Milánó-óóóóóóóó

A koronavírus-cirkusz apropóján eszembe jutott, hogy Milánóról még nem is meséltem… (Halkan jegyezném meg, hogy amikor ezt a posztot írom, Magyarországon egyetlen igazolt koronavírusos sincs, illetve az olaszoknál is konszolidált a helyzet!)

Visszatérve Milánóra… A nyári olasz-osztrák nyaralásunk közepén, elhagyva Velence környékét, nyugatnak mentünk tovább… célunk Leolandia, egy nagy vidámpark volt. Leolandia Milánótól kb. 30 km-re található, ez egyrészt egy miniversum (MinItalia -> Olaszország 160 lekicsinyített épületével) másrészt pedig egy hatalmas – és közepes árfekvésű – „játszótér” (39 attrakcióval). Van itt minden: hullámvasút, elvarázsolt kastély, vízi játékok, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A belépőjegy megvásárlásával a benti játékok ingyenesek, nem kell „zsetonozni” sehol. Nagyon jól éreztük itt magunkat, picik kellően el is fáradtak… Úgyhogy a milánói városnézés másnapra maradt.

Milánóról felemás elképzeléseim voltak: tudtam, hogy nagy – de élhető, zöld város. Tudtam, hogy ipari központ – de azt is, hogy a divat egyik fővárosa. Tudtam, hogy televan művészettel, régi emlékekkel – és mégis modern. Igazából csupán azt nem tudtam, milyen is lesz… :) 

Megérkezésünkkor először a Vittorio Emanuele II. (II. Viktor Emánuel) sétányon indultunk el, ez egy fedett passzázs, ahonnan mind a Dómhoz, mint a Scala-hoz ki lehet jutni. Leginkább a mi Váci utcánkhoz tudnám hasonlítani, tele van butikokkal és kávézókkal, éttermekkel. Közepén, a padlóra egy (torinói) bika van festve, amihez egy babona is kötődik: aki a bika tökén 3x körbefordul, szerencséje lesz… Pár perc várakozás után mi is kipróbáltuk, sarkunkat fixálva megtapostuk szegény állatot. Ezen ne múljon a szerencsénk!

Innen a Dómhoz mentünk. A milánói dómot a XIV. sz-ban kezdték építeni, és igazából csak a XX. sz-ban fejezték be… Hatalmas gótikus építmény, 157 m hosszú, 97 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m. (Pár adat még a számok kedvelőinek: 135 torony, 96 vízköpő, 2245 szobor található rajta, Európa 3. legnagyobb temploma.) Már kívülről is impozáns, hatalmas kapujával, belülről meglepően letisztult, levegős, de a legjobb szerintem a tetőrész. Ide lifttel lehet feljutni, körbejárható. Nagyon szép a panoráma. A dóm mellett múzeum is működik, érdemes megnézni. A templom oldalánál (vele szemben…) lehet jegyet venni, meglepően gyorsan ment.

Ahogy leértünk, egy szomszédos kis étteremben isteni olasz tésztaételeket ebédeltünk, és már mentünk is tovább… Célunk a San Siro stadion volt – ugyanis nagyfiunk foci mániás… Útba ejtettük előtte a Függőleges erdőnek keresztelt emeletes házakat. Ez 2009-2014 között épített, többszörösen díjnyertes 2 toronyház (az egyik 111 méter, a másik 76 méter magas), amik erkélyein, teraszain fák nőnek (több mint 700). Tényleg olyanok, mint egy mini dzsungel. Pár fotó után viszont már meg sem álltunk a San Siro stadionig. A hivatalos nevén Stadio Giuseppe Meazza-t 1925-ben építették, 80 ezer fő befogadására alkalmas. Az AC Milan és az Internazionale otthona… Szerencsére bejárható, először egy múzeumon keltünk át, eredeti mezekkel és relikviákkal zsúfolt termeken, majd az öltözőkbe jutottunk, és innen egy folyosón keresztül kiértünk a pályára. Nagyon tetszett, hogy ahogy mentünk a focipálya felé, a folyosón hangos szurkolás volt hallható – mintha mi is játékosok lennénk, és vár kint bennünket az ujjongó tömeg. Nagyfiunk nagyon elégedett volt, de meg kell mondjam, hogy még nekem is – aki nem vagyok foci rajongó… - nagyon tetszett.

Sajnos mire itt végeztünk, késő délután lett, úgyhogy több mindent nem láttunk 1 nap alatt Milánóból. Kimaradt a Scala, sok múzeum, az Utolsó vacsora (…ahova hónapokkal előre kell jegyet venni!) Ami biztos, Milánó nagyon pozitív hatást tett ránk. Ez az a hely, ahová bármikor szívesen visszajövünk.

A tények:

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye. Lakossága 1 353 882 fő. Milánót Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja.

 vidámpark

 MinItalia

 a bika töke...

 a milánói Dóm

 ...és a Dóm teteje

 a függőleges erdő

 San Siro stadion

 az öltözőben

Csokimúzeum - idehaza

Édesszájúak vagyunk a fiúkkal, úgyhogy szeretjük kipróbálni/megkóstolni kirándulásaink alatt a közeli csokimúzeumokat. Voltunk már Svájcban, Ausztriában ilyen helyen, viszont Magyarországon még sosem… Pedig idehaza is van több. Pár éve fedeztem fel a budapestit, de csak most jutottunk el megnézni.

