Menjünk világgá!: Milánó-óóóóóóóó

A koronavírus-cirkusz apropóján eszembe jutott, hogy Milánóról még nem is meséltem… (Halkan jegyezném meg, hogy amikor ezt a posztot írom, Magyarországon egyetlen igazolt koronavírusos sincs, illetve az olaszoknál is konszolidált a helyzet!)

Visszatérve Milánóra… A nyári olasz-osztrák nyaralásunk közepén, elhagyva Velence környékét, nyugatnak mentünk tovább… célunk Leolandia, egy nagy vidámpark volt. Leolandia Milánótól kb. 30 km-re található, ez egyrészt egy miniversum (MinItalia -> Olaszország 160 lekicsinyített épületével) másrészt pedig egy hatalmas – és közepes árfekvésű – „játszótér” (39 attrakcióval). Van itt minden: hullámvasút, elvarázsolt kastély, vízi játékok, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A belépőjegy megvásárlásával a benti játékok ingyenesek, nem kell „zsetonozni” sehol. Nagyon jól éreztük itt magunkat, picik kellően el is fáradtak… Úgyhogy a milánói városnézés másnapra maradt.

Milánóról felemás elképzeléseim voltak: tudtam, hogy nagy – de élhető, zöld város. Tudtam, hogy ipari központ – de azt is, hogy a divat egyik fővárosa. Tudtam, hogy televan művészettel, régi emlékekkel – és mégis modern. Igazából csupán azt nem tudtam, milyen is lesz… :)

Megérkezésünkkor először a Vittorio Emanuele II. (II. Viktor Emánuel) sétányon indultunk el, ez egy fedett passzázs, ahonnan mind a Dómhoz, mint a Scala-hoz ki lehet jutni. Leginkább a mi Váci utcánkhoz tudnám hasonlítani, tele van butikokkal és kávézókkal, éttermekkel. Közepén, a padlóra egy (torinói) bika van festve, amihez egy babona is kötődik: aki a bika tökén 3x körbefordul, szerencséje lesz… Pár perc várakozás után mi is kipróbáltuk, sarkunkat fixálva megtapostuk szegény állatot. Ezen ne múljon a szerencsénk!

Innen a Dómhoz mentünk. A milánói dómot a XIV. sz-ban kezdték építeni, és igazából csak a XX. sz-ban fejezték be… Hatalmas gótikus építmény, 157 m hosszú, 97 m széles, homlokzata 56 m magas, míg a kupolatoronyé 109 m. (Pár adat még a számok kedvelőinek: 135 torony, 96 vízköpő, 2245 szobor található rajta, Európa 3. legnagyobb temploma.) Már kívülről is impozáns, hatalmas kapujával, belülről meglepően letisztult, levegős, de a legjobb szerintem a tetőrész. Ide lifttel lehet feljutni, körbejárható. Nagyon szép a panoráma. A dóm mellett múzeum is működik, érdemes megnézni. A templom oldalánál (vele szemben…) lehet jegyet venni, meglepően gyorsan ment.

Ahogy leértünk, egy szomszédos kis étteremben isteni olasz tésztaételeket ebédeltünk, és már mentünk is tovább… Célunk a San Siro stadion volt – ugyanis nagyfiunk foci mániás… Útba ejtettük előtte a Függőleges erdőnek keresztelt emeletes házakat. Ez 2009-2014 között épített, többszörösen díjnyertes 2 toronyház (az egyik 111 méter, a másik 76 méter magas), amik erkélyein, teraszain fák nőnek (több mint 700). Tényleg olyanok, mint egy mini dzsungel. Pár fotó után viszont már meg sem álltunk a San Siro stadionig. A hivatalos nevén Stadio Giuseppe Meazza-t 1925-ben építették, 80 ezer fő befogadására alkalmas. Az AC Milan és az Internazionale otthona… Szerencsére bejárható, először egy múzeumon keltünk át, eredeti mezekkel és relikviákkal zsúfolt termeken, majd az öltözőkbe jutottunk, és innen egy folyosón keresztül kiértünk a pályára. Nagyon tetszett, hogy ahogy mentünk a focipálya felé, a folyosón hangos szurkolás volt hallható – mintha mi is játékosok lennénk, és vár kint bennünket az ujjongó tömeg. Nagyfiunk nagyon elégedett volt, de meg kell mondjam, hogy még nekem is – aki nem vagyok foci rajongó… - nagyon tetszett.

Sajnos mire itt végeztünk, késő délután lett, úgyhogy több mindent nem láttunk 1 nap alatt Milánóból. Kimaradt a Scala, sok múzeum, az Utolsó vacsora (…ahova hónapokkal előre kell jegyet venni!) Ami biztos, Milánó nagyon pozitív hatást tett ránk. Ez az a hely, ahová bármikor szívesen visszajövünk.

A tények:

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye. Lakossága 1 353 882 fő. Milánót Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja.