Ahol égig érnek a fák (Zakopáne)

Krakkóban tett látogatásunk után – hazafelé… - megálltunk Zakopánéban. Zakopáne számomra anyum elbeszéléseiből volt ismerős, pár évtizede az ÁFÉSZ-szel kirándult erre… akkor én még kisgyermek voltam. A legfőbb dolog, ami megragadt bennem a történetből, hogy itt nagyon-nagyon magasak a fenyőfák. Ráadásul mostanság nagyon felkapottak lettek a Zakopánéba menő egynapos buszos utak (oda-vissza Magyarországról, pár óra Lengyelországban… hááát… nem nagy pihenés lehet.) Kíváncsian vártam, mit is fogunk látni…

Krakkóból viszonylag gyorsan, kb. egy óra alatt odaértünk – Zakopáne a lengyel-szlovák határnál található, a Magas Tátrában. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy a város nem több ezer méter magasan fekszik, hanem csupán 838 m-en (…a völgyben). A második meglepetés pedig a mérete – őszintén szólva, én nagyobbnak gondoltam! Zakopáne egy pár tízezres lakosú kisváros, de amikor sétáltunk benne, nekem inkább pár ezresnek tűnt. Tény, hogy rengeteg a turista, rengeteg az árus és a bolt; a főutcán (Krupówki utca - Zakopane sétáló- és bevásárlóutcája) egymást érik a sajt- és fagyiárusok. Természetesen sok az étterem is, naná, hogy kipróbáltuk az egyiket. Tradicionális – igazi lengyel – hústálat rendeltünk… Szó se róla, emberes adagokat kaptunk! Finom volt és rengeteg…

Amit viszont nem néztünk meg és nem próbáltunk ki: a felvonók… Zakopánénak hála, most már legalább tisztában vagyok a felvonók típusaival. Van a libegő, ez tulajdonképp a ülőszékes felvonó; van a lanovka, ez a kabinos felvonó – mindkettő felülről rögzített, „dróton lóg”. A harmadik típus pedig a sikló, ami síneken jár és szintén zárt. Mindhárom megtalálható itt, velük lehet feljutni a hegyekbe. Nyáron a túrázók, télen pedig a síelők használják…

Zakopáne körül az erdők, a táj meseszép. És igen, valóban hatalmasak a fenyőfák!

A tények: 

Zakopane a Magas-Tátra lengyel részének legfontosabb városa. Lengyelország téli központja, és egyben a határ mindkét oldalának legnagyobb olyan városa, amely közvetlenül szomszédos a Tátra ívével. Teljes népesség 27 490 fő, és a várost évente hárommillió látogató keresi fel.

 a táj...

 ...és egy kis lengyel ebéd

Krakkó

Kihasználva a pünkösdi hosszú hétvégét, elhatároztuk, hogy megnézzük Auschwitzet… Na, ez nem jött össze! (Röviden annyit róla, hogy óránként csupán 70-75 embert engednek be ide ingyenesen és egyénileg – ezek a helyek hetekre előre telítve vannak. A másik lehetőség: utazási iroda csoportjaként bejutni, ez jobban járhatóbb út, gyorsabb is, viszont igen drága.)

A lényeg, mi ezeket a tényeket nem ismerve kitaláltuk, hogyha már úgyis Pesten vagyunk, „elszaladunk” a lengyelekhez. Lelkesen nekivágtunk Krakkónak, hogy majd itt megszállunk és megnézzük a koncentrációs tábor(oka)t. Az út meglepően gyors volt, kb. 6 óra alatt már oda is értünk; és ami szintén tetszett, hogy az oda-vissza távot egy teletankolással megjártuk. Viszont amit elrontottunk, hogy nem foglaltunk előre jegyet Auschwitzba… (hát igen, az okos a más kárán tanul… mi a sajátunkén :) ) Eleve Krakkóban autóval közlekedni és leparkolni is tragikus. Csak néhány példa: a villamos lazán megáll útközben átengedni egy-egy gyalogost, ezzel lebénít mindenkit a közlekedésben; nincs a nagy kereszteződésekben lámpa, túlélőmódban kanyarodsz… a belvárosban rengeteg az egyirányú 2-3 m széles utca – próbálj csak megállni! Jó, tudom, a többszáz éves város/utcaképet nem tudják átalakítani, de még Somának is – aki profi sofőr… - feladta a leckét, hogy eljussunk a hotelunkig. Végül csak sikerült, megérkeztünk. Igaz, a belvárosi szállásunknak nem volt saját parkolója, de ezt egy huszárvágással megoldottam, a szomszédos – jóval drágább – hotelbe bementem, és kértem „szállást” (parkolóhelyet) a kocsinknak a mélygarázsukban. Rendesek voltak, kb. 700 Ft/nap áron megengedték. Még egy apróság: németül szinte sehol sem beszélnek, csak angolul (azt viszont jól).

Krakkó csodaszép. Nagyon fiatalos, pezsgő város, tele látnivalókkal és jobbnál jobb éttermekkel. Mi mivel a belvárosban laktunk, mindenhova gyalog mentünk, kb. 1 óra alatt szinte minden látványosságot elértünk. Első célpontunk a Főtér (piactér) volt, ami Európa legnagyobb tere. Itt található a Szent Mária székesegyház, a Posztócsarnok és a Városháza is. A székesegyház szárnyasoltára hatalmas és gyönyörű. A templomba 2 bejárat van: az egyik fizetős, a másik ingyenes – és mindkettő ugyanoda vezet. A logikát nem látom… jó, jó egyik a hívőknek van, másik a turistáknak, de nincs kiírva. (Mi ingyen mentünk be, de totál véletlenül.) A toronyban minden órában előjön egy trombitás, és pár percig fújja, 3 irányba is... Annak a hős őrszemnek állít emléket, aki sok száz évvel ezelőtt észrevette a Krakkót megtámadó tatárokat, és trombitaszóval riasztotta a többieket. A tatárok nem értékelték a folklórműsort, lenyilazták a szegény trombitást. (Szó se róla, olyan messziről eltalálni nem lehetett semmi!) A székesegyház előtt, a téren rengeteg árus van, és sok fiákeres, nem is beszélve a turistákról… Jó volt látni, hogy késő estig televan a placc… Vacsorázni egy helyi kis étteremben voltunk, meglepett, hogy mennyi híresség megfordult itt (közös fotók a falon lógtak…) Ennek ellenére, hogy ilyen felkapott, teljesen megfizethető volt.

Másnap felmentünk a Wawel-be, ez Krakkó dombja a Visztula (folyó) mellett, itt van a vár. Kicsit engem Egerre emlékeztetett, szép és hatalmas. A palota, templomok és múzeumok közti barangolás után „lementünk” a Zsidó negyedbe (Kazimierz-be), nagyon hangulatos. Természetesen egy zsidó étteremben ettünk eredeti ételeket, végre valahára megkóstoltam a gefilte Fish-t! (…talán emlékeztek még a Csúcsformában Jackie Chan és Chris Tucker beszélgetésére) Persze rengeteg más éttermet is láttunk, apró kifőzdéket, bárokat, beülőseket – amennyire meg tudtam ítélni, ez a város kulinális központja.

Mint az elején említettem, Auschwitzba nem jutottunk el. Majd legközelebb… Mivel kevés volt az időnk, a Wieliczkai sóbányákat is kihagytuk, de hazafelé menet megálltunk Zakopánéban. De ez már másik történet…

A tények: 

Krakkó Lengyelország 2. legnépesebb városa, lakosainak száma 760 000, elővárosokkal együtt mintegy 1 250 000 fő. A város kulturális, oktatási és turisztikai központ is, a Krakkói főegyházmegye székhelye. Ez az ország egyik legfontosabb közúti és vasúti csomópontja, Balicében pedig a második legnagyobb nemzetközi fontosságú lengyel repülőtér található.

 

Szent Mária székesegyház

 Főtér

 utcai kifőzde...az illatok isteniek!

 fedett vásárcsarnok

 a színház

 Wawel

 a rendőrök segway-en közlekednek...

 Zsidó negyed

 gefilte Fish

 Visztula

itt vacsiztunk első este...

Abaliget

Ebben a nagy nyári melegben jól esik picit hűvösebb helyekre menni, emiatt is esett a választásunk Abaligetre, egy rövid kirándulás téve az itteni barlangban.

Abaliget Pécstől nem messze található kis település, ahol már évszázadok óta tudják, hogy a hegy belseje titkokat rejt. :) A föld alatti járat felfedezése a helyi molnárnak köszönhető, aki néhány társával 1768-ban először merészkedett le a föld alá, hogy megnézze, miért csappant meg a malomkerekét hajtó víz mennyisége. A bejárati üregben pedig anno a falu plébánosa tartotta hűvösen a borát, innen a népies Pap lika elnevezés. A következő fontos lépéssel az ezerkilencszázas évek közepéig várni kellett, amikor Kevi László és Vass Béla expedíciója bejutott a 18 méter magasan fekvő Nagy-terembe. Innen vezet az út a barlang végéhez, a Pokol tornyába, ahonnan – bár számos kísérletet tettek, de az útban lévő tó és szifon miatt – (még) nem jutottak tovább. A látogatók először 1957-ben nézhették meg a barlangot, ekkor vezettek be villanyvilágítást, megépítették a járdákat, lépcsőket. A vezetőnk elmondta, hogy az elektromosság, a „modernizálás” miatt a barlang télen melegebb, mint a külvilág – sok állat beköltözik ilyenkor ide. Találtak már idebent rókát, kutyusokat, sőt még egy vidracsaládot is (akiket kilakoltattak, mert a behordott haluk kezdett megromlani…). Velük ellentétben a denevérek őshonosak itt, a barlang mellett (odakint) még egy Denevérmúzeumot is létrehoztak a bemutatásukra. A barlangtúra kb. fél-háromnegyed óráig tart, kell hozzá a kardigán/kabát és a vízálló cipő sem hátrány. A cseppkövek bár nem hatalmasak, de annál szebbek, és a végigcsordogáló patak még hangulatosabbá teszi a helyet. Érdemes megnézni! A barlang mellett csónakázó tó terül el, sok-sok kacsával (melyek etethetők…), és a közelben van Orfű, strandjaival, tavaival.

A tények: 

A barlang főága 466 méter hosszú, gyalogosan, utcai ruhában is bejárható. Van még három, nehezen járható mellékága is. Az állandó 12,6 fokos levegője és a magas 97%-os páratartalom gyógyhatású, 2000-ben nyilvánították gyógybarlangnak.

a bejárat... elég alacsony, de beljebb már magasabb :)

tájékoztató tábla

Denevérmúzeum

a csónakázótó