A pesti Csokoládémúzeum Csömörtől nem messze, a Bekecs utcában található. Itt régen erdő terült el, egy gazdag család vadászkastélya állt benne. A család kivándorolt Amerikába, a házat államosították, és pár évvel ezelőtt megvette a Rákóczi delikát (…nem tudom, ez-e a hivatalos nevük), és kialakítottak benne egy nagyon szép múzeumot és egy kis édességboltot. Már a ház is jól néz ki, ápolt kert veszi körül, a kerítés kakaófát mintáz, pár szobrot is elhelyeztek odakint. Belül pedig mintha visszacsöppentünk volna 100 évet az időben. Az előtérben gyülekeztünk, innen indult a csoport – csak csoportosan látogatható, a jegy 2990 Ft/fő, gyereknek pedig 200 Ft-tal kevesebb… Már itt kaptunk kóstolót: egy csokiszökőkútba mártogatott marcipángolyókat. A következő szoba a Rákóczi lovagterem volt, ahol elhelyezték a régi – ma már értékes – csokis, kakaós és teásdobozokat, középen megterített asztal állt, falon hatalmas festmény… Kicsit zsúfolt benyomást keltett, de mivel elsősorban múzeum, nem zavaró. Itt is kaptunk kóstolót, és végig a kb. 2 órás túrán folyamatosan. Nem számoltam, de legalább 8-10 fél csokit eszegettünk útközben. Több termen is áthaladtunk, régi utcarészletet kirakattal, pálinkáspincét, boltot mintáztak meg bennük. A túrát vezető hölgy pedig folyamatosan mesélt… Félúton pedig legyártottuk a saját csokoládénkat. Kis mély sütistálkába folyékony csokit csorgattunk, és mindenki ízlése szerint megszórta „feltétekkel”… Én mákos gyömbérest csináltam, Soma chilliset, Milán sósat és karamellást, a kicsik pedig kókuszt, mogyorót, és ki tudja még mit raktak a sajátjukra. (A saját csokit egyébként a túra végére jól lehűtik, kemény lesz, és meg is kaptuk hazavitelre.) Ekkor mindenkinek öntöttek egy nagy pohár forró csokit – ha még nem lett volna elég… - és beültünk a moziterembe. Kb. 10-15 perces retro kisfilmet vetítettek le a kakaó, csoki származásáról, készítéséről. Közben persze csokit eszegethettünk… A túra végén, megkapva a saját csokinkat, a boltban kötöttünk ki, ahol mindenféle – olcsó és drága, ismert és különleges – édességeket és teákat lehetett vásárolni.

Összességében elmondhatom, hogy megérte a túra. A ház nagyon szép, a túravezetőnk felkészült, a csokik finomak. Bár nincs mögötte csokigyár, mint pl. az osztrákoknál, de nagyon jól szórakoztunk.

A tények:

A múzeumról és a túrákról a Csokoládémúzeum honlapján érdemes tájékozódni.  http://www.csokolade-muzeum.hu/

Ferencvárosi víztorony

A januári kirándulásunk csak idehaza, Budapestig vezetett… Budapest csodálatos város, rengeteg különleges helyet és programot rejt, én most csak kettőről szeretnék mesélni: az egyik a víztorony, amiben laktunk, a másik pedig a Csokoládé múzeum, amit meglátogattunk.

A ferencvárosi víztorony a Népligettől nem messze, egy csendes utcácskában található. Látszik, hogy nem a belváros, de az is, hogy egy fejlődő környékről van szó. Szép játszótér, edzőpark és pár kedves családiház is van a közelében. A víztorony maga 1885-ben épült, 2004-ben újították fel, eleinte lakásként, majd hotelként üzemelt. Jelenleg is apartman, bérelhető – bár idáig akárhányszor néztem, mindig foglalt volt. Januárban találtam egy hétvégét amikor – csodák csodájára – de még nem foglalták le. Na én megtettem…

A víztorony 2 napra csak a mienk lett. A fiúkkal birtokba is vettük, mivel a tulaj nem lakik ott, és 1 apartmanról van szó; csak mi laktunk benne. A kaput a megbeszélt érkezésünkre kinyitották, a kódot és a kulcsot megtaláltuk… bemehettünk. A földszinten egy nappali/előszoba és egy WC, az elsőn egy hálószoba, fölötte egy konyha, efölött egy fürdőszoba, még feljebb egy nagy háló és legfelül egy kis kilátó található. Összesen 76 lépcsőt kell megtenni ezért, lift nincs! Viszont fent van egy csomó ablak, így körpanorámában lehet gyönyörködni a környékben. A víztorony felszereltsége jó, padlófűtést (…nyáron hűtést) és okosotthon megoldásokat is beleépítettek. Az internet szintén szépen működött.

Hogy hogyan tetszett? A kicsiknek nagyon! Mi Somával már picit soknak tartottuk a lépcsőzést, nekem a vádlimban izomlázam lett. Maga a berendezés és elhelyezkedés nagyon jó; az, hogy víztorony volt korábban, extrémmé teszi. De hosszútávra nem a legkényelmesebb lakás. Egy hétvégére kipróbálni viszont nagyon megérte!