Meteorák

Sartiból látogattunk el a Meteórákhoz is… Thessaloniki után átmentünk a Tembi-völgyén, itt mindkét oldalról magas, meredek sziklák vettek körbe bennünket. (Kivéve közvetlenül az út jobb oldalát, ahol mély szakadék volt – ott folyt a Tembi.) Gonnos-nál le szerettünk volna kanyarodni egy rövidebb útra, de az egy kis falunál – talán Elia-nak hívták, 10-20 házból és töménytelen virágból állt… – végetért. Nem mertünk a keskeny földúton továbbmenni, inkább visszafordultunk. Újra az autópályán voltunk… Larissát a külső körgyűrűn kikerültük, és folytattuk tovább utunkat Trikala felé. Onnan Kalambakába mentünk. Itt már lehetett látni a Meteorák szikláit.

A Meteora kolostorai a Pindosz-hegység szikláinak a tetején épültek, több száz méter magasan. A “meteora” annyit jelent: levegőben lebegő. Aki meglátja az építményeket, rögtön megérti, miért ez a nevük… Az első kolostort 1350 körül Szt. Athanasziosz alapította. (A legenda szerint egy angyal vagy sas emelte fel a sziklatetőre.) Őt sokan követték, kb. 30 kolostort, illetve zárdát hoztak létre. Ma már csak 6 működik. Az 1900-as évekig a szerzetesek (30 m hosszú) létrákon és kötélen jutottak fel-le. Nem sokan zavarták őket. Viszont a turizmus fellendülése óta kiépítették az utakat, lépcsőket vájtak a sziklákba – így elérhetővé tették az épületeket mindenkinek. (Szó se róla, így is elég fárasztó!)

Mi először az Ajia Triada kolostorba bandukoltunk fel. Itt csak 1 pap él, aki nekem nagyon ellenszenves volt. Amikor mi körbenéztünk, egy német család (apa, anya, kislányuk) is fent volt. A pap szépen beszélt németül, körbepuszilgatta őket, adott nekik gyertyát – látszott a német férfin, hogy eléggé feszeng, adott is a papnak 10 Eurot… Minket is megkérdezett, honnan jöttünk, és amikor mondtuk, hogy Mo-ról, otthagyott bennünket. A németek aranyosak voltak, a kilátás Pazar, a kolostor is szép és érdekes – csak a pap nem illett oda.

Ezután a Megalo Meteora-ba (a legnagyobb…) szerettünk volna bemenni, de az épp szünnapos volt (kedden mindig az.) Viszont az Ajiosz Sztefanosz kolostor – apácazárda – nyitva volt, azt megnéztük. Nagyon szép, ápolt a kertje, van kis boltjuk is (saját készítésű ajándéktárgyakkal) és egy kis múzeumuk. A múzeumban i.sz. V. sz.-i kézirat töredéktől kezdve aranyszálas miseruháig minden van… Vettem tőlük egy gyönyörű boríték-levélpapír szettet és egy kis ikont. Nagyon furcsák voltak a falfestmények… szörnyűbbnél szörnyűbb inkvicíziós jeleneteket (pl. megégetés, mell levágás, karóba húzás…) ábrázoltak. Fura, negatív érzésekkel távoztam. Soma nem lepődött meg…

Szerencsére egy pár évvel későbbi túránk során a Megalo kolostorba is eljutottunk, megérte. Hatalmas, de szerintem viszonylag könnyen megközelíthető. Belül kis múzeumot rendeztek be, van egy koponya-terem is… Szép, tiszta minden. Természetesen itt is a görög-keleti motívumok vannak mindenfelé. Ahhoz, hogy mi nők bemehessünk, fel kellett vennünk egy hosszú szoknyát, amit a bejáratnál kaptunk (és persze távozáskor leadtunk). Sok szerzetes él itt, de szerintem ez az a hely, amit leginkább a turizmusnak áldoztak, ez már „világi”, nem igazán elzárt.

A tények:

A Meteorák nevezetesebb kolostorai: Metamorphoseos-kolostor (Megalo Meteoro), Varlaam-kolostor, Agia Triada (Szentháromság) -kolostor, Agios Nikolaos Anapafsas-kolostor, Agios Stefanos-kolostor, Roussanou-kolostor.