SalajLand, a karácsonyi fényvarázslat

Somával – a családdal – házvásárlásba/felújításba kezdtünk, így 2020-ban valószínűleg nagyobb utakat nem fogunk tenni. Viszont nem szeretnénk lemondani a hobbinkról (…mármint az utazásról), ezért kisebb, olcsóbb, közelebbi célpontokat szemeltünk ki, amiket reményeink szerint havonta-kéthavonta azért meglátogatunk.

Már decemberben elkezdtük a Kis-utazást (ilyen az élet, az ember soha el nem téved... :) ): elsőre 2 helyet jelöltünk be a térképen, SalajLandot és az Ocean Orchids-et. Legtöbb embernek valószínűleg semmit nem mondanak ezek a nevek, de nálam régóta a bakancslistán szerepelnek. Magyarországról mindkettő pár óra alatt elérhető, előbbi Horvátországban, utóbbi meg Szlovéniában fekszik.

Kezdjük SalajLand-dal… Képzelj el kedves Olvasó egy 6 hektáros birtokot, ahol mindent – fát, bokrot, kerítést… - kivilágítanak karácsonyi füzérekkel. Ehhez „csupán” 5 millió égőt használnak fel… Jó magyar gondolkodás szerint azonnal számolni kezdtünk Somával, hogy mennyi is lehet a villanyszámlájuk. Hát sok. Valahol írták, hogy egy szezonban kb. 1 millió Kuna (kb. 40-44 millió Ft) a díja! Viszont rengetegen látogatják, csak Karácsonyig több mint 120.000-en mentek el megnézni, és vásárolták meg a belépőket… Egy felnőtt belépő 40 Kuna (=1600 Ft), 7 év alatt pedig ingyenes. A birtok november végétől január 12-ig van nyitva (naponta 15-22 óra között), feltételezzünk 200.000 látogatót – tehát közel visszajön az áram ára. A birtokon szuvenír árusok, kajáldák szintén vannak; gondolom így már nyereséges is… És nem is mondtam még, hogy minden nap egy rövid tüzijátékot is fellőnek, változó időpontban (…amikor mi voltunk, kb. 6-kor). A Szalai család – ők a tulajok – 2002-ben találta ki, hogy feldíszítik a birtokot. 17 év alatt világhírű attrakcióvá nőtték ki magukat. Minden évben más a tematika, mindig újítanak valamit.

Tőlünk (a Dél-Alföldről) 4 óra alatt el lehet érni Grabovnica-t, ez egy kis horvát település, ennek a szélén található SalajLand. A birtok mellett ingyenes a parkolás – igaz, a „szántóföldön”, elég saras volt -, rengeteg az autó. Mi nagyon ügyesen sötétedésre odaértünk (kb. délután 5 órára), így nem kellett km-eket gyalogolnunk a kocsitól a bejáratig. Halkan megjegyezném, hogy amikor már hazafelé indultunk kb. 7 órakor, több száz méteres autósor várt parkolóra. Tehát érdemes korábban érkezni… A bejáratnál csak Kunával lehet fizetni, viszont a dolgozók közül van aki segít Eurót váltani (…korrektek). A birtokon tényleg miden ki van világítva… még a járdák szélei is, a lépcsők, a 30-40 cm-es kis fenyők, hidak, kerítés… eleve nagyon szépek a fák így feldíszítve, de több szobrot, kompozíciót is készítettek (pl. Télapó szobrot, manókat, gombaházakat, óriásszívet, télapó szánját) fényfüzérből. A területen kis patak folyik át, ami pici tavakat képez, nagyon szépen tükröződik bennük este a fény. A birtok szélén, egy kis domboldalon betlehemet is állítottak, innen fentről remekül lehet ismét fotózni. Szerencsénkre szép tiszta időt fogtunk ki, nem fáztunk, kb. 1,5-2 órát töltöttünk SalajLandon.

Ezután visszamentünk a szállásunkra, a Pansion Kezele-be. (Még 20 km-re sincs SalajLand-től, Zágrábtól kb. 50 km.) Olyan érzésem volt itt, mintha egy skanzenbe csöppentünk volna. Az étterem mellett, fölött nyíltak az egyszerű, faborítású szobák, mellettünk pedig kis ajándékbolt, egy lovarda, biciklikölcsönző állt. Mindez természetesen horvát falusi környezetben. Nem volt drága, a szobához bőséges reggeli is járt, nagyon elégedettek voltunk. Másnap innen indultunk tovább Szlovéniába, megnézni az Ocean Orchids-et, de ez már a következő történet lesz…

 az útról jól látszik, csak a birtokról fordított a tábla :)

 fényfolyosó

 betlehem és a Télapó (...egy hölgy pirosban)

 világító és zenélő lufit is lehet venni!

 szánok mindenfelé...

