Menjünk világgá!: SalajLand, a karácsonyi fényvarázslat

Somával – a családdal – házvásárlásba/felújításba kezdtünk, így 2020-ban valószínűleg nagyobb utakat nem fogunk tenni. Viszont nem szeretnénk lemondani a hobbinkról (…mármint az utazásról), ezért kisebb, olcsóbb, közelebbi célpontokat szemeltünk ki, amiket reményeink szerint havonta-kéthavonta azért meglátogatunk.

Már decemberben elkezdtük a Kis-utazást (ilyen az élet, az ember soha el nem téved... :) ): elsőre 2 helyet jelöltünk be a térképen, SalajLandot és az Ocean Orchids-et. Legtöbb embernek valószínűleg semmit nem mondanak ezek a nevek, de nálam régóta a bakancslistán szerepelnek. Magyarországról mindkettő pár óra alatt elérhető, előbbi Horvátországban, utóbbi meg Szlovéniában fekszik.

Kezdjük SalajLand-dal… Képzelj el kedves Olvasó egy 6 hektáros birtokot, ahol mindent – fát, bokrot, kerítést… - kivilágítanak karácsonyi füzérekkel. Ehhez „csupán” 5 millió égőt használnak fel… Jó magyar gondolkodás szerint azonnal számolni kezdtünk Somával, hogy mennyi is lehet a villanyszámlájuk. Hát sok. Valahol írták, hogy egy szezonban kb. 1 millió Kuna (kb. 40-44 millió Ft) a díja! Viszont rengetegen látogatják, csak Karácsonyig több mint 120.000-en mentek el megnézni, és vásárolták meg a belépőket… Egy felnőtt belépő 40 Kuna (=1600 Ft), 7 év alatt pedig ingyenes. A birtok november végétől január 12-ig van nyitva (naponta 15-22 óra között), feltételezzünk 200.000 látogatót – tehát közel visszajön az áram ára. A birtokon szuvenír árusok, kajáldák szintén vannak; gondolom így már nyereséges is… És nem is mondtam még, hogy minden nap egy rövid tüzijátékot is fellőnek, változó időpontban (…amikor mi voltunk, kb. 6-kor). A Szalai család – ők a tulajok – 2002-ben találta ki, hogy feldíszítik a birtokot. 17 év alatt világhírű attrakcióvá nőtték ki magukat. Minden évben más a tematika, mindig újítanak valamit.

Tőlünk (a Dél-Alföldről) 4 óra alatt el lehet érni Grabovnica-t, ez egy kis horvát település, ennek a szélén található SalajLand. A birtok mellett ingyenes a parkolás – igaz, a „szántóföldön”, elég saras volt -, rengeteg az autó. Mi nagyon ügyesen sötétedésre odaértünk (kb. délután 5 órára), így nem kellett km-eket gyalogolnunk a kocsitól a bejáratig. Halkan megjegyezném, hogy amikor már hazafelé indultunk kb. 7 órakor, több száz méteres autósor várt parkolóra. Tehát érdemes korábban érkezni… A bejáratnál csak Kunával lehet fizetni, viszont a dolgozók közül van aki segít Eurót váltani (…korrektek). A birtokon tényleg miden ki van világítva… még a járdák szélei is, a lépcsők, a 30-40 cm-es kis fenyők, hidak, kerítés… eleve nagyon szépek a fák így feldíszítve, de több szobrot, kompozíciót is készítettek (pl. Télapó szobrot, manókat, gombaházakat, óriásszívet, télapó szánját) fényfüzérből. A területen kis patak folyik át, ami pici tavakat képez, nagyon szépen tükröződik bennük este a fény. A birtok szélén, egy kis domboldalon betlehemet is állítottak, innen fentről remekül lehet ismét fotózni. Szerencsénkre szép tiszta időt fogtunk ki, nem fáztunk, kb. 1,5-2 órát töltöttünk SalajLandon.

Ezután visszamentünk a szállásunkra, a Pansion Kezele-be. (Még 20 km-re sincs SalajLand-től, Zágrábtól kb. 50 km.) Olyan érzésem volt itt, mintha egy skanzenbe csöppentünk volna. Az étterem mellett, fölött nyíltak az egyszerű, faborítású szobák, mellettünk pedig kis ajándékbolt, egy lovarda, biciklikölcsönző állt. Mindez természetesen horvát falusi környezetben. Nem volt drága, a szobához bőséges reggeli is járt, nagyon elégedettek voltunk. Másnap innen indultunk tovább Szlovéniába, megnézni az Ocean Orchids-et, de ez már a következő történet lesz…