Édes élet

3 évvel ezelőtti kirándulásunkkor Svájc nem csak a nézelődésről szólt, hanem természetesen a kóstolásról is!  Svájc híres mind a csokijairól, mind a sajtjairól – nekünk mindkettőt sikerült kipróbálnunk. És ezt nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy meglátogattuk a gyárakat…

Most a Callier csokigyárról szeretnék először mesélni Nektek, legközelebb pedig a sajtüzemről. A csokigyár Broc faluban található, kb. 20 km-re a Genfi tótól. Hatalmas épületegyüttes – természetesen csomó gyártósorral -, a múzeum viszont könnyen „kiszúrható” benne, szép patinás kinézetével. Gyerekeknek a csokimúzeum ingyenes, felnőtteknek is elfogadható a belépő ára. A jegyvásárlásnál el kell döntenünk a vezetés nyelvét (sajnos magyar nincs, de így is érthető, élvezhető), majd figyelni a – repülőtéri kijelzőtáblára hasonlító… - felírást a pontos indulásról. Csoportokban engednek be bennünket, először a csoki történetét mesélik el az indiánoktól, kakaóbabtól, a középkori spanyolokon át egészen napjainkig. A „történelemóra” végén persze szóbakerül Callier is, hogyan is hozta létre a gyárát. Ezután megnézhetjük – sőt megfoghatjuk, megszagolhatjuk – a csokigyártás alapanyagait, pontosan elmagyarázzák, mit és hogyan csinálnak… Ahogy haladunk, üvegfalon keresztül nézhetjük is a gyártósorokat. Majd a vezetés végpontja (bár inkább csúcspontja :) ): a kóstolószoba következik! Egy nagy teremben O alakban asztalokat állítottak fel, belül a dolgozók állnak, kívül pedig a látogatók sétálnak körbe-körbe, és kóstolgatnak. Mindenki annyit eszik, amennyit akar, és amennyi beléfér… El kell szomorítanom Benneteket, nem olyan sok fér… (inni nem adnak!) A vezetés után – persze… - lehetőség nyílik vásárlásra is a múzeum boltjában, illetve aki elfáradt, beülhet a helyi moziba, ahol csokis filmeket, reklámokat játszanak… Aki viszont aktív – nálunk a gyerekek voltak azok… - az épület melletti édességekből felépített (édesség alakú játékokból álló) játszótéren égethetik el a kalóriákat.

Amit utólag fedeztem fel: valahol a közelben van a Nestle-nek egy outlet boltja, ahol igen kedvező áron lehet megvenni a csokikat… na majd legközelebb!

A tények:

François-Louis Cailler volt az, aki 1819-ben magával hozta az első csokoládéreceptet Svájcba, és az ő nevét viseli a cég. (Jelenleg a Nestlé-hez tartozik, de üzletileg teljesen független.) Cailler volt az is, aki a világon először készített táblás csokit.

(szerkesztői megjegyzés: bocs a dátumért a fotókon, képtelen voltam levenni... :( )

 a múzeum épülete

 minden tapintható, szagolható, kóstolható

 az egyik gyártósor

 ...és a kóstolható végeredmény :)

 hát igen... itt annyi csokit ehetsz, amennyi belédfér

 a múzeum shop 

és végül a játszótér

Európa legnagyobb vízesése

Svájci kirándulásunk első megállója a Rheinfall, azaz a Rajna-vízesés volt Schaffhausen mellett. Mi Svájcot északról, Németország felöl közelítettük meg, így nem volt nehéz megtalálnunk.

A vízesés Európa legnagyobbja, és habár a zuhatag mindössze 23 méter magas, de nagyon széles, 150 méter. (Torkolati vízhozama közel 2400 m3/s.) Lényeg: hatalmas! Természetesen teljesen körbe van építve, kilátókkal, bemutatótermekkel, boltokkal, de ennek ellenére teljesen élvezhető a táj. Magát a vízesést körbejárhatjuk gyalog, kiépített kis utakon; és csónakon, illetve vízibuszon is – mi ezt az utóbbit választottuk. A „buszok” tulajdonképp kisebb hajók, melyek egészen a zuhatag közvetlen közelébe mennek. Több megállót tartanak, ilyenkor pár percre ki lehet szállni, nézelődni. Nagyon hangosan robajlik a víz, mindenki kicsit vizes lesz az úton, de a látvány megéri. Így közelről szembesül az ember a természet erejével! A vízesés mellett/felett áll a középkori Lauen vár, amit akármennyire is igyekeztünk, nem találtuk ki, hogyan közelíthetnénk meg. Mindenestre jó fotókat lehetett készíteni róla… Eleve a Rajna is csodálatos, tiszta – tele halakkal! – szintén jó fotótéma. A vízesés kb. 2-3 óra alatt bejárható…

A tények:

Schaffhausen egy svájci precizitású kisváros, híres óragyárral. A Mindenszentek-székesegyházában híres harang lakik, 1486-ban öntötték, és hangja ihlette a német költő Schillert a Harang éneke megírására.

 svájci táj

 ...naná, hogy léghajóval!

 ilyen tiszta a Rajna...

 és pár fotó a zuhatagról

 Laufen vára

Mit is csináljunk 5 ujjal?

Ausztriába viszonylag gyakran „átruccanunk” a családdal, a Dinó- és a Meseparkról már írtam is korábban… Most a Five fingers-ről és egy picit Hallstattról szeretnék mesélni.

Hallstattról rengeteg áradozó leírást találtam a neten, de meg kell mondanom, hogy nekem csalódás volt ez a kisváros. A vidék gyönyörű, tiszta, idilli, és a település is szépen illeszkedik a tájba – mégis az az érzésem volt végig, hogy ez csupán díszlet… Ezt az érzést erősítette az is, hogy a város egyetlen főutcából áll.  A házak mind tiszták, frissen festettek, kertjükben kertitörpékkel, az ablakokban rengeteg muskátlival, minden olyan szép. (Rengeteg gyönyörű helyen jártunk már, mindig is lenyűgözött a különlegesség, a szépség – de azok valódiak voltak.) Itt a sokezer turista mellett olyannak tűnt az egész, mintha Disneyland díszletei között mozognánk. Biztos nincs igazam, de 1-2 óra alatt végig ezt éreztem…

Hallstatt, pontosabban Obertaun mellett található Dachstein; és a ’Dachstein Welterbe’, másik nevén Krippenstein kabinos felvonó. Ez egy háromszakaszos kötélvasút, aminek a középső megállójánál van az óriás jégbarlang, illetve a Mamutbarlang (nem láttuk…), és a 3., legfelső megállójánál pedig az Öt ujj (= Five fingers… érdekes, németül nem mondják!). Ez egy öt-ágú kilátó egy 400 méteres szakadék felett, alakjáról kapta a nevét. Az ujjak mind kicsit másak… van képkeretes, ahol fotózkodni lehet a meseszép táj előtt; van messzelátós; van üvegaljú (le lehet látni rajta); van dobbantós, ha – megfelelő felszereléssel persze, de – le szeretnénk ugrani; és van egy kis lyukas, aminek a funkcióját ezidáig nem sikerült kitalálnunk…

Természetesen itt is sok a turista, de viszonylag hosszabb várakozás nélkül kipróbálhatók az ujjak. Annyit érdemes még tudni – amire mi is csak utólag jöttünk rá -, hogy odafenn jóval hidegebb van, mint a felvonó legalsó szintjén… tehát még nyáron is érdemes egy kis kardigánt felvinni. A felvonó végétől még egyébként is pár percet kutyagolni kell felfelé tovább, elég fárasztó tud lenni, pláne ha fázol is.

Tények:

Hallstatt egy felső-ausztriai barokk kisváros az Alpokban, a Hallstatti-tó partján. Neve a kelta hagyományok szerint „a só helye” kifejezésből származik. Hallsattban található a világ legöregebb sóbányája, mely 7000 éves múltra tekint vissza. A tó környékét és a települést az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

 Hallstatt

 úton a kilátóhoz

 így is le lehet menni

 5 ujj... a messzelátós

 ...a dobbantós

 ...az üvegaljú

 ...a képkeretes

 ...???

