Szeretlek Bangkok 3

November 22-én, csütörtökön jött el a mi napunk… Igazából amikor Soma megszervezte az utazásunkat, még nem hallottunk a Loy Krathong-ról. A Loy Krathong a thaioknál évente megrendezett fesztivál. Nevének szó szerinti fordítása annyit tesz, mint "kosarat úsztatni", ugyanis ilyenkor a folyókon és a tavakon sok ezer apró kosárkát indítanak útra. A kosárkák kenyértésztából vagy fából készülnek (természetbarátok), virággal és füstölővel, gyertyával díszítik. A csónak vízre tétele azt szimbolizálja, hogy az emberek útjára engedik az előző év során történt rossz dolgokat és egyben imádkoznak azért a víz istennőjéhez, hogy az elkövetkező időszak szerencsés legyen számukra. Bizonyos helyeken több ezer kis lámpást is felengednek a levegőbe, illetve sokfelé tűzijátékokat is rendeznek. Minden év novemberében, a 12. holdhónapban az új holdévet ünneplik ezen a csodálatos napon… És itt jön a különlegesség: mi pont ekkor lettünk 15 évesek! Kereken 15 éve ismerkedtünk meg, és azóta is együttvagyunk. Ezen a napon mi is ünnepeltünk a thaiokkal, elengedtük az elmúlt időszak rossz emlékeit, és az elkövetkező jókra koncentráltunk… Ayutthaya után ma nem keltünk korán, élveztük a napsütést és a hotelt; délután pedig elindultunk megvenni a mi saját krathongunkat. Ez sikerült is, és estefelé - mikor besötétedett -, a hotelünk mellett vízre bocsátottuk. A Chao Phraya szikrázott a sok apró, égő csónakocskától… Visszatérve a szállásunkra, felmentünk a szobánkba. Odalent buli volt, de mivel egy vacsora és élőzene „járt” csak az ünneplőknek igen borsos áron, ezt kihagytuk. Viszont ez lett a jobb választás, ugyanis a 19. emeleti szobánkból teljes pompájában nézhettük meg a tűzijátékokat. Ennél szebben nem is ünnepelhettük volna a családunkat…

Másnap elhatároztuk, hogy megnézzük a fekvő- és a smaragd buddhát, és a Királyi palotát. A hotel hajójával jutottunk át a Királyi palotáig, de a legnagyobb meglepetésünkre valamilyen „ceremónia” miatt (legalább is az őrök ezt mondták…) nem mehetett be senki. Továbbálltunk, és szerencsére a közelben lévő Fekvő Buddha temploma (Wat Pho) nyitva volt. Wat Pho Bangkok legöregebb és legnagyobb temploma, I. Rama király építtette több mint 200 évvel ezelőtt. „Thaiföld első egyetemének” is szokták hívni, itt tanítják a tradícionális thai masszázst. A templom komplexum több mint 80 ezer négyzetméteres területen fekszik, melyben több mint ezer buddha ábrázolás van benne. A Wat Pho komplexuma fallal van két területre osztva, a déli területen van egy működő buddhista kolostor, mely a szerzetesek lakóhelye és iskolája. Az északi területen található a hatalmas fekvő Buddha (43 méter hosszú és 15 méter magas, jobb karjával a fejét támasztja. 3 méter magas és 4,5 méter hosszú talpán 108 gyöngyberakásos buddha ábrázolás látható) és a masszázs iskola. A templomon kívül van 91 sztúpa, 4 csarnok és egy központi szentély. A kisebb sztúpák tartalmazzák a királyi családok hamvait. A terület tényleg hatalmas, késő délután lett, mire végeztünk a nézelődéssel. Hazaindulás előtt még egy félórás talpmasszázsra is beültünk Somával – nehogy már hazamenjünk az eredeti kipróbálása nélkül! :) Még egy apróság… a hivatalos, illetve szent helyekre csak fedett vállal és térddel engednek be – magyarul megfelelő ruházatban. Mivel nagyon meleg van, sok turista nem felel meg az előírásoknak, de szerencsére a templomok, paloták körül mindenütt lehet hosszúnadrágot és ingeket kapni. (Mi is vettünk 100 és 150 Bathért /800, 1200 Ft…/ )

Utolsó előtti napunkon megint rápróbáltunk a Királyi palotára és az ott lévő smaragd Buddhára… és most sikerült! Bejutottunk. Képzeljétek el a metrót (pl. Pesten) a csúcsforgalomban, ahogy hömpölyög a tömeg… na, ugyanez volt a helyzet itt is. Mintha fél Kína ide tömörült volna… Ráadásul a királyi palota épületei hihetetlenül részletesen és gazdagon díszítettek – mint a barokk a köbön… - mindenütt arany- és gyöngyberakás, szobrok, festmények. A sok dísz és ember szinte vizuális sokkot okoz… A palotát szintén I. Rama építtette, több mint 200 éve. A Smaragd Buddha temploma a palota komplexum területén látható (bár inkább a sok nézelődőtől alig látható…), itt összpontosul a tömeg. Maga a smaragd Buddha 75 cm, emelvényen van kiállítva, nem fotózható. Őszintén szólva, nekem a fekvő Buddha sokkal jobban tetszett… A kötelező látnivalók után kitaxiztunk a Chatuchak piacra, ami a belvároson kívüli hatalmas piac – mint egy komplex kisváros… mindent lehet itt is kapni, ételt, ruhát, élő állatokat, stb… nagyon jó áron, igazából legalább fél-egy nap kellene a teljes bejárásához. Nekünk csak pár óránk volt, de így is élveztük. És ezzel be is fejeztük Bangkokkal az ismerkedésünket… Késő délután hazamentünk, elkezdtük az összepakolást. Holnap reggel repülünk haza…

Utolsó napunkon a korábban már említett taxisainkkal időben kijutottunk a reptérre, simán felszálltunk és szerencsésen haza is értünk. Egyedül azt sajnálom, hogy mangót nem hoztunk magunkkal! Azt gondoltuk, hogy ételt nem lehet felvinni a gépe, de az orosz turisták dugig voltak gyümölccsel… sehol nem ellenőrizték őket és minket sem. 

Hogy hogyan éreztük magunkat? Nagyon jól! Első távolkeleti utunk teljesen azt nyújtotta, amire vágytunk… sok izgalmat, szépséget és rengeteg szép emléket kaptunk Thaiföldtől. Visszavágyunk… 

A tények: 

Bangkok vagy thai nyelven Krung Thep (magyarul: az angyalok városa) Thaiföld fővárosa, s egyben legnagyobb városa is. A város lakossága a 2010-es népszámlálás szerint 8 280 925 fő, míg a bangkoki agglomeráció 2016-ban mintegy 17 millió fő. A város központja a Csaophraja folyó jobb partján fekszik, a Thai-öböl (Sziámi-öböl) mellett. Beceneve: „Kelet Velencéje”.

krathongok

...és a mienk

Királyi Palota

Wat Pho

a Fekvő Buddha

maszázsiskola

Királyi Palota - újra

 

Chatuchak piac

Kelet Velencéje (Ayutthaya)

Ayutthaya-i kirándulásunk elsősorban Marcsinak volt köszönhető… Még idehaza, a neten ismerkedtem meg vele, magyar lány, aki idegenvezetőként dolgozott éveken át a világ több pontján, majd Thaiföldre jött angolt tanítani. Itt megismerkedett a szerelmével (…mostmár a férjével), és azóta is Bangkokban élnek. Lényeg, hogy Marcsival sikerült – még itthonról - egyeztetnünk, és megbeszéltük, hogy segít nekünk eljutni a régi fővárosba és végig is kalauzol bennünket. Reggel 8 körül találkoztunk a hotelünkhöz közeli vasútállomáson, ott vonatra szálltunk, majd bő 1 óra múlva meg is érkeztünk Ayutthayába. A thai vasút semmivel sem jobb, mint a magyar… nem túl modern, zsúfolt, de legalább pontos. A táj érdekes mód hasonlított a mi vidéki területeinkre, csupán kicsit több volt a rizsföld…

Ayutthayat I. Rámathibódi sziámi király alapította 1350-ben, akkor még a környező országot Sziámnak nevezték. Ajutthaja gyorsan növekedett; 1600-ra már 300 000-en lakhattak a városban, 100 év múlva pedig a népesség elérhette az 1 000 000 főt, így a korabeli világ egyik legnagyobb városa lehetett. Sajnos 1767-ben a burmai sereg elpusztította, napokon keresztül fosztogattak, felégették az épületeket. (És ezután lett az új főváros Bangkok…)

Jelenleg a hatalmas településnek csak a romjai láthatók, több négyzetkilométeren szétszórva. A gyalogos bejárás szinte lehetetlen, vagy (kölcsönözhető) biciklivel, vagy még inkább tuk-tukkal érdemes felfedezni. Marcsi ismerőse, egy (szintén hölgy) tuk-tukos vitt végig bennünket a területen, mindegy egyes helyen megvárt minket. A területen rengeteg mesterséges tavat és csatornát is találhatunk, amelyek miatt Kelet Velencéjének is hívják Ayutthayát.

Mi a történelmi parkkal kezdtük, ahol az óriás templomépületek romjai még így felégetve, évszázadokat átvészelve is lenyűgözőek. Igazából ez a „bemelegítés” volt… ahogy haladtunk tovább, egyre szebb és fenségesebb templomokat, sztúpákat, palotákat láttunk, nekem a kedvencem a Fekvő Buddha (Wat Yai Chai Mang Khon a becsületes neve) és a fák gyökerei között látható szoborfej (Wat Mahathat) lett. Ez utóbbi helyen – a romok között – forgatták például a Kickboxert Jean-Claude van Damme-mal… Bár nagyon meleg volt, de a romok között rengeteg fa nőtt, találtunk árnyékot. Sok errefelé (is) a turista, de mivel hatalmas területről van szó, nem éreztük a túlzsúfoltságot. A romok mentén már modern házak, éttermek sorakoznak, látszik, hogy a mostani Ayutthaya jóval kisebb és az idegenforgalomból él. Az út mentén láttunk pár elefántot is, turistákat cipeltek a hátukon… ezt nem próbáltuk ki. És láttunk középkori ruhákba beöltözött családot – Marcsi elmesélte, hogy ezeknek a ruháknak a bérlése jelenleg nagy divat. Van egy thai filmsorozat, ami egy jelen időnkben élő csúnyácska, de kedves régészlányról szól, aki valahogy élet-halál közé kerül, és visszarepül az időben a régi Ayutthayába. Itt megismerkedik/összebarátkozik egy gazdag, szép és nagyképű lánnyal, neki segít rendberakni az életét. A thaiok imádják ezt a sorozatot, beleélik magukat a középkorba – innen a ruhamánia is. Kétségtelen, hogy a környéknek különleges hangulata van… nekem – nyugati kultúrán felnőtt fejjel… - inkább az Indiana Jones és a Tomb Raider filmek ugrottak be. Utóbbi egyes részeit Angkorban (Kambodzsában), innen nem messze forgatták… Elmondhatom, hogy nem bántuk meg, hogy eljöttünk ide, nagyon szép részletét ismertük meg a thai történelemnek.

A tények: 

Ajutthaja (teljes nevén Phranakhonszi Ajutthaja; angol írásmóddal Ayutthaya) Thaiföld Ayutthaya tartományának székhelye. Ayutthaya az ország középső részén, Bangkoktól északra található. Az egykori város romjai alkotják ma az Ayutthaya Történelmi Emlékparkot. 1969-ben kezdte meg a thaiföldi Szépművészeti Hivatal az épületek és szobrok renoválását, és 1976-ban létesítették a történelmi parkot. Az UNESCO 1991-ben vette fel Ayutthayát a Világörökségek közé.

 Milán fotóz... (helyesen, a buddhákat nem szabad felülről fotózni)

 fekvő Buddha

 szobor a fában

pad thai

 

és egy palacsinta