Ljubljanai kirándulásunk során elmentünk
megnézni a Skocjan-barlangot. Ez a szlovén fővárostól kb. 2 órányi autóútra
található délre; Trieszttől nem messze. (Ha már itt voltunk, átugrottunk utána
fagyizni egyet az olaszokhoz…!)
A Skocjan barlang a világ egyik
legnagyobb földalatti kanyonja, és 1986 óta része az UNESCO Világörökségnek. A
barlangrendszert úgy fedezték fel, hogy a XIX. sz-ban ivóvíz után kutattak
Triesztnek… és a barlangot találták. Itt folyik át a Reka folyó 4 km hosszan a
szurdok mentén, majd beömlik a Holt-tóba és egy falnál eltűnik a föld alatt. A kanyon
mérete tényleg gigantikus, a Martel-kamra az egyik leglátványosabb része,
amelynek térfogata több mint kétmillió köbméter. Rengeteg itt a cseppkő, többnek
neve is van, pl. Paradicsom, Orgonaterem, Óriás. A látogatói útvonalat a Reka
folyó többször keresztezi, az egyik leglátványosabb része a 47 méterrel a folyó
felett ívelő Cerkvenik híd. Nagyon különleges, monumentális! Sajnos, a
barlangban tilos a fényképezés, bár a hatalmas méretek és a gyenge fényviszonyok
miatt ez nem is lenne könnyű. Az összes barlangjárat hossza 6200 m, a
legmélyebb pontja 223 m, a legmagasabb pedig 435 m. Csak hivatásos vezetővel
járható be, kb. 0,5-1 óránként indulnak a túrák a Látogatóközpontból. Először
egy pár perces sétával az erdőben elérjük a bejáratot, majd egy kb. 1 órás túra
jön a barlangban. Minden nagyon szépen ki van építve, teljesen biztonságos,
közepesen nehéz terep. Annyi még, hogy odabent még nyáron is kb. 12 °C a
hőmérséklet, illetve elég nedves minden. Több nyelven folyik a vezetés – sajnos
magyarul nem -, mi az angolt választottuk. Kiérkezve egy kis fogaskerekű visz
fel a faluba (a kiinduláshoz), vagy pedig túrázni lehet tovább.
Ha összehasonlítom Postojná-t és
Skocjan-t (a 2 szlovén barlangot), talán Postojna egy picivel szimpatikusabb.
Postojna barlangjába kisvasút visz be-ki, közben gyalogolunk; Skocjan-ban csak
gyaloglás van. Mindkettő lenyűgöző, bár Skocjan monumentálisabb. Viszont
Postojná-n lehet fotózni, kicsit megállni, nézelődni (mondjuk ott se sokat). Akárhogyan
is, mindkettőt érdemes legalább egyszer látni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése