Velence kishúga (Chioggia)

Olasz nyaralásunk alatt több közeli helyre is ellátogattunk, ezekről szeretnék a következő blogbejegyzésekben mesélni…

Először Chioggiáról, ami egy elbűvölő kisváros Velencétől 25 km-re (na jó, kocsival van az közel 60 km is…). Mivel Rosolina Mare-ban nyaraltunk, és tőlünk Chioggia csupán egy köpésre volt, elhatároztuk, hogy elmegyünk a halpiacára. Chioggiáról olvastam jót is, rosszat is: egyrészt „Velence kishúga” (=mini Velence), másik oldalról pedig egy lepukkant hajdan szebb időket megélt olasz kisváros jellemzéseket. Mivel nem tudtuk mire számítsunk, kissé vegyes érzelmekkel indultunk neki.

Chioggiáról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy már az ókori görögök is éltek itt, a kora középkorban virágzó kalmár-köztársaság lett, de belekeveredett Velence és Genova háborújába – le is rombolták, utána már csak kisvárosként fejlődött tovább a nagyok árnyékában. Tény, hogy tényleg hasonlít Velencére, középen a fő csatorna a Canale Vena „folyik”, rajta kis hidak vezetnek át, a parton sok kis bárka áll, és rengeteg a sirály. A városközpontban több templom is látható, sok középkori. A chioggiaiak főleg halászatból élnek (…ezért a nők városának is nevezték, mert a férfiak állandóan a tengert járták). A központtól nem messze van a halpiac, hétfő kivételével minden nap nyitva tart. (Vasárnap nem dolgoznak a halászok, ezért nincs hétfőn piac…) Kicsit nagyobbra számítottam, de kétségtelenül rengeteg tengeri élőlényt árulnak benne.

Hogy nekem hogy tetszett Chioggia? Pozitívan csalódtam. Nem olyan kicsi, nem lepukkant… és megkaptam ugyanazt a mediterrán életérzést, amit úgy szeretek az olaszoknál!

A tények:

Az 54 ezer lakosú, 4 kis szigetre épült, festői Chioggiát "Velence kishúgaként" emlegetik. Ezt a jelzőt csatornáinak (a fő csatorna a Canale Vena), velencei építészeti jegyeinek, gondoláinak, kis hídjainak, és tipikus, szűk utcáinak köszönhetően érdemelte ki.

 kisember a kisvárosban

 jobbról a halpiac (ahol a sirályok sorakoznak)

 halpiac belülről

 

a városkapu (régi várfal maradványa)

Homokos tengerpart + a Szerelem szigete (a Pó delta)

Idei nyaralásunk első célpontja, szálláshelye Rosolina Mare volt Olaszországban. Sokáig töprengtünk Somával, hogy – az általunk annyira szeretett… - Görögországba, vagy valamilyen közelebbi tengerpartra vegyük az irányt. Horvátországban a nagy tömeg és a magas árak nem tetszettek, Törököt most inkább kihagytuk… a közeli partok közül maradt az olasz. A „klasszikus” magyar-olasz nyaralóhelyek (pl. Jesolo) nem vonzottak, inkább kevésbé felkapott, de meseszép és homokos tengerpartokat keresgéltem. Így találtam rá Velence és a Pó delta között egy kis félszigetre és Rosolina Mare-ra. Errefelé az olaszok – és néhány német – nyaral, a félsziget nyugati oldalán fenyő (pinea)erdők húzódnak, keleten pedig egy 6-7 km hosszú homokos tengerpart. Nincs az a nagy nyüzsgés, nem szálltak el az árak – pl. egész pizzát 2-3000 Ft-ért kaptunk – és kedvesek az emberek. A hotelünk (Hotel Milan) igazából 1 hotel + 1 apartmanház kombinációból állt, az apartmanban kaptunk egy szép kétszobás, konyhás-nappalis lakrészt és reggelente pedig a hotelben reggeliztünk. A reggeli felejthető volt, kevés választék, bár finom pékárukkal; viszont más problémánk nem akadt. A tengerpart valóban lassan mélyülő, széles homokos, a hoteleknek megfelelően részekre osztva. A szállásunkhoz nekünk is járt 2 napágy és napernyő. A tenger lassan mélyült, jó meleg volt, halacskákkal és rákokkal/csigákkal teli – de a homok miatt nem tiszta, nem láttunk le az aljára. A fiúkkal minden nap kimentünk strandolni, ami tetszett, hogy a parton játszótér, strandfoci és röplabdapálya, bárok és animátorok váltották egymást, nem csak napozni, fürödni lehetett, hanem szórakozni is.

