2019. november 24., vasárnap

Az Adria királynője (Velence)


Idén nyáron Velencét is meglátogattuk, akkor még teljesen bejárható volt… :( 
Velence jellegzetessége az évente több alkalommal is előforduló magas vízállás (acqua alta olaszul). Ilyenkor, novembertől tavaszig többször is, ár önti el a város mélyebben fekvő részeit, pl. idén közel 2 méter víz borítja/borította a Szent Márk teret… A város mindent megtesz az „elsüllyedés” ellen, egyrészt a város köré csatornákat és terméskőből hullámtörőket (murazzikat) építenek, másrészt beindították a Mózes-tervet (MoSe-terv, tényleg ez a neve…) – ami 3 mozgatható-forgatható ideiglenes gátrendszerből áll, ezzel is küzdenek a magas tengerszinttel.
Lényeg, nyáron még minden rendben volt… Kocsival mentünk át Velencébe, a város szélénél levő egyik hatalmas parkolóházban leparkoltunk (kocsival nem lehet bemenni a belvárosba), majd kishajóval indultunk tovább. Nagy lelkesen kiültünk a gyerekekkel a hajó orrába, de nem számoltunk a hullámveréssel… Kb. a 3. percben már csupa vizesek lettünk, és meleg ide-vagy-oda, nem esett jól a hideg csatornavíz a hátunkon végigfolyva. A Szent Márk tér mellett szálltunk le, először ebédeltünk – itt is isteniek az olasz tésztaételek! Igazából a legtöbb helyen a fogások megfizethetők, amivel „trükköznek” az az innivalók ára. Csakhogy egy példát mondjak (pár éve velünk történt Velencében…): 1 pizza kb. 7-10 Euro (2000-3000 Ft), és mellé a 2 kóla összesen 25 Euro (6000-7000 Ft) volt. Ilyen drágán sem ittunk még üdítőt!
Visszatérve a városra… Velence tényleg gyönyörű. A sok kis lagúnával, mellékutcával el lehet tévedni benne, de ez nem probléma, mert előbb utóbb úgyis kiköt az ember valamelyik ismertebb téren. Mi a belvárosi sétánkat a sóhajok hídjával kezdtük, ami a börtönt és a Dózse-palotát köti össze. Neve Byrontól származik, ő találta ki, hogy az rabok sóhajtozva itt mennek át az ítéletük után a cellájukba. Egy másik legenda szerint, ha a szerelmesek megcsókolják egymást a Sóhajok hídja alatt egy gondolán naplementekor, örök szerelem és boldogság lesz a jutalmuk. Csak „kívülről” fotóztuk, rengeteg turistával egyetemben. A Szent Márk térre érve a tömeg nem csökkent, de idén valahogy kevesebbnek tűnt a galamb. (Pár éve rengetegen voltak, még etettük is őket. Ezt megtiltották, gondolom ezért is vannak kevesebben most.) A tér végén (a víznél) Szent Tódor és Szent Márk szobra áll két magas oszlopon… Beljebb a Szent Márk bazilika továbbra is impozáns és hatalmas, bár elég hosszú sort kell végigállni a bejutáshoz – igaz, a belépés ingyenes. 882-ben alapították, csupa márvány és mozaik, 5 kupolája van, tetején lovasszobrokkal. Számos legenda fűződik az épülethez.
Mellette áll a Harangtorony (Campanile), 98 méter magas. Szintén a IX. sz-ban épült, de a XX. sz elején földrengés miatt összeomlott, akkor újjáépítették. Ma már lifttel lehet felmenni a tetejére. Érdemes kipróbálni, meseszép kilátás nyílik innen Velencére.
A székesegyház jobb oldalán az Óratorony található, ez „csak” az 1400-as évek végén épült, és alatta, mellett egy árkádsor (bevásárlóutca) nyúlik tova. Itt sütiztünk egyet, és mentünk is tovább. Idén igazából csak sétálgattunk, nézelődtünk a kicsikkel, de aki jobban meg akarja ismerni a várost, annak érdemes vízibuszra (vaporetto) szállni, ez valóban egy kis busznak felel meg, gyors és sok helyen megáll; esetleg gondolázni (borsos, 70-100 Euro/4-6 fő áron), vagy vízitaxizni, ami gyakorlatilag a motorcsónak megfelelője. Akárhogy is, rengeteg a lagúnák mentén a palota, múzeum, és Velencének kb. 400 hídja is van, ezek közül a leghíresebb a Rialtó-híd, melynek márvány borítását már csúszóssá koptatta a tömeg… A fő csatorna a Canal Grande, emellett látható a legtöbb és legszebb műemlék.
Szinte egy teljes napot töltöttünk a városban, de alig láttunk belőle valamit. A hangulatot átéreztük, a víz közelsége, a zegzugos kis utcák, az ódon épületek még a gyerekeket is elvarázsolták. Sajnos nem volt időnk a közeli kis szigetekre; Muranot és Buranot a legközelebbi alkalomra hagytuk… Úgy érzem, ide még visszajövünk.

