Sörenberg

Svájci kirándulásunk alatt egy kis hegyi faluban, Sörenbergben szálltunk meg, és innen „csillagtúráztunk” mindenfelé. Korábban erről a településről sosem hallottam, csupán egy véletlen – és az internet… - révén bukkantam rá egy magánapartmanra. Csodálatos választás lett! Elfogadható áron, gyönyörű, idillikus környezetben, madárcsicsergés és tehénkolompolás közepette töltöttünk itt el egy hetet. (Családom egyöntetű véleménye is az, hogy ez volt az eddigi legszebb és legnyugodtabb kirándulásunk.)

Sörenberg Lucerntől nem messze, a hegyekben található. Bár falu, de minden megvan benne, ami kell – boltoktól, az éttermeken át a szórakozási és sportolási lehetőségekig. Gyönyörű, kiépített utak vezetnek mindenfele, lehet túrázni, biciklizni, láttunk rollereseket is. A település határában egy mászópályát és egy turisztikai központot (tájékoztatótermekkel, hatalmas játszótérrel) is kialakítottak, ez utóbbiban a környező lápot mutatják be. (Sörenberg környéke az UNESCO bioszféra rezervátumai közé tartozik.) A hegytetőkre kabinos felvonóval is fel lehet jutni, odafenn pedig – télen – különböző nehézségű sípályák vannak. Bár nincs közel, de Sörenberg az a hely, ahová bármikor szívesen visszamennék…

 Sörenberg

 a felvonó bejárata

 Mooraculum - avagy a láp bemutató-parkja

 játszótér

 mászópálya

 kirándulás az erdőben...

 kis német nyelvlecke az erdő közepén: Kutyákat (kérjük) pórázon vezetni!

 a teheneket ősszel leterelik a melegebb tó- és tengerpartokra

ez volt az apartmanunk

Cseresznye és a sajtüzem

Előző bejegyzésemben a svájci csokimúzeumról, most pedig a Gruyeres-i sajtgyárról szeretnék Nektek mesélni. A csokimúzeum után ugyan kissé jóllakva, de kíváncsian tértünk be ide…

Az épületbe belépve balra a shop és az étterem, rögtön szemben a pénztár, mögötte pedig a kiállítás látható. A belépőjeggyel együtt egy kis kóstolócsomagot is kaptunk, ezt csak később ettük meg. Szintén a pénztár mögött helyezkedik el az érlelőpincébe, ahol akár 7.000 guriga sajt is készül egyszerre. Az érlelés során többször is megfordítják a sajtokat (…automata csinálja), és bekenik sós vízzel.

A kiállítás rész, melyhez a főbb nyelveken audioguide is tartozik – és magyarul is! - nemcsak tárgyakat mutat be, hanem interaktív élményt nyújt. Cseresznye (ő egy boci) meséli el a történetét… (A sztori zanzásítva a következő. A sajtüzembe naponta kétszer 36 gazda hozza a friss tejet, a 800-1600 méter magasságon fekvő hegyi legelőkön finom, aromás füvet, gyógyfüveket legelő tehenektől. Egy tehén naponta 100 kg füvet legel és 85 l vizet iszik, majd ebből 25 l tejet ad. A sajtmesterek ebből készítenek napi 3-4 alkalommal, szezontól függően, összesen maximum 48 sajttömböt. Egy tömb átlagosan 35 kg súlyú, ehhez 400 l tejre van szükség.) A hegyi legelőkön legelésző tehenek kolompját hallgatva, a rétek vadvirágainak illatát beszippantva, tapintva, ízlelve minden át is élhetünk. A valódi gyártást is megtekinthetjük üvegablakokon keresztül, majd végül a sajtokat (megvásárlás után a shopban, vagy az étteremben) megkóstolva minden módon betelhetünk velük.

A tények:

Gruyères svájci település Fribourg kanton déli részén. Közel 2000, francia nyelvű lakosa van. A Saane völgyében elterülő középkori városka fontos turisztikai célpont, hírnevét öregbíti a helységből származó sajtfajta, a Gruyère is.

magyar audioguide is van...

sajtgyártás lépésről lépésre

így készül

ekkora (azaz kisgyereknyi :) ) egy guriga sajt

érlelés

Édes élet (Callier csokigyár)

3 évvel ezelőtti kirándulásunkkor Svájc nem csak a nézelődésről szólt, hanem természetesen a kóstolásról is!  Svájc híres mind a csokijairól, mind a sajtjairól – nekünk mindkettőt sikerült kipróbálnunk. És ezt nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy meglátogattuk a gyárakat…

Most a Callier csokigyárról szeretnék először mesélni Nektek, legközelebb pedig a sajtüzemről. A csokigyár Broc faluban található, kb. 20 km-re a Genfi tótól. Hatalmas épületegyüttes – természetesen csomó gyártósorral -, a múzeum viszont könnyen „kiszúrható” benne, szép patinás kinézetével. Gyerekeknek a csokimúzeum ingyenes, felnőtteknek is elfogadható a belépő ára. A jegyvásárlásnál el kell döntenünk a vezetés nyelvét (sajnos magyar nincs, de így is érthető, élvezhető), majd figyelni a – repülőtéri kijelzőtáblára hasonlító… - felírást a pontos indulásról. Csoportokban engednek be bennünket, először a csoki történetét mesélik el az indiánoktól, kakaóbabtól, a középkori spanyolokon át egészen napjainkig. A „történelemóra” végén persze szóbakerül Callier is, hogyan is hozta létre a gyárát. Ezután megnézhetjük – sőt megfoghatjuk, megszagolhatjuk – a csokigyártás alapanyagait, pontosan elmagyarázzák, mit és hogyan csinálnak… Ahogy haladunk, üvegfalon keresztül nézhetjük is a gyártósorokat. Majd a vezetés végpontja (bár inkább csúcspontja :) ): a kóstolószoba következik! Egy nagy teremben O alakban asztalokat állítottak fel, belül a dolgozók állnak, kívül pedig a látogatók sétálnak körbe-körbe, és kóstolgatnak. Mindenki annyit eszik, amennyit akar, és amennyi beléfér… El kell szomorítanom Benneteket, nem olyan sok fér… (inni nem adnak!) A vezetés után – persze… - lehetőség nyílik vásárlásra is a múzeum boltjában, illetve aki elfáradt, beülhet a helyi moziba, ahol csokis filmeket, reklámokat játszanak… Aki viszont aktív – nálunk a gyerekek voltak azok… - az épület melletti édességekből felépített (édesség alakú játékokból álló) játszótéren égethetik el a kalóriákat.

Amit utólag fedeztem fel: valahol a közelben van a Nestle-nek egy outlet boltja, ahol igen kedvező áron lehet megvenni a csokikat… na majd legközelebb!

A tények:

François-Louis Cailler volt az, aki 1819-ben magával hozta az első csokoládéreceptet Svájcba, és az ő nevét viseli a cég. (Jelenleg a Nestlé-hez tartozik, de üzletileg teljesen független.) Cailler volt az is, aki a világon először készített táblás csokit.

(szerkesztői megjegyzés: bocs a dátumért a fotókon, képtelen voltam levenni... :( )

 a múzeum épülete

 minden tapintható, szagolható, kóstolható

 az egyik gyártósor

 ...és a kóstolható végeredmény :)

 hát igen... itt annyi csokit ehetsz, amennyi belédfér

 a múzeum shop 

és végül a játszótér

Európa legnagyobb vízesése

Svájci kirándulásunk első megállója a Rheinfall, azaz a Rajna-vízesés volt Schaffhausen mellett. Mi Svájcot északról, Németország felöl közelítettük meg, így nem volt nehéz megtalálnunk.

A vízesés Európa legnagyobbja, és habár a zuhatag mindössze 23 méter magas, de nagyon széles, 150 méter. (Torkolati vízhozama közel 2400 m3/s.) Lényeg: hatalmas! Természetesen teljesen körbe van építve, kilátókkal, bemutatótermekkel, boltokkal, de ennek ellenére teljesen élvezhető a táj. Magát a vízesést körbejárhatjuk gyalog, kiépített kis utakon; és csónakon, illetve vízibuszon is – mi ezt az utóbbit választottuk. A „buszok” tulajdonképp kisebb hajók, melyek egészen a zuhatag közvetlen közelébe mennek. Több megállót tartanak, ilyenkor pár percre ki lehet szállni, nézelődni. Nagyon hangosan robajlik a víz, mindenki kicsit vizes lesz az úton, de a látvány megéri. Így közelről szembesül az ember a természet erejével! A vízesés mellett/felett áll a középkori Lauen vár, amit akármennyire is igyekeztünk, nem találtuk ki, hogyan közelíthetnénk meg. Mindenestre jó fotókat lehetett készíteni róla… Eleve a Rajna is csodálatos, tiszta – tele halakkal! – szintén jó fotótéma. A vízesés kb. 2-3 óra alatt bejárható…

A tények:

Schaffhausen egy svájci precizitású kisváros, híres óragyárral. A Mindenszentek-székesegyházában híres harang lakik, 1486-ban öntötték, és hangja ihlette a német költő Schillert a Harang éneke megírására.

 svájci táj

 ...naná, hogy léghajóval!

 ilyen tiszta a Rajna...

 és pár fotó a zuhatagról

 Laufen vára