A gyerekekkel 3 programot terveztünk be ittlétünk alatt: Velencét, Chioggiát és a Pó delta látogatást. Az első kettőről külön írnék, most csak a Pó folyóról ejtenék pár szót…

Mivel a szállásunk pár 10 km-re feküdt csak a Pó torkolatvidékétől, kitaláltam, hogy hajókázzunk egyet rajta… Rátaláltam az www.olaszelmeny.hu weboldalra, amit egy kedves magyar házaspár üzemeltet, szállást és kirándulási lehetőségeket kínálnak pont a közelben. Velük beszéltem le a hajókirándulást is. A kempingnél találkoztunk, elvittek bennünk – és még másik pár magyar családot… - kisbusszal egy hajóhoz, amivel egy félnapos kiránduláson vettünk részt. Először a Pó folyón haladtunk, majd letértünk a kis mellékágakra, és kikötöttünk a Szerelem szigetén. Itt hófehér homokos tengerpart várt ránk, tele csiga- és kagylóhéjakkal. Kb. fél órát lubickoltunk a szigeten, némileg rontotta a hangulatunkat a sziget belsejében, a nádasban megbújó több millió szúnyog, amik szerintem turisták vérén nőttek fel... többek között a mienken is. Innen egy újabb kis mellékághoz mentünk, itt – a hajón – megebédeltünk, megetettük a sirályokat a morzsákkal, majd visszahajóztunk a kiindulási helyünkre. A kapitány végig kommentálta az utunkat, főleg olaszul, és kicsit angolul – nem sokat értettünk belőle. Azt tudom, hogy ez a rész, a Pó deltája természetvédelmi terület, 60 000 hektáron érintetlen a növény- és állatvilág. Rengeteg madárfaj, kormoránok, sirályok, gulipánok, sőt még flamingók is élnek itt; és gazdag halakban is a víz. Van egy magyar csoport, akik direkt horgásztúrákat szerveznek magyaroknak a deltába… (www.podelta.hu) Mi nem horgásztunk, csak nézelődtünk, de így is érdekes volt, bár kicsit monotonnak tartottam a hajón töltött időt. Kb. délután 4-re értünk vissza a kikötőbe, ahol vártak minket, kisbusszal, több fordulóban vittek el a kempinghez, a kocsiainkhoz. Amúgy csak halk megjegyzés, hogy milyen a magyar… a többi magyar család mind nagy gyermekkel, felnőttel jött. Egyedül mi voltunk 2 kisgyerekkel… Viszont nem engedtek volna előre bennünket, egyik család se, visszaérkezéskor a kisbuszra, csak utolsó körben fértünk fel rá, kb. 1 órát várva a fáradt picúrokkal. Bunkó magyarok… :) Ettől függetlenül, érdekes napunk volt, nagyon örülök, hogy ezt is kipróbálhattuk.

A tények:

A Pó (latinul: Padus) folyó Észak-Olaszországban. A Nyugati-Alpokban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe. Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés. Vízgyűjtő területe 72 000 km², az ország területének közel egynegyede. 60 km a tengertől kezdődő deltája is hatalmas (380 km²) kiterjedésű. Öt fő ága van.

 Hotel Milan

 a helyi kemény mag... :)

 sirálynyomok

 a sirály gyors...

 ezzel a kis hajóval kirándultunk

 a Pó folyó

 a Szerelem szigetén...

 ...és a partján

 Soma trollkodik hátul :) 

 várjuk a hajón az ebédet

 sirályetetés

A "távoli unokatesó", Lisszabon

Az Azori szigeteken eltöltött 5 napunk után, kora hajnalban indultunk vissza Lisszabonba. (Még az utunk tervezésekor gondolkodtunk, hogy hogyan is lenne a legjobb… végül arra az elhatározásra jutottunk Somával, hogy a szigetek után – hazaérkezés előtt – maradunk Portugália fővárosában 3 napot.)

A Ponta Delgada-i repülőjárat bár igen korán indult, de megvolt az az előnye, hogy reggel már Lisszabonban lehettünk. A reptérnél taxit fogtunk, könnyen ment, és fél órán belül meg is érkeztünk a hotelünkhöz (10 Euro-ért). (A portugál reptérnél amúgy másként megy a „taxizás”… nálunk (Ferihegyen) a kijáratoknál sorban állnak/sorban jönnek az autók száz méteren keresztül, mindenki lecsap egyre. Itt viszont van egy „pont” (megálló, kb. 3-5 méteres rész…), ahol sorbanállunk a többi utassal, és szépen egymás után beszállunk az egyesével érkező taxikba. Érdekes, nincs dugó, nem lassabb a távozás, sőt sokkal fegyelmezettebbnek tűnik az egész!)

A belváros gyönyörű. Valamikor egy tévéműsorban Portugáliát, illetve Lisszabont úgy mutatták be – Magyarországhoz hasonlítva, az Unió országait figyelembe véve...-, mint egy távoli, vidéki, szegény unokatestvért. De amikor ellátogatunk hozzá, rádöbbenünk, hogy milyen szép és gazdag is valójában. Nekem is nagyjából ez volt az érzésem… Portugália múltját ismerve, mérhetetlen gazdagság és pompa, a világ felfedezése jut eszembe, ami pedig a közelmúltját illeti, egy csendesebb, szegényebb jelen rajzolódik ki. Mindenesetre örülnék, ha mi ilyen szegények lennénk... :) Az Alfama negyed lábánál találtunk szállást, közvetlen a középkori épületek szomszédságában. A dombra zegzugos kis utcák vezettek fel, autóval szinte lehetetlen volt ide bejutni, viszont erre jár a legendás 28-as villamos. Kicsit furcsa, amikor a kirándulócsoportok megtapsolják az elhaladó járművet, de had’ csinálják! A szállásunk a Turim hotel volt, érdekes, kis zegzugos folyosókkal, jó illattal – beleillet a környékbe – és megfizethető árral. Mivel csak dél után vehettük át a szobánkat, lepakoltunk a csomagmegőrzőjükben, és nyakunkba vettük a belvárost. Először a Sé katedrálist (eredeti portugál nevén a Santa Maria Maior de Lisboa) néztük meg. A XII. sz-ban I. Alfonz a móroktól visszafoglalta Lisszabon területét, ekkor kezdődött a templom építése is… többször megrongálódott, mindannyiszor újraépítették – jelenleg román és gótikus jegyeket hordozva magasodik a város fölé. A katedrálisba a belépés ingyenes, a belső tér nagyon szép; csak a múzeum-részért kell fizetni, de megéri… rengeteg középkori arany és drágakővel kirakott kincset mutatnak be, káprázatos. A templom megtekintése után gondolkodtunk, hogy megnézzük a Szent György várat, de kihagytuk, inkább ebédelni mentünk. Nem messze a Ruca-ban – tényleg így hívják…- egy halétteremben ettünk, isteni volt! Egy apróságra kell csak figyelni – nem tudom, ez más éttermekben is hasonlóan működik-e – de itt kérés nélkül hoznak előétel kóstolót és pár szelet kenyeret… és a végén derül ki, hogy horrrribilis pénzért (pár szelet kenyérke némi halgolyóval cirka 5000-7000 Ft lenne!) Az egész ebédünk nem került ennyibe, pedig Somával hatalmasat ebédeltünk. Az ételek csodálatosak, csak a trükközést nem szabad hagyni. Utána még vásárolgattunk, vettünk pl. csempe házszámtáblákat. :) Lisszabonban a csempézés mánia. Minden csempés, a falak, kívül-belül, az utak… minden. Nagyon szép, szó se róla, csak más, mint amit idehaza megszoktunk. Visszamentünk a hotelbe, pihentünk, majd újra sétálgattunk estefelé is, 22 °C volt…