Krisna-völgy

Párizs után térjünk újra haza egy kicsit….
Az egyik legkülönlegesebb hely, ahol idehaza jártam, a Krisna-völgy. Ez a terület Somogyvámos határában, Kaposvártól nem messze található. (A Balatontól kb. 30 km-re van…) Ez az a völgy, ahol a Krisna hívők felépítették a falujukat, és szabadon gyakorolják a vallásukat. Igazából egy nagy arborétum, rengeteg különleges növénnyel, tavacskákkal. A bejáratnál 2 nagy szobor-elefánt fogad, innen hosszú egyenes út fut a templomhoz, a falu központjához. Mi többször is jártunk itt, mindig nyáron, kánikulában. A templomban viszont kellemesen hűvös van, és megnyugtató csend. Ami megdöbbentő: a rengeteg szín – falakon festmények, mindenütt szobrok… -, az erős, de nem tolakodó illatok – füstölő, illatosítók, ételek…- a kellemes halk zene. Minden érzékszervünk igénybe volt véve. :) Ilyenek lehetnek India szép tiszta vidékei… Kaptunk egy kisérőt/idegenvezetőt (csoportosan járható be a templom), aki mesélt a vallásukról, életükről, és egyáltalán arról, hogy mit is látunk. Ezután beültünk ebédelni a szomszédos – vegetáriánus – étterembe… mindenkinek javaslom a rózsavizes limonádé megkóstolását! Isteni finom… a többi étel is nagyon jó, az itt dolgozók szintén kedvesek, csendesek. Összességében elmondhatom, hogy senki sem tolakodó, nem akarnak megtéríteni, boldogok, hogy mesélhetnek magukról, a céljaikról. Jó érzés itt lenni.

Amit mi nem láttunk – csak kívülről – az iskolájuk (rendes általános iskola), illetve a tehenészetük, biogazdaságuk. Számukra a tehén szent állat, és az itt lakók egyébként is vegetáriánusok.
Úgy jöttem el a völgyből, mint egy kellemes meditáció után… feltöltődve, boldogan. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Párizs tényleg megér egy misét II.

Tehát az Eiffel-torony, a Louvre és a Notre Dame… :) Párizsi kirándulásunk 1-1 napján elmentünk a franciák ikonikus épületeihez, most ezekről szeretnék mesélni.

Az Eiffel tornyot Gustave Eiffel mérnök építtette A 1889-es világkiállításra, 1930-ig a világ legmagasabb épülete volt. Csak nagyon röviden számszerűen róla: a torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van. Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Azóta is áll…) Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához. Feljutni rá kisebb tortúra, mi kb. fél-1 órát vártunk a jegyekért… Lehet lépcsőn és gyalog is megmászni, mi felfelé lifttel, lefelé pedig gyalog jöttünk. A tetején a kilátás tényleg csodás, az egész épület különleges, és bár csupa vas, mégsem merev, hideg az egész. Az első emeletén üvegpadló van, ahonnan – elméletileg - le lehet látni (58 m-t). Sajnos olyan poros, piszkos volt, hogy csak homályosan lehetett kivenni a lentieket… A torony körül hatalmas park terül el, természetesen dugig turistákkal.

A Louvre szintén hatalmas. Sajnos – 2 kisgyermekkel… - ide nem tudtunk bemenni, legalább 1 óra lett volna a sorbanállás a jegyért, és a tömeg fullasztó. Talán pár év múlva ezt bepótoljuk. Amúgy egy számolgatás szerint összesen 100 napig tartana minden egyes műalkotást 30 másodpercen át nézegetni. A Louvre előtt álló üvegpiramisokról megoszlanak a vélemények, nekünk tetszett!

És végül a Notre Dame! A Mi Asszonyunk (…ezt jelenti a neve) székesegyház Párizsban a kedvencem… itt is nagy a tömeg, de a templomba a beengedő rendszer gyors és precíz, csak pár percet vártunk. Ráadásul ingyenes… A székesegyházat 1163-ban kezdték építeni, ez 157 évig tartott, utána párszor még átépítették. A külsején lévő vízköpők szerintem nem félelmetesek, inkább nagyon jellegzetesek rá. A belseje hatalmas, szép és megnyugtató. Itt éreztem legjobban magam a francia fővárosban. És még Quasimodo történetét is elmeséltem a fiamnak…

A tények:

Párizs Franciaország fővárosa, több mint 2 millió lakossal (agglomerációjával együtt 12 millió!). A világban Párizs a legnépszerűbb úticél a turisták körében, évi több mint 30 millió látogatóval.

 az Eiffel-torony

 az üveg padló csak kicsit átlátszó

 ...a kilátás fentről viszont gyönyörű

 a Louvre piramisai

 Notre Dame

...és a modern Párizs