Monaco-ról már írtam
júliusban… Akkor – a nyugat-európai körutunk egyik állomásaként – pár napot a
francia riviérán (bár pontosabban ez olasz!) pihentünk egy Bordighera nevű kis városban. Korábban úgy
képzeltem, hogy a riviéra a kőgazdagok nyaraló-területe, egyszerű halandó
maximum átutazik rajta… Most, hogy mi is eltöltöttünk egy hetet itt a
családdal, már egész más a véleményem. A táj, a falvak, városok tényleg luxust
sugároznak, de az emberek ugyanolyan kedvesek és hétköznapiak, mint bárhol
máshol.
Bordighera-ra véletlen
akadtam rá… Elméletileg Avignon-ban szálltunk volna meg pár napra Párizsból
lefelé jövet, de akkora vihar lett, hogy ezt az ötletet elvetettük. Hirtelen
kellett új hely után néznem… A booking mint viszonylag olcsó és szabad szállást
elsőre kidobta a Central Hotel-t Bordighera-ban – lefoglaltam. A hotelünk a
vasútállomás mellett, a tengertől 100 méterre állt, mi a hetediken kaptunk
apartmant. A város bár kicsi, de nyüzsgő, hangos, inkább olaszos mentalitású (Olaszországhoz
tartozik…) A tengerpart kavicsos, nagyon rendezett. Mellette fut a Lungomare
Argentina („Argentin sétány”) amit még anno Eva Peron adott át, innen a név.
Bár első nap még itt is esős volt az idő, de utána igazi kánikula lett. Nagyon
jókat fürödtünk, napoztunk; és jó kiindulópont lett Bordighera a közeli
kirándulásainkhoz is.
A tények:
Bordighera a francia
határtól 20 km-re, a Tengeri-Alpok lábainál fekszik, Imperiától 36 km-re. A
település eredete az ókorra vezethető vissza. Valószínűleg a ligurok
alapították, majd a rómaiak foglalták el. Nevének első írásos említése a 13.
századból származik Burdigheta alakban, ami a bordiga szóból származik,
amelynek jelentése tóparti nádas. Jelenleg közel 10000-en lakják.
a Central Hotel...
...és a bejárata
kavicsos a tengerpart
kedvencünk, a 'Cozze' (talán így írják)
