Egy régi utazásunkról
szeretnék először mesélni Nektek. Amikor a legnagyobb kisfiunk 1 éves lett,
eldöntöttük, hogy a tengernél ünnepeljük a szülinapját. Mivel a gyerek még
kicsi volt, és mi sem úszkáltunk a pénzben, egy közeli tengerpartra:
Horvátországon belül Pag szigetére esett a választásunk. Pagról megoszlanak a
vélemények… van aki túl kopárnak tartja, van aki romantikusnak – mi
mindkettőnek. Már az odaút érdekes… mielőtt kiérnénk a horvát tengerpartra, egy
hegy alagútján kell átkelni. A hegyen innen – a mi „szárazföld” felöli
oldalunkon – a levegő párás, kissé borús, és tombol a zöld növényzet. Leginkább
a Jurassik park díszletére hasonlít a táj. Ahogy viszont átérünk az alagúton –
azaz kiérünk a tengerpartra – tomboló napsütés vesz körül, és csupa kopár
szikla. Pag-ra simán át lehet menni kocsival egy hídon is, könnyű megközelíteni.
A sziget belseje amúgy
tényleg kopár: sok a szikla, kecske… igazi holdbéli táj. Nem is lepődtünk meg
túlságosan, amikor egy „Vigyázat UFO-veszély” táblával és lezárt területtel
találtuk szembe magunkat. A tengerpart viszont gyönyörű… a víz tiszta, a part
hol homokos, hol köves. A másik ami nekem nagyon tetszett: az ízeltlábúak. Jó,
tudom, „őrült biológusként” (…civilben gyerekorvos vagyok) én egész másként
tekintek az élőlényekre. De biz’ Isten én ekkora tenyérnyi lepkéket sehol
máshol Európában nem láttam! A hab a tortán az apartmanunkban talált
szkolopendra volt… őt úgy kell elképzelni mint egy vékonyabb ceruza és egy
százlábú keverékét, elől nagy csáprágóval, hátul meg méregtüskével (…a skorpió
rokona). Párom mikor megtalálta a lakásban, helyből felugrott az ágyra. (Ez a 2
méteres, másfél mázsás férjemtől higyjétek el szép teljesítmény volt!) Elkaptuk…
mármint a szkolopendrát, bezártuk egy dobozba. Nem hagytam megölni, a házunktól
messzebb elengedtük.
Pag városa nem
kötött le… van pár szép épülete, de semmi különleges. Viszont elmesélek
Nektek valamit, ami Paghoz (…a városhoz) köthető… Jópár évvel ezelőtt, párom
lehetett vagy 20 éves – és akkor még azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon
vagyunk… - na szóval, akkoriban Soma errefelé nyaralt. Épp túlvolt egy
szakításon nagy szerelmével, akinek eljegyzési gyűrűt is vett. Mivel a kapcsolatból
semmi sem lett, a gyűrűt Pag városa mögött, a tengerpart szikláinál
elrejtette. Párom nagyon erős, úgyhogy 2 hatalmas – cirka 50-100 kg-os – kövecske közé
helyezte az ékszert, ami valószínűleg mai napig várja, hogy valaki megtalálja.
Ha arra jársz, és netán ráakadsz, a Tied, kedves Olvasó! ;) ...Aztán eltelt még pár év, és Soma egy kicsi, zöldszemű, beszédes gyerekorvosnak vett
újabb eljegyzési gyűrűt – de ezt már Vis szigetén, és ez már másik történet lesz… - az a gyűrű azóta is
megvan. Remélem örökre megmarad nekem…
A tények:
Pag az egyik
legnagyobb horvát sziget, 60 km hosszú, 2-10 km széles, kb. 300 km hosszú a tengerpartja.
Magyarországról – Budapestet tekintve kiindulási pontnak… - 6 és fél óra alatt
elérhető (cirka 650 km messze van). Nagyobb települései: Pag, Novalja, Metajna,
Povljana, Vlasici. Pag a központ, Novalja inkább strandolós-bulizós hely, a
töbi kistelepülés nyugodt kis falu…
úton Pag felé - az alagúton innen...
...és az alagúton túl
a táj holdbéli
Pag városa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése