hektáron több mint 200 állat él. Nagykőrös Kecskemét mellett, Budapesttől is csak cirka 1 órára található. A parkba előre, online érdemes/kell jegyet foglalni, elfogadható áron. Jelenleg pár hetes várólista alakult ki, de szerintem nyáron utolérik magukat… Lehet saját kocsival, illetve kisvonattal is végignézni az állatokat, mi az autót választottuk. A bejáratnál ellenőrizték a jegyünket, vettünk répát (ezzel etethettük az állatokat – csak ezzel!) és nekiindultunk. Az első rész egy füves-földutas terület, ahol az állatok – csacsik, lovak, tehenek, lámák, zebrák, tevék, struccok – mászkálnak a kocsik között. Látszik, hogy szelídek, és imádják a nasizást… Behajolnak a kocsiba is, de egyáltalán nem tolakodóak vagy agresszívek. Némelyiket meg is lehetett simogatni. Természetesen kiszállnunk tilos volt… Feljebb nagy bikák, elefántok és zsiráf él, de ők már kerítés mögött, „pár lépés” távolságot tartva a látogatóktól. Őket is megetettük. Legalább 8 adag (500Ft/0,5-1 kg adagonként) répát osztogattunk szét, több helyen lehetett venni szerencsére… A nagy melegben, lassan haladva, az autónkban majd felforrt a víz, de ezt leszámítva semmi rosszat nem tudok említeni. A safarizás után következett az élménypark. Ez egyrészt állatsimogatóból, másrészt gyerekjátékokból, harmadrészt 30 méter magas óriáskerékből (Safari Eye), negyedrészt pedig cirkuszból állt. Napi többször 3 fajta programot is tartanak: van elefánt idomítás, akrobatikus motorozás fent a levegőben, és komplett, sátras cirkuszi előadás – mindhárom ingyenes. (Egy nagy táblára van kiírva, mikor mi következik…) Mi a cirkuszt néztük meg, a fiúk nagyon élvezték. Minőségi műsor volt, nekem szintén tetszett… Játszottunk a kinti játékokkal (ez számomra leginkább a búcsúk hangulatát idézte, dodzsem, körhinta, állatsimogató, stb…), Zazóval tettünk egy kört az óriáskeréken, és ezután mentünk is haza. Kb. fél napot töltöttünk a parkban, a Kicsik kellően elfáradtak… A park végén van egy kis Dinó-park, nem nagy, de aranyos. Viszont a tó a központban gyönyörű! Még annyit említenék meg, hogy a játékok, óriáskerék nem ingyenes, zsetonokat kell venni rá. És természetesen az ételért és innivalóért szintén külön kell fizetni.

Összességében – a hőséget leszámítva – minden nagyon jól meg volt szervezve, igazi vándorcirkusz élményt kaptunk. Minden gyermekes családnak, akár iskolai osztályoknak is jó szívvel ajánlom a parkot.

Köszönöm!

Elérte a blog a 10000-es nézettséget... Örömmel tölt el, hogy ennyien kíváncsiak vagytok az utazásainkra! :) 

Csonttemplom (Kutna Hora)

Prágai kirándulásunk végén – hazafelé jövet… - megálltunk Kutna Horában.
Kutna Hora a cseh fővárostól kb. 1 órányira van, régen virágzó nagytelepülés volt, (ezüst) bányász központ; ma már csak álmos, 20.000 lakosú kisváros. Ami miatt mi ide látogattunk: a Csonttemplom (Kostnice Sednec vagy másnéven sedleci osszárium). A templomot a XII. sz-ban alapították. A legenda szerint az 1200-as évek végén egy itteni apát Jeruzsálembe zarándokolt, majd hazatért, és szent földet is hozott magával, amit helyben szétszórt. Emiatt rengetegen akartak itt temetkezni. A XIV. sz-ban a pestisjárvány jócskán megnövelte az elhunytak számát, úgyhogy már a középkorban is alig fértek a csontoktól… több mint 40.000 embert temettek el a templom körül. Szintén a legenda szerint a XVI. sz elején egy félvak szerzetes unalmában elkezdte a csontokat piramisokba rendezgetni (jelenleg 4 van meg belőle), és miután befejezte a munkát, visszatért a látása. De látható egy 8 méteres csontcsillár is, ami állítólag az összes emberi csontot tartalmazza, illetve egy nagy Scharzenberg-címer szintén csontokból. Több százezerre becsülik a felhasznált emberi csontok számát! A templomban szinte minden valódi emberi csontokból áll, némelyik középkori, önkéntesek szokták tisztogatni ezeket… A múlt évtizedben felújították az egész épületet, és nemrég újra megnyitották a látogatók előtt.
Megjegyezném, hogy a templomnál nem lehet belépőjegyet venni, hanem a közelében lévő információs bódénál. A temető mellett ajándékboltok, kávézó, park található, a városban pedig egyéb – főleg középkori – látnivalók is. Maga a csonttemplom nem nagy, ráadásul fotózni sem lehet bent (a képeket a hivatalos oldalakról használtam fel…), de érdemes megnézni. Közép-Euróba legnagyobb csontgyűjteménye, kuriózum.

A szerelem szigete (Ciprus) II.

A mai nap szlogene a következő is lehetne: „A hétvégen majd felmegyünk a hegyekbe, / Mert érzem mindenféle gond van most a fejemben.” (…ugye Ti is énekelve olvastátok?? 😃)

Vasárnap lévén, válltól felfelé mind leégve (50-es naptej ide-vagy-oda…), elhatároztuk, hogy a tengerparti felkapott helyek helyett felmegyünk a hegyekbe, a sziget belsejébe. Mivel Zoli már egész megszokta a jobb-kormányos vezetést, bátran nekivágtunk a szerpentinnek. Néha a kétsávos út ugyan 2 x 1 méteresnek tűnt, illetve kb. 10 méterenként jött egy hajtűkanyar, és mellettünk általában 200 méter mély szakadékok voltak, de a táj lélegzetelállító! (Bár a lélegzetünk megállása lehet, hogy a halálfélelem és a koncentráció következménye volt, de ne akadjunk meg ilyen apróságokon!) Ráadásul végre láttunk felhőt is az égen… Ciprus legmagasabb pontja 1952 méter, mi addig nem jutottunk fel, de az biztos, hogy több mint 1300 méterig autókáztunk. A Troodos-hegységben először Omodos-ban álltunk meg, ez egy kis klasszikus ciprusi hegyi falu (nekem egy kicsit már inkább skanzenre hajaz…), ahol girbegörbe macskaköves utcácskák, rengeteg étterem, még több borozó és sok szuvenírárus található. Vettünk – kegyetlenül finom! – meggylikőrt (Commandaria a neve), bort és szentjánoskenyér-likőrt is… meg fagyiztunk. (Az alkoholt szigorúan itthon fogyasztottuk, nem kockáztattunk semmit…) Bementünk a helyi templomba, meseszép, görög-keleti, tele arannyal és ikonokkal.

Innen a Kikkói kolostorba/remeteségbe (Kykkos monastery) vezettünk, ez Ciprus egyik legnagyobb és leggazdagabb vallási helye. Gyönyörű, hatalmas, több szintes, a múzeuma is nagy, a temploma tele (itt is) ikonokkal, hatalmas csillárokkal, füstölőkkel és arannyal. Az egyik leghíresebb ikon Szűz Máriáé… a csodatévőnek is tartott ikont a középkorban ezüsttel vonták be, és azóta csak rendkívüli alkalmakkor veszik le a borítását. Úgy tartották, aki ránéz az ikonra, megvakul, és ezt a hagyományt ma is őrzik. A templomban éppen istentiszteletet tartottak, úgyhogy nem láttuk… Viszont keresztül-kasul bejártuk a monostort, senki ránk nem szólt (…a többi turistára sem), és egy idős pap nekiadta Zalánkának az ételét, amit éppen eszegetett… (szegény „alultáplált” gyermekünk meg is lepődött, de ügyes volt, megköszönte. 1 szót tudnak görögül a Kicsik: Efarisztó! = Köszönöm! …és használják is). Nagyon tetszettek a falakon a mozaikok, a mennyezeten lógó hajómodellek, és az a béke, ami a helyből áradt. Elég későn – este 8 után értünk haza, vacsiztunk, és lepihentünk… szép nap volt.

Mai nap Limassolba/Lemesosba mentünk… ez a város Ciprus 2. legnagyobb települése, közel 200.000-en lakják. Tőlünk kb. 30 km-re fekszik, fél órán belül ott voltunk. (Történelme érdekes, az egyik ciprusi oldalról idézek: Oroszlánszívű Richárd a 12. század végén elfoglalta Ciprust a bizánciaktól, egy meglehetősen nagy véletlennek köszönhetően. Az angol uralkodó jegyesének, Berengáriának Szentföldre tartó hajója egy viharnak köszönhetően Limassol környékén ért partot, ahol a várost uraló bizánci helytartó megpróbálta őt túszul ejteni. A szintén már úton lévő Richárd az ennek köszönhetően az eredeti terveit megváltoztatva a flottájával Limassol ellen vonult, majd szinte ellenállás nélkül sikerült is elfoglalni azt. A város népe régóta tartó zsarnokság alól szabadult, így üdvözölték és segítették Oroszlánszívű Richárdot, aki cserébe a települést nem büntette és nem rombolta le, sőt építkezéseket is kezdeményezett. A város leghíresebb ezt követő momentuma 1191 májusában következett, amikor Richárd itt, Limassolban vette feleségül jegyesét, Berengáriát. )

Először bevásároltunk (az itteni nagyáruházakat AlfaMega-nak hívják… gyakorlatilag ez a ciprusi TESCO), McDonalds-oztunk (Kicsik örömére), majd kocsikáztunk egyet a városban, láttuk az Agia Napa katedrális, megnéztük a több km hosszú tengerpartot... A part felé haladva klasszikus, lepukkant paneldzsungelen verekedtük át magunkat – és ezután jött a felismerés: a klasszikus emeletesházak mellett ott a tenger és a strand… hirtelen már nem is sajnáltuk annyira az ittlakókat!

Elmentünk a kikötő mellett, és meg is érkeztünk az Akrotiri sós tóhoz. (Kicsit nagyobb, mint a bácsalmái Sós-tó… 😊 ) Ez ilyenkor – nyáron – szinte ki van száradva, de beljebb még volt egy kis víz benne, flamingókkal…! Sajnos messze voltak, fotózni nem tudtam őket… Tavasszal állítólag tele van vízzel és több ezer rózsaszín madárral… brutális lehet! A tó mellett itt is itt van a tengerpart (Ladies Mile Beach a strand neve), félig kavicsos, félig homokos és nagyon fújt a szél.

Továbbmenve betértünk a Szent Miklós kolostorba, ami egy apácazárda. Azért érdekes, mert a középkorban – a kígyók ellen – rengeteg macskát telepítettek ide, a kígyók ugyan eltűntek, a macskák viszont elszaporodtak, és félig-szent állatként kezelik őket a mai napig. Tehát adott egy kolostor, néhány apáca, és rengeteg cica… Éppen nagy felújítások közepette állnak, sokat nem időztünk náluk.

Mentünk tovább… Elhaladtunk a brit katonai bázis mellett, amit szigorúan őríznek. (Kicsit zavaró volt az a 2-3 vadászrepülő a fejünk felett, ahogy gyakorlatoztak, de nem lőttek ránk, ez a lényeg…) Itt ejtenék néhány szót Ciprus politikájáról: Nyugat-Ciprus görög, Kelet-Ciprus török terület, Nicosia – a főváros - középen el van választva, fele görög, fele török. Néha veszekszenek… (Láttunk már hasonló politikai/nemzetiségi vitákat a mi régiónkban is, nem mennék bele.) És mivel a Földközi-tengeren Ciprus gyakorlatilag a „legdélkeletibb” helye a NATOnak, van a szigeten pár angol haditámaszpont is… És mindenki megpróbál békében élni a másikkal…

Miután visszajutottunk a városba, illetve annak a szélére, megnéztük a Kolossi várat, ez gyakorlatilag egy nagy erőd, amit még a XI. sz-ban építettek, sokáig a keresztes lovagok központja volt, jelenleg múzeum. Elhaladtunk jó pár antik rom mellett, a stadionnál meg is álltunk, majd hazajöttünk. Ma bőven maradt időnk medencézni is.

