2019. szeptember 29., vasárnap

Homokos tengerpart + a Szerelem szigete (a Pó delta)


Idei nyaralásunk első célpontja, szálláshelye Rosolina Mare volt Olaszországban. Sokáig töprengtünk Somával, hogy – az általunk annyira szeretett… - Görögországba, vagy valamilyen közelebbi tengerpartra vegyük az irányt. Horvátországban a nagy tömeg és a magas árak nem tetszettek, Törököt most inkább kihagytuk… a közeli partok közül maradt az olasz. A „klasszikus” magyar-olasz nyaralóhelyek (pl. Jesolo) nem vonzottak, inkább kevésbé felkapott, de meseszép és homokos tengerpartokat keresgéltem. Így találtam rá Velence és a Pó delta között egy kis félszigetre és Rosolina Mare-ra. Errefelé az olaszok – és néhány német – nyaral, a félsziget nyugati oldalán fenyő (pinea)erdők húzódnak, keleten pedig egy 6-7 km hosszú homokos tengerpart. Nincs az a nagy nyüzsgés, nem szálltak el az árak – pl. egész pizzát 2-3000 Ft-ért kaptunk – és kedvesek az emberek. A hotelünk (Hotel Milan) igazából 1 hotel + 1 apartmanház kombinációból állt, az apartmanban kaptunk egy szép kétszobás, konyhás-nappalis lakrészt és reggelente pedig a hotelben reggeliztünk. A reggeli felejthető volt, kevés választék, bár finom pékárukkal; viszont más problémánk nem akadt. A tengerpart valóban lassan mélyülő, széles homokos, a hoteleknek megfelelően részekre osztva. A szállásunkhoz nekünk is járt 2 napágy és napernyő. A tenger lassan mélyült, jó meleg volt, halacskákkal és rákokkal/csigákkal teli – de a homok miatt nem tiszta, nem láttunk le az aljára. A fiúkkal minden nap kimentünk strandolni, ami tetszett, hogy a parton játszótér, strandfoci és röplabdapálya, bárok és animátorok váltották egymást, nem csak napozni, fürödni lehetett, hanem szórakozni is.
A gyerekekkel 3 programot terveztünk be ittlétünk alatt: Velencét, Chioggiát és a Pó delta látogatást. Az első kettőről külön írnék, most csak a Pó folyóról ejtenék pár szót…
Mivel a szállásunk pár 10 km-re feküdt csak a Pó torkolatvidékétől, kitaláltam, hogy hajókázzunk egyet rajta… Rátaláltam az www.olaszelmeny.hu weboldalra, amit egy kedves magyar házaspár üzemeltet, szállást és kirándulási lehetőségeket kínálnak pont a közelben. Velük beszéltem le a hajókirándulást is. A kempingnél találkoztunk, elvittek bennünk – és még másik pár magyar családot… - kisbusszal egy hajóhoz, amivel egy félnapos kiránduláson vettünk részt. Először a Pó folyón haladtunk, majd letértünk a kis mellékágakra, és kikötöttünk a Szerelem szigetén. Itt hófehér homokos tengerpart várt ránk, tele csiga- és kagylóhéjakkal. Kb. fél órát lubickoltunk a szigeten, némileg rontotta a hangulatunkat a sziget belsejében, a nádasban megbújó több millió szúnyog, amik szerintem turisták vérén nőttek fel... többek között a mienken is. Innen egy újabb kis mellékághoz mentünk, itt – a hajón – megebédeltünk, megetettük a sirályokat a morzsákkal, majd visszahajóztunk a kiindulási helyünkre. A kapitány végig kommentálta az utunkat, főleg olaszul, és kicsit angolul – nem sokat értettünk belőle. Azt tudom, hogy ez a rész, a Pó deltája természetvédelmi terület, 60 000 hektáron érintetlen a növény- és állatvilág. Rengeteg madárfaj, kormoránok, sirályok, gulipánok, sőt még flamingók is élnek itt; és gazdag halakban is a víz. Van egy magyar csoport, akik direkt horgásztúrákat szerveznek magyaroknak a deltába… (www.podelta.hu) Mi nem horgásztunk, csak nézelődtünk, de így is érdekes volt, bár kicsit monotonnak tartottam a hajón töltött időt. Kb. délután 4-re értünk vissza a kikötőbe, ahol vártak minket, kisbusszal, több fordulóban vittek el a kempinghez, a kocsiainkhoz. Amúgy csak halk megjegyzés, hogy milyen a magyar… a többi magyar család mind nagy gyermekkel, felnőttel jött. Egyedül mi voltunk 2 kisgyerekkel… Viszont nem engedtek volna előre bennünket, egyik család se, visszaérkezéskor a kisbuszra, csak utolsó körben fértünk fel rá, kb. 1 órát várva a fáradt picúrokkal. Bunkó magyarok… :) Ettől függetlenül, érdekes napunk volt, nagyon örülök, hogy ezt is kipróbálhattuk.

A tények:
A Pó (latinul: Padus) folyó Észak-Olaszországban. A Nyugati-Alpokban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe. Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés. Vízgyűjtő területe 72 000 km², az ország területének közel egynegyede. 60 km a tengertől kezdődő deltája is hatalmas (380 km²) kiterjedésű. Öt fő ága van.

 Hotel Milan

 a helyi kemény mag... :)

 sirálynyomok

 a sirály gyors...


 ezzel a kis hajóval kirándultunk

 a Pó folyó


 a Szerelem szigetén...

 ...és a partján


 Soma trollkodik hátul :) 

 várjuk a hajón az ebédet

 sirályetetés


2019. szeptember 22., vasárnap

Gleccsertúra


Olaszországból Ausztriába jövet megálltunk (az osztrák) Tirolban, Innsbrucktól nem messze. Mivel Innsbruckban csak igen borsos árú szállásokat találtunk – igaz utolsó pillanatban kerestük… -, ezért a környező üdülőfalukat vettük szemügyre, és így kötöttünk ki Neustift im Stubaitalban… Gyönyörű a hely! Képzelj el, kedves Olvasó egy négyezres lélekszámú, szépen karbantartott, igazi tiroli stílusban felépített kis települést, magas hegyekkel körülvéve, olyan tiszta levegővel, hogy vágni lehetne. Na, itt szálltunk meg… A faluban sok érdekesség nincs, a turizmusra épít – sok a hotel, apartman. Ami viszont feltűnő, hogy bár pici, de mindene megvan, jó pár étterem, bolt, játszótér; van orvosi rendelője, tűzoltósága és még hegyimentői is. A környező hegyekbe kiépített utak, ösvények vezetnek – kipróbáltuk, elgyalogoltunk egy közeli vízeséshez, csudaszép volt! A lustábbakat pedig felvonó viheti fel a csúcsra, ahol óriás napóra, különböző sportolási lehetőségek és további túraútvonalak várnak… Télen szerintem itt hatalmasakat lehet síelni… Mi a Pfandl apartmanban szálltunk meg, kedves személyzetű, tüchtig kis szállás volt. A fiúkat egyik este sem kellett altatni, a jó alpesi levegő és a sok séta megtette hatását…
A közelben található Top of Tirol, egy csúcskilátó 360 fokos körpanorámával a Nagy Izidor hegygerincén, 3200 méter magasan. Természetesen lentről indultunk, a Stubai gleccser völgyállomásáról, és kabinos felvonóval mentünk felfelé. A középállomáson csak átszálltuk, és folytattuk az utunkat tovább… A hegyállomáson már végetért a lebegés, itt kiszállhattunk. Fura volt a csípő szél és a hideg. Csak Soma és Milán volt elég bátor, hogy a zord körülmények között kimerészkedjen a kilátó végéhez. Én a kicsikkel nem kockáztattam a csúszós lépcsőket a mélység felett… megvártuk őket. Miután visszatértek, beültünk ebédelni a helyi „gleccser étterembe”, illetve vettünk pár apró szuvenírt a boltban. (Megjegyezném, hogy az itteni Jochdohle étterem Ausztria Ausztria legmagasabban fekvő étterme.) Odakinn kipróbálták a gyerekek a mamut-csúszdát – stílusos… -, majd visszatértünk a völgybe.

A tények:
Stubai-gleccser 12 négyzetkilométeres területe Ausztria legnagyobb egész évben nyitva tartó télisport-terepe. Magas fekvésének (1750 – 3200 m) köszönhetően októbertől egészen júliusig garantáltan hóbiztos. 110 kilométernyi lesiklópályát vonultat fel, melyek közt minden tudásszintnek akad megfelelő: a könnyű, széles, kezdőknek ajánlott pályáktól egészen a profik igényeire szabott buckapályáig és komoly síútvonalakig. További sportos lehetőségekkel szolgál egy snowboard-funpark, két állandó versenypálya, a sebességmérő szakasz, a kalandos csőcsúszda-pálya, a 4,5 kilométernyi sífutópálya és egy jégmászó-torony.

 úton Olaszból Tirolba...



 a szállásunk



 na így lehet tönkrevágni a természetet... a turisták kiszedegetik a köveket a patakból, így az élhelyeket teljesen felbolygatják - de szép tornyokat építenek

 óriás napóra, ködben

 indulás a gleccserhez


 ...és fenn a csúcson


 nem csak gusztusos, finom is!

jég, mamut, csúszda...