2. napunkon Belém-et vettük célba… ez Lisszabon egyik külvárosa, tele nevezetességekkel. Mivel nem volt kocsink, tömegközlekedtünk. Még a neten láttuk, hogy van napijegy, kereken 10 Euro/fő-ért… ha figyelembe vesszük, hogy egy sima jegy 3 Euro, megéri. Belém elég messze van, villamossal is legalább 15-20 perc… nem gyalogoltunk. Megérkezésünk után először egy gyönyörű parkon keltünk át, és kiértünk a Tejo folyó partjára. Itt áll a Felfedezések emlékműve (Padrão dos Descobrimentos), ami az 1950-es években épült, 52 méter magas múzeum. Belül is érdekes, de a legszebb benne a tetejéről nyíló kilátás (…lift visz fel). Innen pl. jól lehet látni a Ponte 25 de Abril, avagy az Április 25. hidat, ami 2 km hosszan fut a folyó felett.  Nem messze tőle található a Belém torony (Tore de Belem), ami valamivel régebbi, a XVI. sz-ban épült, börtönként és erődként is funkcionált. I. Mánuel király építtette, a róla elnevezett (Mánuel) stílusban. Ma már a Világörökség része… Egy kis fahídon lehet bemenni, ami dagálykor alig emelkedik ki a vízből. Kicsit szűkös odabenn, a régi portugálok apró emberek lehettek… én még úgy ahogy elfértem, de Somának állandóan le kellett hajolnia. Ja, és rengeteg itt a turista. Kijövet megebédeltünk, ettem admirális sütit is, ami egy speciális csokitorta… Végül megnéztük a Szent Jeromos kolostort/templomot, ami szintén a világörökség része, és szintén Mánuel stílusban épült… Több száz éve itt áll, de a jelenben is fontos szerepet játszik, 2007-ben ugyanis ebben a kolostorban írták alá az Európai Unió kormányfői és külügyminiszterei a Lisszaboni szerződést. Múzeuma hatalmas, de nekem inkább maga az épület és a templom tetszett. Késő délután lett, mire végeztünk, vissza villamosoztunk a belvárosba, sétáltunk még egy kicsit a környéken – láttuk többek között a Santa Justa liftet - és beesteledve nagyot pihentünk.

Utolsó napunkra csak az Ócenáriumot terveztük be. Ez is az egyik külvárosban van, újra villamosoztunk, csak most a másik irányba… Európa legnagyobb fedett akváriuma, 2018-ban a világ legjobbja - 450 faj 16.000 egyedének ad otthont, többek között pingvineket, egyéb madarakat, vidrákat, rájákat, cápákat, tengeri csikókat és rengeteg halat, rákféléket, korallokat, medúzát láthat, aki megváltja a belépőjegyet (felnőttnek 17 Euro). Az épület modern, óriási. Soma egyik vágya volt, hogy láthassa Takashi Amano növényes akváriumait, ez most teljesült! (Sajnos a japán mester már nem él…) Igazából az ócenárium egy (…több) hatalmas akvárium és egy állatkert kombinációja, nagyon kellemes családi program. Mellette fut Lisszabon – és Európa – leghosszabb hídja, a harminc méter széles, teljes hosszában 17,2 kilométer hosszú Vasco da Gama híd, és mellette egy libegő. Ezt végezetül még kipróbáltuk, aztán visszamentünk a hotelbe, taxit hívtunk és kikocsiztunk a reptérre… Egyik szemem sír, a másik nevet… rengeteg mindent láttunk Lisszabonból, meseszép dolgokat; és még többet nem… vissza kell még ide jönnünk, és hozni a gyerekeket is!

A tények:
Lisszabon Portugália fővárosa, vonzáskörzetével együtt kb. 2,8 millió ember lakja. 7 dombra épült (mint Róma), és a Tejo tölcsértorkolatában található. Klímája mediterrán, Európa egyik legmelegebb fővárosa. 1755-ben egy hatalmas földrengés és cunami után újjá kellett építeni.

az Április 25. híd a repülőről

Lisszabon belváros

csempefaragó

a híres 28-as villamos

...és mindenütt csempe

Sé katedrális

Szent Jeromos kolostor

Felfedezések emlékműve

Belém torony

az Ócenárium előtti park a tükrös zsiráffal...

...és szelfi a zsiráffal

Ócenárium

Ócenárium ebédlője, ez is modern

a libegő