A görög nyaralásunk alatt
egy hosszabb kirándulást tettünk, mégpedig Olümpiába (Olimpiába…). Korinthos
felől 3 úton is eljuthatunk ide: északon, a Korinthoszi öböl mentén jó utakon;
középen, a hegyeken át kanyargós hegyi utakon; és délről, kicsit kerülve, de
szintén jó minőségű autóúton. Szerintetek melyiken mentünk? :) Természetesen
középen… Milán (legnagyobb fiunk) irántunk érzett szeretete valószínűleg jelentősen
csökkent, mert végig szédült és hányingere volt… Szerencsére komolyabb baja nem
lett, és azt ő is elismerte, hogy a táj gyönyörű! Hatalmas hegyek között apró
falvakon vágtunk át, csupa zöld és nyugalom vett körül bennünket. Olümpiába
megérkezve már hátramaradtak a hegyek, az ókori tornajátékok helyszíne síkságon
(dombok között) fekszik.
A modern Olümpia önmaga
kicsi falu, temérdek üzlettel és étteremmel, még több turistával… sok szót nem
érdemel. Ami igazán érdekes, az ókori romok és mellettük az Archeológiai
múzeum. A bejárathoz közel le tudtunk parkolni, és először a múzeumot néztük
meg. Nagy, tágas termekkel és rengeteg kiállítási tárggyal… Lehetetlen
felsorolni mindent, de láttuk a Szárnyas Niké szobrot, Praxitelész Hermész
szobrát, Pheidiasz alkotásait, stb. Megismerkedtünk egy kedves japán hölggyel,
a 80 éves apukájával járták Görögországot. (Megbeszéltük, hogy a 2020-as tokiói
olimpián majd találkozunk…) Az épület után kimentünk a szabadba, és végigjártuk
a romokat. Itt sem állnék neki mindent felsorolni, de láttuk a Zeusz templom
maradványait, a tornacsarnokot (Gümnasziont), a küzdőteret (Palaisztrát), Philippeiont
(győzelmi körtemplomot), vendégházat és a stadiont. Ez utóbbi 192,25 m hosszú
és 30 m széles – a 2 kicsi körbefutotta (na jó, futkorászta…) A romok mellett mindenütt
többnyelvű táblák segítik az eligazodást, és sok a fa, ami a 36-37 °C-os melegben
nagyon jól esett. Egyedül egy dolgot nem találtunk: azt az emlékoszlopot, amibe
Pierre de Coubertin báró bebalzsamozott szívét tették. A báró hozta létre a
Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, indította el az újkori olimpiákat, illetve
alkotta meg az olimpiák jelképét, az ötkarikát. Tőle származik a „Nem a
győzelem, hanem a részvétel a fontos.” mondás is… Hát mi derekasan résztvettünk
a sétában, közel fél napot töltöttünk itt. És visszafelé már a nem kanyargós
északi úton mentünk… :)
A tények:
Az ókor legfontosabb
sporteseményét itt tartották, Olümpiában, Kr. e. 776-tól rendszeres
időközönként, négyévente. Az ókori olimpiai játékokon csak egyéni versenyzők
küzdöttek a győzelemért, és csak férfiak. A győztesek koszorút, elismerést,
pénzt és szobrot kaptak (melyet a szülővárosukban állítottak fel). Olümpia
területe semleges volt, az ókorban a sportjátékok ideje alatt a háborúk is szüneteltek.
Az utolsó olimpiát Kr.e. 261-ben jegyezték fel.
kis hegyi falu odaúton...
a bejárat
a romok...
...és ez már a múzeum
Hermész szobra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése