Graz, Stájerország fővárosa

Tavasszal sikerült – Abu Dhabi után – még egy kirándulást tennünk, igaz csak ide a szomszédba, Grazba. Stájerország fővárosa – Ausztria 2. legnagyobb városa – idáig valahogy mindig kimaradt a bakancslistánkról, de most kiszemeltük magunknak… Nem csupán a várost, hanem „előtte” a Zotter csokigyárat (amiről már korábban írtam a blogban… visszatérő látogatói vagyunk) és „utána” pedig Thalt, Arnold Schwarzenegger szülőfaluját (erről pedig ezután fogok írni). Mivel mindhárom célpontunk viszonylag közel esik egymáshoz, ezeket a programokat bele tudtuk sűríteni egy hosszú hétvégébe.

Grazról már sokat hallottam, főleg a karácsonyi vására révén, de látni még nem láttam. Nagyjából úgy képzeltem el, mint Szegedet: kb. akkora, a várost folyó szeli át (a Mura), itt is sok a látnivaló, sok az egyetemista, és sokat süt a Nap. Nem csalódtam. Hotelünknek a Novapark Flugzeughotel-t választottuk. A szálloda előtt egy kisgép áll, a tetőn pedig 2 nagy "landolt". Ez utóbbiak jelenleg étteremként működnek, kipróbáltuk, itt vacsiztunk. A Kicsik nagyon élvezték, finom volt az étel, bár – mint egy repülőn – kissé szűkös a hely. Maga a hotel is kényelmes, csak ajánlani tudom. Lepakolás után felfedeztük Graz-ot. Az Óvárosban indítottunk, sétáltunk egy nagyot. Majd üveglifttel felmentünk a hegyre, megnéztük a várnegyedet (Schlossberg). A várba (és az óratoronyhoz is...) több úton lehet felmenni: 260 lépcsőn, üveglifttel és siklóval. Láttuk az Óratornyot (Uhrturm), érdekessége, hogy a mutatók "fordítva" vannak, azaz a percet mutató a rövidebb és az órát mutató a hosszabb. A középkorban ezt logikusabbnak tartották, hiszen messzebbről is le lehetett olvasni - és végén a siklóval lejöttünk (…ez a sikló azért fura, mert kanyart vesz. Ez nem szokása ezeknek a közlekedési eszközöknek. És mellesleg egy házban van az egyik végállomása.). Átmentünk a Murinsel-en, ez a Mura folyón "lebegő" mű-sziget, amit pár éve építettek. Mindkét oldallal hidacska köti össze. Graz Európa kultúrális fővárosa volt, azért készült el ez az építmény is. Majd visszagyalogoltunk, vásároltunk a világ egyik legrégebbi pékségében (Hof-bäckerei = udvari pékség, kicsit utánaszámolva: 2025-1569 = 456 éve dolgoznak benne) és végül bementünk II. Ferdinánd mauzóleumába és mellette a katedrálisba. A telefonunk nagyon elégedett volt, cirka 8 km-t sétáltunk.

A gyerekekre is gondoltunk, késő délután a Jump 25 trambulinparkba mentünk ki Graz határában. Régi, hatalmas repülőteret alakítottak át sportközponttá, van ott minden. Könnyen odataláltunk, de kicsit meginogtunk, amikor katonai terepruhás arab srácokat láttunk ejtőernyővel, viszont kedvesek voltak, megmutatták melyik hangár a trambulinpark. Úgyhogy a vad kroszmotorosoknak már csak integettünk... (A trambulinpark méreteit ha megpróbálnám érzékeltetni: naggggyon nagy fedett régi hangár, kb. mint 4-5 szegedi Crazy Jump.) Rádasásul elkövettem egy hibát... rendeltem a fiúknak üdítőt meg 4 pizzát. Azt hittem, szeletet adnak. De kaptunk 4 teljes nagy doboz pizzát. Pár napig pizzát ettünk...

Ezt követő nap megnéztük Thal-t. (Erről a következő bejegyzésben írok.) Hazaindulásunk délelőttjén még Zazó lecsúszott a várban található óriáscsúszdán. Ez a világ legnagyobb földalatti (…hegyen belüli) csúszdája, 64 méter magasról indul, 174 méter hosszú, és akár 30-40 km/órára is fel lehet gyorsulni benne. Nagyon büszke vagyok a kicsire!

Összességében Graz nagyon tetszett nekünk. Nyugodt, szép és érdekes város. Nem a nyüzsgésről, hanem a kényelmes kikapcsolódásról szólt ez az utunk.

hotelünk

a vár (lépcsőkkel, Óratoronnyal)

Zazó lecsúszott

Óratorony 

kilátás a várból (nagy kék UFO a Művészeti Múzeum)

Mur-Insel

Hof-Bäkerei

Mauzóleum

katedrális

Jump 25 

Gardaland

Idén Olaszországba mentünk nyaralni, első célpontunk a Garda-tó partján a Gardaland vidámpark-komplexum volt. Ez valóban „komplex”, hiszen több vidámpark, számos hotel és rengeteg egyéb látnivaló van a közelében. Mi eleve a Gardaland Adventure (kaland) hotelében szálltunk meg, ahol egy vadnyugati szobát kaptunk. A gyerekek egy vadnyugati cellában, mi pedig egy vadnyugati „szekérben” aludtunk. De volt itt Jégkorszakos, Alladin-os, varázslós szoba is… A mellettünk lévő étterem pedig ókori egyiptomi mintára készült (Tutankhamon a neve). A reggeli járt a szálláshoz, bőséges svédasztalos választékkal; a vacsora viszont étlapos, külön fizetős volt. A 3 Garda-hotelekhez tartozott az éttermen kívül egy nagy medence (Blue Lagoon), ez viszont nem tetszett. Eleve vinni kellett úszósapkát (senkinél sem volt…), vagy borsos áron persze a helyszínen is lehetett venni. A víz bár tiszta, de hideg. Este 7-kor zárnak, de már 6.30 körül látványosan elkezdenek pakolászni… Amilyen jól éreztük magunkat a hotelben, a medence annyira csalódás volt.

Mi a szállással együtt megvettük a belépőjegyeket is, így jóval olcsóbban kijött az itt töltött 3 nap. A hotel ingyenes kisbusszal vitte az utasokat a vidámparkhoz, ez szintén nagyon tetszett. Első nap a „klasszikus” Gardalandba mentünk, egész napos program lett belőle. Minden van benne, ami a klasszikus vidámparkokra jellemző: a hatalmas hullámvasutaktól kezdve a (Jumanji) elvarázsolt kastélyon át, 4D mozi, számtalan kisebb játék, piciknek tipegős játékok (pl. Peppa malacos terület), showműsorok, stb… A belépő bár nem olcsó, de szinte az összes játék ingyen használható odabent. A gyerekeink délutánra teljesen elfáradtak. A Gardaland mellett található a vízi vidámpark (LEGOLAND Water Park), ami szintén hatalmas; illetve a Sea Life aquarium. Ez utóbbit az utolsó napot szerettük volna megnézni, de hiába volt előre megvett jegyünk, több mint 1 órát kellett volna várni a bejutásra. Kihagytuk…

Hogy mi a véleményem a Gardalandról? Tényleg hatalmas (Olaszország legnagyobb ilyen szórakozási lehetősége), látványos, tiszta és izgalmas. Viszont ár-érték arányt tekintve közepes. Magyarul elég drága, bár sok mindent nyújtanak cserébe. Érdemes volt kipróbálni, a gyerekeknek fantasztikus élmény – felnőtt fejjel is élveztük, de nem ide fogunk minden évben járni…

bejárat

szobánk

az elmaradhatatlan pizza

ingyenes kisbusz 

Gardaland bejárata

vízi vidámpark

a Blue Lagoon...

