Menjünk világgá!: Kelet Velencéje (Ayutthaya)

Ayutthaya-i kirándulásunk elsősorban Marcsinak volt köszönhető… Még idehaza, a neten ismerkedtem meg vele, magyar lány, aki idegenvezetőként dolgozott éveken át a világ több pontján, majd Thaiföldre jött angolt tanítani. Itt megismerkedett a szerelmével (…mostmár a férjével), és azóta is Bangkokban élnek. Lényeg, hogy Marcsival sikerült – még itthonról - egyeztetnünk, és megbeszéltük, hogy segít nekünk eljutni a régi fővárosba és végig is kalauzol bennünket. Reggel 8 körül találkoztunk a hotelünkhöz közeli vasútállomáson, ott vonatra szálltunk, majd bő 1 óra múlva meg is érkeztünk Ayutthayába. A thai vasút semmivel sem jobb, mint a magyar… nem túl modern, zsúfolt, de legalább pontos. A táj érdekes mód hasonlított a mi vidéki területeinkre, csupán kicsit több volt a rizsföld…

Ayutthayat I. Rámathibódi sziámi király alapította 1350-ben, akkor még a környező országot Sziámnak nevezték. Ajutthaja gyorsan növekedett; 1600-ra már 300 000-en lakhattak a városban, 100 év múlva pedig a népesség elérhette az 1 000 000 főt, így a korabeli világ egyik legnagyobb városa lehetett. Sajnos 1767-ben a burmai sereg elpusztította, napokon keresztül fosztogattak, felégették az épületeket. (És ezután lett az új főváros Bangkok…)

Jelenleg a hatalmas településnek csak a romjai láthatók, több négyzetkilométeren szétszórva. A gyalogos bejárás szinte lehetetlen, vagy (kölcsönözhető) biciklivel, vagy még inkább tuk-tukkal érdemes felfedezni. Marcsi ismerőse, egy (szintén hölgy) tuk-tukos vitt végig bennünket a területen, mindegy egyes helyen megvárt minket. A területen rengeteg mesterséges tavat és csatornát is találhatunk, amelyek miatt Kelet Velencéjének is hívják Ayutthayát.

Mi a történelmi parkkal kezdtük, ahol az óriás templomépületek romjai még így felégetve, évszázadokat átvészelve is lenyűgözőek. Igazából ez a „bemelegítés” volt… ahogy haladtunk tovább, egyre szebb és fenségesebb templomokat, sztúpákat, palotákat láttunk, nekem a kedvencem a Fekvő Buddha (Wat Yai Chai Mang Khon a becsületes neve) és a fák gyökerei között látható szoborfej (Wat Mahathat) lett. Ez utóbbi helyen – a romok között – forgatták például a Kickboxert Jean-Claude van Damme-mal… Bár nagyon meleg volt, de a romok között rengeteg fa nőtt, találtunk árnyékot. Sok errefelé (is) a turista, de mivel hatalmas területről van szó, nem éreztük a túlzsúfoltságot. A romok mentén már modern házak, éttermek sorakoznak, látszik, hogy a mostani Ayutthaya jóval kisebb és az idegenforgalomból él. Az út mentén láttunk pár elefántot is, turistákat cipeltek a hátukon… ezt nem próbáltuk ki. És láttunk középkori ruhákba beöltözött családot – Marcsi elmesélte, hogy ezeknek a ruháknak a bérlése jelenleg nagy divat. Van egy thai filmsorozat, ami egy jelen időnkben élő csúnyácska, de kedves régészlányról szól, aki valahogy élet-halál közé kerül, és visszarepül az időben a régi Ayutthayába. Itt megismerkedik/összebarátkozik egy gazdag, szép és nagyképű lánnyal, neki segít rendberakni az életét. A thaiok imádják ezt a sorozatot, beleélik magukat a középkorba – innen a ruhamánia is. Kétségtelen, hogy a környéknek különleges hangulata van… nekem – nyugati kultúrán felnőtt fejjel… - inkább az Indiana Jones és a Tomb Raider filmek ugrottak be. Utóbbi egyes részeit Angkorban (Kambodzsában), innen nem messze forgatták… Elmondhatom, hogy nem bántuk meg, hogy eljöttünk ide, nagyon szép részletét ismertük meg a thai történelemnek.

A tények:

Ajutthaja (teljes nevén Phranakhonszi Ajutthaja; angol írásmóddal Ayutthaya) Thaiföld Ayutthaya tartományának székhelye. Ayutthaya az ország középső részén, Bangkoktól északra található. Az egykori város romjai alkotják ma az Ayutthaya Történelmi Emlékparkot. 1969-ben kezdte meg a thaiföldi Szépművészeti Hivatal az épületek és szobrok renoválását, és 1976-ban létesítették a történelmi parkot. Az UNESCO 1991-ben vette fel Ayutthayát a Világörökségek közé.