Menjünk világgá!: Szeretlek Bangkok 2

Tehát ott tartottam, hogy megérkeztünk… A jet leg (az időeltolódás miatti rosszullét) nem kapott el bennünket, viszont fáradtak voltunk. Az Aeroflot gépek nagyok, modernek, de így is szűkösek. Fel-felálltunk, ettünk is repülés közben, de mégis elfáradtunk… Ráadásul a hotelszobánkat csak 11 után vehettük át. (Utolsó pillanatban kifogtunk egy nagyon jó akciót a Royal Orchid Sheratonban (ami egy 5*****-os szálloda), 800.000 Ft helyett kicsit több mint 200.000-ért megcsíptünk egy 19. emeleti, fullpanorámás szobát hármunknak.) A kilátás mindent vitt… a Chao Phrayára (…Bangkok folyója) és a felhőkarcolókra nézett az ablakunk. Nappal is, de éjjel még lélegzetelállítóbb panorámával… A hotelnek 2 medencéje, saját kikötője és (ingyenes) kishajója, 3 étterme, fittneszközpontja és még ki tudja milyen szolgáltatása volt. Svédasztalos reggelit kaptunk, legalább 40-50 féle ételből választhattunk (gyümölcsök, saláták, müzlik, tojásételek, kínai, indiai kaják és persze a szokásos európai kontinentális reggeli szerepelt az étlapon).

Megérkezés, bepakolás után aludtunk egyet, majd átmentünk a szemközti frissen nyílt óriásplázába. Az IconSiam-ot csak szerényen a plázák anyjának keresztelték, nem véletlenül. 50.000 m2-en (7 emelet) több ezer üzlet és kb. 100 étterem működik benne, folyamatosak az előadások a színpadokon, óriási a kavalkád mindenütt. Az ételárusok - itt is – olcsók, de a boltok ugyanolyan árakon kínálják termékeiket mint itthon… Estefelé hazahajókáztunk - a Chao Phraya-ról még szebbek voltak a felhőkarcolók visszatükröződő fényei…

Másnap a közeli kínai negyedet fedeztük fel. Bangkokban a thai után a legnagyobb nemzetiség a kínai. Van természetesen saját városrészük is, igazi autentikus hangulattal. Az árusok mindenütt jelenvannak, járdán, kapualjban… bármit lehet kapni – bár sokszor még megtippelni sem tudtuk, mi lehet az asztalokon. A tengeri uborkától a szárított gyümölcsökig, a krokodilbőr pénztárcától az integető macskáig (=Maneki Neko) minden kapható. Viszont ebben a városrészben található Thaiföld egyik legfőbb látnivalója is: az Arany Buddha, ami a Traimit buddhista templomban áll. Az öt és fél tonna súlyú szobor a világ legnagyobbja, magassága 3,04 méter, az alappal együtt 4,79 méter magas. Súlya 5,5 tonna, alapanyaga 18 karátos arany, amelynek értéke mintegy 11 milliárd forint. A szobor a XIII. sz-ból származik, eleinte gipszbevonat és üvegmozaik fedte (nem is tudták, milyen értékes). A régi fővárosokban üldögélt, amikor azokat megtámadták, a szobrot mindig továbbmenekítették. Így került kb. 1 évszázada Bangkok egyik szegény(ebb) negyedébe. Az angolok megvásárolták a területet, gondolom építkeztek ott, a viskókat lebontották és a templom belsejét, a Buddha szoborral együtt elszállították egy új helyre. Útközben megsérült a szobor – leejthették? – és ekkor derült ki, mekkora érték is valójában. Kétségtelenül nagyon szép... különleges hangulata van a helynek, egy szerzetestől még szerencsét hozó "karkötőt" is kaptunk Somával. És itt van a Virágpiac... Nem számoltam, de legalább 20-30 utcányi (keresztben és hosszában is ennyi!) területen árulják az orchideákat, rózsákat, bambuszokat, csokrokat és virágszirmokat (… igen, ezt is! 1 kg szirom 100-150 Bath /=800-1200 Ft/) Bár a növények meseszépek, de a piac a sokadik utcában már kicsit unalmassá válik. Thaiföld nemzeti virága az orchidea. Rengeteg színben és formában láttuk, sokszor az utcákon a fák tövére ültetik őket. Olyan gyakoriak, mint nálunk a pipacs vagy a muskátli… A piac után kijutottunk egy térre, és mellette egy különleges templomhoz. Ugyanis az épület mellett egy nagy medencében élő krokodilokat tartottak. Az állatok szemmel láthatóan jól érezték magukat, némelyik hossza elérte a 3-4 métert… Thaiföld – és a főváros – állatvilága nagyon sokszínű. Láttam fekete, varjúszerű hangutánzó madarakat, kis barátságos galambféléket, nagy szöcskéket, kis szégyenlős pöttyös gekkókat és hatalmas varánuszokat. De ez már a következő nap meséje…

Kedden a magasvasúttal Bangkok egyik legnagyobb zöld területére, a Lumpini parkba mentünk. Nagyon különleges, ahogy a tavakat és körülötte a növényzetet felhőkarcolók határolják. Ez egy igazi kis dzsungel a betonrengetegben… És itt találkoztunk a varánuszokkal is. Olvastam róluk, de élőben sokkal érdekesebbek. Lomhán, komótosan közlekednek ezek a 0,5-1,5 méter hosszú gyíkok a füvön, senki rájuk sem hederít, és ők sem bántanak senkit. Bezzeg a vízhez érve megélénkülnek, másodpercek alatt messzire úsznak. A Lumpini park a virtuális állatkáknak is otthont ad, állítólag az egyik legnagyobb pokemon lelőhely a világon. (Kipróbáltuk, rengeteg erre a gym és a pokestop, mindenfele pokemonok „pihennek” a zöldben, de különlegeset nem találtunk.) A Lumpiniből a Siam Paragonba gyorsvasutaztunk, ez egy másik hatalmas pláza. (Bangkok televan óriásáruházakkal és piacokkal… és mind megélnek!) A Siam Paragonban működik a SeeLife (Ocean World), ami a mi Tropicariumunk thai változata. Megnéztük… kicsit megbántuk. A bemutatott trópusi vízi állatok szépek, a cápák pedig ijesztőek, de ennél már csak egy dolog volt félelmetesebb: a belépőjegy ára. Horribilis, annyit nem ér. Tipikusan a turistáknak kifejlesztett csilivili drága látványosság. Viszont kijövet jót ebédeltünk. Nekem 2 étel lett a kedvencem: az egyik a pad thai, a másik pedig a ragacsos mangós rizs. Előbbi egy tésztaétel, feltétnek rákot, zöldséget és mangócsírát használnak. Egyetlen dologra kell csak figyelni – és ez az összes thai ételre igaz -, nem szabad csípősen kérni! A thaiok szinte mindent szuper csípősen szeretnek, de annyira, hogy még a mi paprikán és fokhagymán edzett ízlelőbimbóink is kiakadtak néha… A mangós rizs viszont édes. Képzeljetek el egy adag főtt rizst, amit nyakonöntenek kókusztejjel, tetejére aprított mandulát (?) szórnak, és mellé szeletelt mangót tálalnak… (Ha magyarosítanám ezt az ételt: vaníliapudingos tejberizs, darált dióval és sárgabarack befőttel) Finoooommm… A thaiok amúgy is mindent rizzsel esznek, meg zöldséggel és tengeri herkentyűkkel. Nagyon egészségesek. Estefelé visszatértünk a hotelbe, megpróbáltunk aludni. A holnapi nap Ayutthayáról szólt…