Utolsó előtti nap elhatároztuk, hogy tevegelünk. A Tevefarm Ciprus egyik felkapott állatkertje, mi sem akartuk kihagyni. Úgyhogy Larnaca felé vettük az irányt, ami kb. 1 órányira van. Útközben megálltunk egy eperárusnál – itt most érik, nagyon finom; és egy csendes tengeröbölnél… tehát 1,5 óra múlva Larnacában voltunk.

Larnaca Ciprus egyik legnagyobb városa, ide érkeznek a magyar repülők is. A legenda szerint Noé dédunokája alapította (Kittim volt a neve -> ezért a várost anno Kitionnak hívták). Az özönvíz után pár földrengés, a föníciaiak, az asszírok, a perzsák, a görögök, törökök és végül az angolok is igyekeztek átalakítani – kisebb-nagyobb sikerrel, de örömmel jelenthetem, a város él és virágzik! Gyönyörű, klassz óvárossal, szép tengerparttal, és sok látnivalóval…

Mi a város mellett (Mazotos faluban lévő) Teveparkban indítottunk. Megnéztük a teknősöket, pávákat, szarvasokat lemurokat, az állatsimogatót… és a rengeteg (20-30) tevét. Természetesen mentünk is egy kört: én és a Kicsik… (Zoli nem próbálkozott…) Simogattuk is őket, nagyon barátságosak és kíváncsiak. Látszik, hogy törődnek velük, volt egy kis szaguk (mint egy istállónak), de se légy, se trágya nem volt semerre. Etetni is lehet őket, 1-2 Euro egy zacskónyi szentjánoskenyér… A park közepes méretű, szép játszóterekkel, kisvonattal, igazán gyerekbarát.

Innen a Cape Greco-hoz (Greco-fok) mentünk, ez Ciprus szinte legdélkeletibb csücske. 200 méter magas domb, isteni kilátással a türkizkék tengerre… természetvédelmi terület. Sziklás, inkább búvárkodásra, hajózásra alkalmas, mint pancsolásra.

Visszább megálltunk Ayia/Agia Napa-nál, itt van a Nissi Beach, Ciprus egyik meseszép tengerpartja. Fehér, puha homokos part kilométer hosszan, lassan mélyülő mélykék tenger – és ennek megfelelően tömérdek turista! Ha valakit a tömegnyomor nem zavar, ideális tengerparti nyaralós helyszín…

Lassan visszaértünk Larnaca-ba… Zolika megkereste nekem a Hala Sultan Tekke-t. Ugyanis voltunk gyönyörű görögkeleti templomokban idáig, de – ha már úgyis félig török az ország… - mecsetben még nem. És ha bennem egyszer valami bogarat ver… Zoli nem tiltakozott, inkább elvitt a mecsetbe. A Hala Sultan mecset jó 2000 éves. A muszlin hadvezér a hadjáratra magával vitte idős, szeretett feleségét/mostohaanyját (nem igazán értettem a rokoni viszonyokat az angol leírás alapján 😮 ), aki ott meg is halt. Ezért épített a tiszteletére egy mecsetet, ami azóta is szent hely. Nagyon szép, nagyon nyugodt, természetesen csak vállat és térdet fedő ruhában (…gyerekeknek bárhogyan) lehet bemenni, tiszta, szép kerttel, ingyenes. Jó volt látni. Jót beszélgettem a gondnokkal, bár azt megállapítottam, hogy ő a legtöbb ciprusival szemben nincs oda a macskákért. A mecset mellett a sós-tó ki volt száradva, nulla flamingóval.

Utolsó nap már csak pihentünk, fürödtünk, rendeztük a cuccainkat, és másnap kora reggel visszajöttünk Larnacába, ahol felszálltunk a Pest felé tartó gépre. Nagyon gyorsan elrepült ez az 1 hét…

Omodos

a hegyekben...

Kykkos kolostor

macskák kolostora

Kolossi erőd

tevefarm

Ayia Napa

Cape Greco

Hala Sultan mecset