Menjünk világgá!: Szeretlek Bangkok 1.

Milyen furcsa… itt repülünk India felett 10 km magasan, és lassan, de biztosan közeledünk Moszkva, majd Budapest felé. Várnak otthon a gyerekek, és mi is őket…

1 hónapja még hihetetlen messzinek tűnt ez az utazás, most pedig már repülünk haza Bangkokból.

De kezdjük az elején… Somával 15 éve (november 22-én) egy ködös őszi napon megismerkedtünk. Nem tudom, hogy másnak volt-e már ilyen érzése, de ott és akkor, amikor mosolyogva belépett a koleszomba – és az életembe… -biztosan tudtam, hogy sokáig marad. 1 évvel később eljegyeztük egymást, 2 évre rá összeházasodtunk, és hamarosan megszületett Milán. Teltek múltak az évek, és megérkezett Gergő és Zalán – a két csodálatos kisebbik fiunk -, így lett teljes a családunk. Közben rengeteget dolgoztunk. Szinte a semmiből indultunk, és most egy egyhetes thaiföldi nyaralás áll a hátunk mögött. Hosszú volt idáig, és sokszor nehéz. Hiszem, hogy a boldogság nem a szerencse kérdése. hanem meg kell dolgozni érte. Ugyanúgy, mint a pénzért… Rengeteg időt és energiát kell fektetni a másikba, a szerettünkbe, csak így lehetünk boldogok és sikeresek – csak így van értelme az életnek. (Nem akarok álszenteskedni, fontos a pénz is, de mit sem ér, ha nincs kivel megosztani.) Nekem van… 4 pasival. :) Mindegyik igen erős természet, de makacsságban egyelőre én vezetek. Soma ereje és higgadtsága tartja össze a családot, szó szerint a hátán/tenyerén hordoz minket – mikor hol… Ám néha ő is kileng, mint pl. ezzel a bangkoki úttal. Mert hát kitalálta, hogy a 15 éves évfordulónkra repüljünk el Thaiföldre. Meglepetésnek szánta… Sikerült. Lefoglalta a repjegyet és a szállást, nekem már csak mennem kellett. Igaz, közben kitaláltam, hogy vigyük Milánt is. 13 éves, nagyon tetszene neki, és ráadásul a szállásunk pótágyazható – a repülőjegyen kívül szinte ingyen van a gyerek… Soma szerencsére jól tolerálja az őrültségeim (vagy csak egyszerűen már megszokta?!), mindent átfoglalt. És így november 17-én elindultunk…

Mivel a gépünk délelőtt szállt fel, már előző este elmentünk Pestre, egy kis motelben aludtunk Ferihegyhez közel. Még ezen a napon a reptéren váltunk pénzt is. Thaiföld hivatalos pénze a Bath (2018 novemberében 1 Bath = 8 Ft) – ezt nem árulják nálunk… Gondolkodtunk, mit is vegyünk, végülis fele-fele alapon Eurót és Dollárt váltottunk. Igazából nem tudom, melyik a jobb, amikor megérkeztünk Bangkokba, mindkettőt simán átváltották Bathra.

Még pár szót a repülésről… Budapestről Moszkvába az út 2,5-3 óra, Moszkvában vártunk a csatlakozásra 3,5 órát, majd továbbrepültünk Bangkokba 10 óra alatt. Tehát összesen 16 órát voltunk úton… Időközben átléptünk 6 időzónát (Moszkvában +2, Bangkokban +6 órát kell hozzáadni a mi időnkhöz). Délelőtt indultunk Magyarországról, éjjel 2-re értünk a thai fővárosba, szikrázó napsütésbe és 34 °C-ba érkeztünk. Igen, hajnal 2-kor sütött a Nap, hiszen ott már reggel 8 volt… A bangkoki reptér hatalmas, és kb. 30 km-re van a várostól. (Jótanács az először ideutazóknak: hazafelé legalább 3 órával hamarabb el kell indulni, hogy biztosan elérd a géped!) Soma még a reptéri taxinkat is lefoglalta előre a neten, minden flottul ment. Igaz, mikor kiléptünk a reptéri terminálból – pulcsiban, csizmában, hiszen Moszkvában még havazott… - mellbevágott a meleg. „Csak” 34 °C, de nagyon magas páratartalommal.

Bangkok tényleg más… hangos, színes, óriás. Televan fényekkel, szagokkal, érzésekkel. Odaúton a repülőn Fejős Éva Szeretlek, Bangkok könyvét olvastam, ez igazából egy riportkönyv a városról, a thaiokról, a egész távolkeleti életszemléletről (…és persze Éva életéről is). Ezekután kíváncsian vártam, mit kapok. Most már nyugodtan mondhatom nagyon sokat. Szeretem a thaiokat, nyugodtak, mosolygósak – nem kényszerből… -, segítőkészek. Vegyük pl. a közlekedést… európai fejjel a teljes káosz! Zebra még néha akad a nagy utakon, de lámpa nincs. Ha elég sok gyalogos összegyűl, nekiindulnak, és az autósok megvárják míg mind átérnek. Olvastam cikkeket a taxis és tuk-tukos átverésekről… biztos van ilyen, de mi 2 olyan rendes sofőrt fogtunk ki, hogy csak na! 2 középkorú férfit… A tuk-tukos a pici nyitott kocsijával úgy szlalomozott az óriási forgalomban, mint Schumacher fénykorában; a Királyi palotához (kb. 5-6 km-nyire) kemény 100 Bathért (=800 Ft) vitt el bennünket, és útközben még tanácsokat is adott, mit nézzünk meg. A taxisunk pedig az utolsó előtti napunkon a Chatuchak piacra fuvarozott, és megbeszéltük vele, hogy másnap reggel értünk jön a hotelünkhöz, kivisz minket a reptérre. A kb. 30 km-ért 500 Bathot (=4000 Ft-ot) kért… Izgatottan vártuk, ott lesz-e reggel… Nem volt ott. De elküldte az egyik taxistársát, aki ideadta a mobilját, a „taxisunk” volt a vonal túloldalán. Elnézést kért, hogy nem ő jött, de még a reptéren volt egy másik fuvarral, és nem akarta, hogy miatta esetleg mi elkéssünk. Sajnos nem tudom, a sofőreink nevét, de mindegyik tündéri ember volt! Utaztunk a Skytrain-nel is… ez a thai magasvasút (mint nálunk a metró, csak az utca felett 5-10 méterrel). Modern, gyors, pontos. Mindig dugig van, és állandóan hűtik. A légkondi benne kegyetlen! Leizzadva a 30-40 °C-ból beszállsz a 19 °C-be… hááát… dermesztő. A bangkokiak másik kedvenc utazási módja: a hajó (kicsi, kézi evezésű vagy motoros csónak, kishajó, nagyhajó – minden jár a Chao Phrayán). Felszállás előtt a kompnál kell megvenni a jegyet, amit a hajón ellenőríznek. A kalauz sokszor a hajón kívül jár körbe, belül televan… Úgy ugrálnak a dolgozók a hajó és a kompállomás között, mint az akrobaták. Mivel időhöz kötöttek – menetrendjük van -, szinte mozgás közben szálltunk ki-be mi is, utasok. Olyan gyorsan mennek egyik állomásról a másikra, hogy a városi legenda szerint sokszor lemarad a kalauz… Ja, és a kalauz állandóan fütyül. Nincs sípja, csak úgy magától és hangosan… és cifrázza. Biztos van jelentése a különböző füttyöknek, de mi nem jöttünk rá.

Ennyit elöljáróban. Ígérem, a következő részben írok a látnivalókról is…!