Misi Mókus szigete II. (Azori szigetek)

Tehát visszatérve a 3. napunkhoz… Ahogy az első részben is írtam, 2. napunk igen viharosra, esősre sikeredett – ennek következtében a hotelben maradtunk és pihentünk. 3. nap kora reggel viszont úgy látszott alábbhagy a vihar… Soma kora reggel felébredt (tegnap kipihente magát), elhatározta, lemegy a termálmedencébe fürödni. Halkan átöltözött, kinézett az ablakon, és akkor előttünk akkorát dörgött és villámlott, hogy még én is felriadtam rá. Soma aranyos volt, lemondóan csak annyit mondott: „jól van, na, megértettem…” …átöltözött és visszafeküdt mellém aludni. :) Késő reggelre azért tényleg csendesedett az eső, így reggeli után nekiindultunk felfedezni a szigetet.

Furnastól nem messze, északra található két teaültetvény is, ide mentünk először. Azt érdemes tudni, hogy Európában összesen csak 3 helyen tudnak teát termelni, ezek közül a legrégebbi ültetvény itt van, az Azori szigeteken. A Chá Gorreana-t 1883-ban alapították, az épület és a berendezések szerintem azóta ugyanazok… jó, persze modern felszerelések is vannak, de megőrizték a gyár múzeum jellegét. Mind a teaültetvény, mind a gyár szabadon – és ingyenesen - bejárható. A túra végén önkiszolgáló teagépek vannak, amiből annyit iszunk a helyi teából, amennyit csak akarunk. A kijárat előtt pedig egy kis moziszoba és egy nagy teázó-bolt áll, meseszép kilátással (hatalmas ablakokkal) az ültetvényre. Mi is vettünk pár doboz teát, én megkóstoltam a helyi ananászlikőrt is – Soma nem, ő vezetett… - és továbbindultunk a sziget nyugati oldala felé… Az északi óceánpart fekete, köves/sziklás; és a szeles, szemerkélő esős időjárásnak köszönhetően hűvös volt. Több helyen is megálltunk, egyrészt közvetlen a vízparton, másrészt pedig az úgynevezett miradorok (miradouro-k) azaz kilátók mentén. Ilyen a szigeten rengeteg van, és valóban meseszépek… „Természetesen” :) nagy sziklákra kicsempézve (…a portugál csempe-mánia itt is érvényesül, nagyon szépen) mindenütt kiírják, hol járunk és mit látunk. A kettőt előre egyet hátra elv alapján, kb. 5 km-enként megállva nézelődni, egy pár óra alatt átértünk a nyugati oldalra. A Miradouro da Vista Do Rei-nál, ami egy kettős tó felett emelkedik, szintén fotóztunk egy sort… A kilátó alatt 2 (…vagy csak egy, de híddal elválasztott? :O ) tó terpeszkedik, ami(k) jó időben kék és zöld színben pompáznak. A legenda szerint a helyi királylány és a birkapásztor szerelme nem teljesedhetett be réges-rég, és az ő könnyeikből lett a kétszínű tó. Mivel most borús volt az idő, mindkét tó szürkének látszott. :( Viszont a kilátás hihetetlen itt is! Az eső késő délután újra rákezdett, a tó körüli kisebb utakon vízátfolyások alakultak ki, emiatt kerülnünk kellett. Ennek köszönhetjük, hogy – teljesen véletlenül, de – rátaláltunk a Monte Palace hotelre, ami jelenleg egy szellemszálló. A 70-es években építették, pár évig működött, de nem volt kifizetődő, ezért bezárták. A jövőjét illetően sok mindent olvastam már… volt ahol azt írták, hogy a düledező hotelt lebontják, volt ahol meg azt, hogy jövőre felújítva újranyitják. A tavakat megkerülve csak elértünk a sziget nyugati partjához, ahol egy nagyon szép kis világítótornyot találtunk, és rengeteg sirályt a hullámzó óceánon… Eddigre besötétedett, úgyhogy Ponta Delgádán keresztül visszaautókáztunk Furnasba. A hotelünkben megvacsoráztunk, nagyon érdekes volt. Finom és elegáns… egyenruhás pincérek szolgáltak ki bennünket, egyik bort hozott, másik előétel falatkákat, és így tovább. Kíváncsian vártuk ezekután a számlát, de legnagyobb meglepetésünkre teljesen normál árban számoltak (Magyarországon egy jobb étterem vacsija sokkal többe kerül!).

4. nap – mivel végre teljes erővel kisütött a Nap – újra elindultunk. Előtte összepakoltunk, reggeliztünk, és elbúcsúztunk a Terra Nostrától… (mivel a repülőnk másnap hajnalban indult, az utolsó éjszakát nem itt, hanem újra a VIP hotelben terveztük tölteni Ponta Delgadában.) Megint nyugatra mentünk, a tegnap kihagyott Boca do Inferno-t (a pokol száját) szerettük volna megnézni. Ez a sziklaszirt/kilátó a sziget jelképe, szinte mindegyik Azori szigetes prospektuson rajtavan. Eljutni oda nem volt nehéz, viszont a viharos napok után most olyan szél volt, hogy alig bírtunk menni. A Pokol szája elevezés ebben az esetben helytállónak bizonyult – igaz itt jeges fuvallat és hatalmas szakadék fogadott bennünket, de a pár perces mászás a veszélyes szirtek között megérte, tényleg hihetetlen a kilátás. Amúgy mázlink volt, mert ahogy leértünk (visszajöttünk a szirtről), integettek nekünk és a többi turistának a parkőrök, hogy menjünk szépen innen el, mert lezárják a kilátót az erős szél és a közelgő köd miatt. Mi még teljes szépségében megcsodálhattuk, de 15 perccel később már semmit sem lehetett látni a ködtől… az azori időjárás megint kitett magáért. :) Viszont ahogy lejöttünk a hegyekből, újra szikrázó napsütés lett, és jó meleg. Ponta Delgadába mentünk, útközben megálltunk a déli óceánparton is… és a végcélunk a város szélén lévő ananászültetvény volt. Az Arruda nevű farm egy csomó melegházból áll a főváros peremén, ahol rengeteg ananászt termelnek. Megnézése ingyenes – igazából kicsi, nincs vezető, nem is lenne jogos pénzt kérni érte… - viszont érdekes. A bejárat mellett van egy kis bolt, itt ananászlikőrön keresztül a dísztárgyakig mindent lehet venni… és itt osztogatnak több világnyelven is tájékoztatót az ananász termeléséről. Innen tudom, hogy egy ananász 2 évig nő, 6 fázisa van a termesztésének, pl. az egyik az, amikor virágzáskor füstölik, mert ettől indul be a gyümölcs érése… Biológiamániás vagyok, jó volt látnom egy ilyen ültetvényt. :) Estefelé visszatértünk a belvárosba, kocsikáztunk… Ponta Delgada szép, hangulatos, de nem nagy. Megnéztük a kikötőt, hatalmas hullámok csapkodtak még mindig… vacsoráztunk egy helyi kis étteremben (felejthető volt…) és korán aludni tértünk a hotelben. Másnap hajnalban 4-kor keltünk, fél 5-re a reptéren voltunk, leadtuk a kocsit, és 6-kor elrepültünk Lisszabon felé, ahol a következő 3 napot töltöttük.

Az Azori szigetek gyönyörű. Nem tudom, hogy mindenkinek tetszene-e, de nekem nagyon bejött. Aki imádja a természetet, a nyugalmat, az óceánt, az otthonérzi itt magát. Gyerekekkel is jót lehet itt szórakozni, de ez inkább a felnőtteknek való hely (a vulkánok, a hatalmas, gyorsan mélyülő óceán, a nagy túrák nem bababarátok). Egy csomó dolgot mi sem láttunk, pl. nem tudtunk elmenni az időjárás miatt bálnalesre, de remélem ezt még egyszer pótoljuk! A téli nyaralás bár olcsó, de a gyakoribb esők miatt jobbnak tűnik tavasz végén ellátogatni ide… elvégre akkor nyílnak a sziget jelképei, a hortenziák is.

teaültetvény

régi gépek a teagyárban

teaföld

kilátó (mirador)

óceánpart

szellemhotel

világítótorony

a Pokol szája

ananász ültetvény

..füstölik

kedvenc italunk, a marahuja