 Pansion Kezele - mi a fotó "másik oldalán" laktunk,onnan fotóztam

 az étterem

Az Adria királynője (Velence)

Idén nyáron Velencét is meglátogattuk, akkor még teljesen bejárható volt… :( 

Velence jellegzetessége az évente több alkalommal is előforduló magas vízállás (acqua alta olaszul). Ilyenkor, novembertől tavaszig többször is, ár önti el a város mélyebben fekvő részeit, pl. idén közel 2 méter víz borítja/borította a Szent Márk teret… A város mindent megtesz az „elsüllyedés” ellen, egyrészt a város köré csatornákat és terméskőből hullámtörőket (murazzikat) építenek, másrészt beindították a Mózes-tervet (MoSe-terv, tényleg ez a neve…) – ami 3 mozgatható-forgatható ideiglenes gátrendszerből áll, ezzel is küzdenek a magas tengerszinttel.

Lényeg, nyáron még minden rendben volt… Kocsival mentünk át Velencébe, a város szélénél levő egyik hatalmas parkolóházban leparkoltunk (kocsival nem lehet bemenni a belvárosba), majd kishajóval indultunk tovább. Nagy lelkesen kiültünk a gyerekekkel a hajó orrába, de nem számoltunk a hullámveréssel… Kb. a 3. percben már csupa vizesek lettünk, és meleg ide-vagy-oda, nem esett jól a hideg csatornavíz a hátunkon végigfolyva. A Szent Márk tér mellett szálltunk le, először ebédeltünk – itt is isteniek az olasz tésztaételek! Igazából a legtöbb helyen a fogások megfizethetők, amivel „trükköznek” az az innivalók ára. Csakhogy egy példát mondjak (pár éve velünk történt Velencében…): 1 pizza kb. 7-10 Euro (2000-3000 Ft), és mellé a 2 kóla összesen 25 Euro (6000-7000 Ft) volt. Ilyen drágán sem ittunk még üdítőt!

Visszatérve a városra… Velence tényleg gyönyörű. A sok kis lagúnával, mellékutcával el lehet tévedni benne, de ez nem probléma, mert előbb utóbb úgyis kiköt az ember valamelyik ismertebb téren. Mi a belvárosi sétánkat a sóhajok hídjával kezdtük, ami a börtönt és a Dózse-palotát köti össze. Neve Byrontól származik, ő találta ki, hogy az rabok sóhajtozva itt mennek át az ítéletük után a cellájukba. Egy másik legenda szerint, ha a szerelmesek megcsókolják egymást a Sóhajok hídja alatt egy gondolán naplementekor, örök szerelem és boldogság lesz a jutalmuk. Csak „kívülről” fotóztuk, rengeteg turistával egyetemben. A Szent Márk térre érve a tömeg nem csökkent, de idén valahogy kevesebbnek tűnt a galamb. (Pár éve rengetegen voltak, még etettük is őket. Ezt megtiltották, gondolom ezért is vannak kevesebben most.) A tér végén (a víznél) Szent Tódor és Szent Márk szobra áll két magas oszlopon… Beljebb a Szent Márk bazilika továbbra is impozáns és hatalmas, bár elég hosszú sort kell végigállni a bejutáshoz – igaz, a belépés ingyenes. 882-ben alapították, csupa márvány és mozaik, 5 kupolája van, tetején lovasszobrokkal. Számos legenda fűződik az épülethez.

Mellette áll a Harangtorony (Campanile), 98 méter magas. Szintén a IX. sz-ban épült, de a XX. sz elején földrengés miatt összeomlott, akkor újjáépítették. Ma már lifttel lehet felmenni a tetejére. Érdemes kipróbálni, meseszép kilátás nyílik innen Velencére.

A székesegyház jobb oldalán az Óratorony található, ez „csak” az 1400-as évek végén épült, és alatta, mellett egy árkádsor (bevásárlóutca) nyúlik tova. Itt sütiztünk egyet, és mentünk is tovább. Idén igazából csak sétálgattunk, nézelődtünk a kicsikkel, de aki jobban meg akarja ismerni a várost, annak érdemes vízibuszra (vaporetto) szállni, ez valóban egy kis busznak felel meg, gyors és sok helyen megáll; esetleg gondolázni (borsos, 70-100 Euro/4-6 fő áron), vagy vízitaxizni, ami gyakorlatilag a motorcsónak megfelelője. Akárhogy is, rengeteg a lagúnák mentén a palota, múzeum, és Velencének kb. 400 hídja is van, ezek közül a leghíresebb a Rialtó-híd, melynek márvány borítását már csúszóssá koptatta a tömeg… A fő csatorna a Canal Grande, emellett látható a legtöbb és legszebb műemlék.

Szinte egy teljes napot töltöttünk a városban, de alig láttunk belőle valamit. A hangulatot átéreztük, a víz közelsége, a zegzugos kis utcák, az ódon épületek még a gyerekeket is elvarázsolták. Sajnos nem volt időnk a közeli kis szigetekre; Muranot és Buranot a legközelebbi alkalomra hagytuk… Úgy érzem, ide még visszajövünk.

A tények:

Velence az észak-olaszországi Veneto régió, és az egykori Velencei Köztársaság és a Velencei patriarkátus székhelye. Az Adriai-tenger északi részén lévő mocsaras Velencei-lagúnában, 118 kisebb-nagyobb szigeten fekszik, két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között.

Canal Grande

 Szent Márk tér

 harangtorony

 Velence madártávlatból

 a híres velencei maszkok

 egy sikátorban, felfelé nézve...

 muranói üveg