A tények:
Velence az észak-olaszországi Veneto régió, és az egykori Velencei Köztársaság és a Velencei patriarkátus székhelye. Az Adriai-tenger északi részén lévő mocsaras Velencei-lagúnában, 118 kisebb-nagyobb szigeten fekszik, két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között.

Canal Grande

 Szent Márk tér

 harangtorony

 Velence madártávlatból





 a híres velencei maszkok

 egy sikátorban, felfelé nézve...

 muranói üveg


2019. november 1., péntek

Velence kishúga (Chioggia)


Olasz nyaralásunk alatt több közeli helyre is ellátogattunk, ezekről szeretnék a következő blogbejegyzésekben mesélni…
Először Chioggiáról, ami egy elbűvölő kisváros Velencétől 25 km-re (na jó, kocsival van az közel 60 km is…). Mivel Rosolina Mare-ban nyaraltunk, és tőlünk Chioggia csupán egy köpésre volt, elhatároztuk, hogy elmegyünk a halpiacára. Chioggiáról olvastam jót is, rosszat is: egyrészt „Velence kishúga” (=mini Velence), másik oldalról pedig egy lepukkant hajdan szebb időket megélt olasz kisváros jellemzéseket. Mivel nem tudtuk mire számítsunk, kissé vegyes érzelmekkel indultunk neki.
Chioggiáról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy már az ókori görögök is éltek itt, a kora középkorban virágzó kalmár-köztársaság lett, de belekeveredett Velence és Genova háborújába – le is rombolták, utána már csak kisvárosként fejlődött tovább a nagyok árnyékában. Tény, hogy tényleg hasonlít Velencére, középen a fő csatorna a Canale Vena „folyik”, rajta kis hidak vezetnek át, a parton sok kis bárka áll, és rengeteg a sirály. A városközpontban több templom is látható, sok középkori. A chioggiaiak főleg halászatból élnek (…ezért a nők városának is nevezték, mert a férfiak állandóan a tengert járták). A központtól nem messze van a halpiac, hétfő kivételével minden nap nyitva tart. (Vasárnap nem dolgoznak a halászok, ezért nincs hétfőn piac…) Kicsit nagyobbra számítottam, de kétségtelenül rengeteg tengeri élőlényt árulnak benne.
Hogy nekem hogy tetszett Chioggia? Pozitívan csalódtam. Nem olyan kicsi, nem lepukkant… és megkaptam ugyanazt a mediterrán életérzést, amit úgy szeretek az olaszoknál!

A tények:
Az 54 ezer lakosú, 4 kis szigetre épült, festői Chioggiát "Velence kishúgaként" emlegetik. Ezt a jelzőt csatornáinak (a fő csatorna a Canale Vena), velencei építészeti jegyeinek, gondoláinak, kis hídjainak, és tipikus, szűk utcáinak köszönhetően érdemelte ki.

 kisember a kisvárosban


 jobbról a halpiac (ahol a sirályok sorakoznak)

 halpiac belülről



a városkapu (régi várfal maradványa)