Menjünk világgá!: Az Adria királynője (Velence)

Idén nyáron Velencét is meglátogattuk, akkor még teljesen bejárható volt… :(

Velence jellegzetessége az évente több alkalommal is előforduló magas vízállás (acqua alta olaszul). Ilyenkor, novembertől tavaszig többször is, ár önti el a város mélyebben fekvő részeit, pl. idén közel 2 méter víz borítja/borította a Szent Márk teret… A város mindent megtesz az „elsüllyedés” ellen, egyrészt a város köré csatornákat és terméskőből hullámtörőket (murazzikat) építenek, másrészt beindították a Mózes-tervet (MoSe-terv, tényleg ez a neve…) – ami 3 mozgatható-forgatható ideiglenes gátrendszerből áll, ezzel is küzdenek a magas tengerszinttel.

Lényeg, nyáron még minden rendben volt… Kocsival mentünk át Velencébe, a város szélénél levő egyik hatalmas parkolóházban leparkoltunk (kocsival nem lehet bemenni a belvárosba), majd kishajóval indultunk tovább. Nagy lelkesen kiültünk a gyerekekkel a hajó orrába, de nem számoltunk a hullámveréssel… Kb. a 3. percben már csupa vizesek lettünk, és meleg ide-vagy-oda, nem esett jól a hideg csatornavíz a hátunkon végigfolyva. A Szent Márk tér mellett szálltunk le, először ebédeltünk – itt is isteniek az olasz tésztaételek! Igazából a legtöbb helyen a fogások megfizethetők, amivel „trükköznek” az az innivalók ára. Csakhogy egy példát mondjak (pár éve velünk történt Velencében…): 1 pizza kb. 7-10 Euro (2000-3000 Ft), és mellé a 2 kóla összesen 25 Euro (6000-7000 Ft) volt. Ilyen drágán sem ittunk még üdítőt!

Visszatérve a városra… Velence tényleg gyönyörű. A sok kis lagúnával, mellékutcával el lehet tévedni benne, de ez nem probléma, mert előbb utóbb úgyis kiköt az ember valamelyik ismertebb téren. Mi a belvárosi sétánkat a sóhajok hídjával kezdtük, ami a börtönt és a Dózse-palotát köti össze. Neve Byrontól származik, ő találta ki, hogy az rabok sóhajtozva itt mennek át az ítéletük után a cellájukba. Egy másik legenda szerint, ha a szerelmesek megcsókolják egymást a Sóhajok hídja alatt egy gondolán naplementekor, örök szerelem és boldogság lesz a jutalmuk. Csak „kívülről” fotóztuk, rengeteg turistával egyetemben. A Szent Márk térre érve a tömeg nem csökkent, de idén valahogy kevesebbnek tűnt a galamb. (Pár éve rengetegen voltak, még etettük is őket. Ezt megtiltották, gondolom ezért is vannak kevesebben most.) A tér végén (a víznél) Szent Tódor és Szent Márk szobra áll két magas oszlopon… Beljebb a Szent Márk bazilika továbbra is impozáns és hatalmas, bár elég hosszú sort kell végigállni a bejutáshoz – igaz, a belépés ingyenes. 882-ben alapították, csupa márvány és mozaik, 5 kupolája van, tetején lovasszobrokkal. Számos legenda fűződik az épülethez.

Mellette áll a Harangtorony (Campanile), 98 méter magas. Szintén a IX. sz-ban épült, de a XX. sz elején földrengés miatt összeomlott, akkor újjáépítették. Ma már lifttel lehet felmenni a tetejére. Érdemes kipróbálni, meseszép kilátás nyílik innen Velencére.

A székesegyház jobb oldalán az Óratorony található, ez „csak” az 1400-as évek végén épült, és alatta, mellett egy árkádsor (bevásárlóutca) nyúlik tova. Itt sütiztünk egyet, és mentünk is tovább. Idén igazából csak sétálgattunk, nézelődtünk a kicsikkel, de aki jobban meg akarja ismerni a várost, annak érdemes vízibuszra (vaporetto) szállni, ez valóban egy kis busznak felel meg, gyors és sok helyen megáll; esetleg gondolázni (borsos, 70-100 Euro/4-6 fő áron), vagy vízitaxizni, ami gyakorlatilag a motorcsónak megfelelője. Akárhogy is, rengeteg a lagúnák mentén a palota, múzeum, és Velencének kb. 400 hídja is van, ezek közül a leghíresebb a Rialtó-híd, melynek márvány borítását már csúszóssá koptatta a tömeg… A fő csatorna a Canal Grande, emellett látható a legtöbb és legszebb műemlék.

Szinte egy teljes napot töltöttünk a városban, de alig láttunk belőle valamit. A hangulatot átéreztük, a víz közelsége, a zegzugos kis utcák, az ódon épületek még a gyerekeket is elvarázsolták. Sajnos nem volt időnk a közeli kis szigetekre; Muranot és Buranot a legközelebbi alkalomra hagytuk… Úgy érzem, ide még visszajövünk.

A tények:

Velence az észak-olaszországi Veneto régió, és az egykori Velencei Köztársaság és a Velencei patriarkátus székhelye. Az Adriai-tenger északi részén lévő mocsaras Velencei-lagúnában, 118 kisebb-nagyobb szigeten fekszik, két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között.