Menjünk világgá!: A szerelem szigete (Ciprus) I.

2 hét szabadságon vagyunk, úgyhogy tegnap kitaláltuk, hogy holnap elmegyünk nyaralni a gyerekekkel… Pár évvel ezelőtt még sírva fakadtam volna egy ilyen ötlettől, de a covid az utóbbi években megedzett. Zöld országokat kerestünk – azaz olyan helyeket, ahova nem kell PCR, meg más nyavalya, csak útiokmány. Horvátországot néztük először, de rájöttünk, hogy drága (…vagy csak nekünk nincs elég ismerősünk, akinél csövezhetünk” 😮 ). Jelenleg kb. 10 ország zöld, egyszerű tengerparti nyaralást nehéz találni. (Nekem bejön a zöldek közül Mongólia is, bár kevés a tengerpartja, de legalább sok a homok…) Végül Ciprusra esett a választásunk. A repjegy olcsóbb, mint a benzin ára Horvátba, a sziget gyönyörű, és van tenger is…

Milán persze nem akar jönni… imádom a serdülő 15 éveseket...! Apjával vitatkoztak egy sort, erre én leszidtam először Zolit (… „Milyen apa vagy Te! Rákényszeríted ezt a szegény gyereket a tengerparti nyaralásra! Te Döggg!!!!”) majd Milcsit (…”Akkor nem jössz bmeg! Mehetsz Mamáékhoz kapálni!” …avagy kinek a tenger, kinek a tengeri… 😉) Így már kávéznom sem kellett, vérnyomásom beállt, és pár óra alatt lefoglaltuk Zolival a repjegyet, a szállást, autót és még a CyprusFlightPass-t is kitöltöttem (angol nyelvvizsgára készülőknek ajánlom, cseles kérdések – csak angol és görög nyelven elérhető. Négyőnknek kb. 1,5 óra alatt kész lett…).

Mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve… A WizzAir, hogy már az 1. nyaralós napot is élvezhesse az utazó, reggel kilencre megérkezik Ciprusra -> ezért 6.35-kor indul Budapestről a gép -> emiatt hajnal 4 után be kell csekkolni/odaérni a reptérre -> tehát éjjel 1-2 között el kell indulni Bácsalmásról Pestre. Hirtelen elgondolkodtam a 19 ezer Ft-os repjegy olcsóságán… Zoli ráadásul nem szeret repülni (huszonévesen volt egy viharos repülése haza Skandináviából…). De amikor rájöttünk, hogy Cipruson angol vezetés van (jobboldali kormány, fordított közlekedés, a bérelt autónkat nem ismerve), közölte, hogy most már a repülés nem aggasztja… Tehát így indultunk neki.

Tehát ott tartottam, hogy elindultunk. Meglepően könnyen ébredtek a Kicsik, Pestre – éjjel – alig volt forgalom, hajnal négykor a kocsinkat már várták a megőrzőben és vittek is ki bennünket a reptérre. (Évek óta ugyanazt a parkolócéget használjuk, nagyon jók.)

A vámvizsgálaton a pár napja vásárolt méregdrága és minőségi naptejem kiszúrták – ki kellett dobnom… 20 ml-rel volt több a megengedettnél. Olyan jól esett, mint egy fejlövés. 😮 Viszont minden másunk megfelelt a feltételeknek. A repülés zavartalanul telt. A WizzAir fapados, de 2 órát kibír az ember… Felszálláskor Gergő és Zazó hangosan sikított majd kacagtak – egész gép hallotta persze, mindenki mosolygott. Nem ez az első repülésük, szerencsére nagyon élvezik. A Somogyi-féle folklórműsor után 2 óra nyugodt repülés következett. A pilótánk is poénos kedvében volt, leszálláskor így búcsúzott az utasoktól: „…Köszönjük, hogy minket választottak. Kérem nézzék át még egyszer üléseiket, ne hagyjanak itt semmit. Kivéve, ha az csoki. Azt szeretjük.” Mivel 10500 méter magasan (- 40°C-on) repültünk, Ciprus tengerszintjén pedig +40 °C volt, megérkezéskor kaptunk egy nagy adag fehér párát a fedélzetre… Zolival megállapítottuk, hogy tiszta „Auschwitz”: először átnézik a csomagjainkat, aztán zárt helyre összezárnak egy csomó embert, majd jön a gőz… tudom, morbid hasonlat, de mi már csak ilyenek vagyunk… Túléltük.

Már Ferihegyen pedzegették, hogy véletlenszerű covid-ellenőrzést tarthatnak 1-2 utasnál Cipruson. Igazuk lett, de a görögök nem cicóztak: az egész Bp-Larnaca járatot leszűrték! Ezt úgy kell elképzelni, mint valami amerikai akció-katasztrófafilm felvételét… ahogy leszálltunk, a gép mellett 5-6 nyakig védőfelszereléses szakember állt, meg néhány vizsgálóbox és pár asztal. Mind a kb. 200 embertől (kivéve a kisgyerekek) torok- és orrváladék mintát vettek. Igggggen halkan jegyezném meg, hogy fél óra alatt mindenki készenlett, mehetett útjára. És 5-6 óra múlva e-mailben és sms-en megkaptuk az eredményünket is… (szerencsére negatív). Bízom benne, hogy visszafelé Budapesten ilyen nem lesz, mert a magyarok tempóját ismerve 1 gép leszűrése kb. egy újabb nyaralásnyi időt venne igénybe. 😕

Ezt is túlélve elhagytuk a repteret, felvettük a kocsinkat, egy jobb oldali kormányos Nissant. Az angol (fordított…) vezetés nekünk tényleg fura. Zoli ül az anyósülésen, és előtte a kormány. Bal oldalt/sávban megyünk, jobbról előzünk, a körforgalom is fordított irányú… Tragédia! De Zoli profin csinálja… A külföldiek vezetési rutinjával – illetve annak hiányával – a ciprusiak is tisztában vannak, úgyhogy a bérelt autók rendszámtáblája vörös, messziről látszik. A bennszülöttek ennek megfelelően türelemmel és kellő távolságtartással viselkednek velünk szemben az utakon…

A szállásunkhoz gyorsan odaértünk, nagyon szép. Tiszta görög minden. Kivéve a kávét, az török! 😊 Imádom! Zaccos, és olyan erős, hogy beleolvad a kiskanál… Ebédeltünk, az felejthető; majd medencéztünk, az csudajó volt! A Kicsik este hatkor bealudtak... elfáradtak. Az elmúlt 5 évben nem volt ilyen (csodában) részünk! Igaz, a mi emeleti hálószobánkban, de lent is van egy franciaágy, Zolival ottaludtunk… Délután Milcsit is felhívtam.

Mivel másnap sikerült szinte délig aludni a Kicsiknek (...és mi hagytuk), délutánra valamilyen könnyű környékbeli programot terveztünk Zolival. Páfosz (Paphos) tőlünk 30 km-re sincs, ezért kitaláltuk, hogy elmegyünk oda. Páfosz Nyugat-Ciprus egyik nagyvárosa, kb. 30000-en lakják (úgy 2000-3000 éve…), rengeteg a történelmi emléke, szép a kikötője, és modern és élettel teli az új városrésze. Ciprusnak 2 repülőtere van: egyik Larnacában – ide jönnek a magyar gépek-, a másik pedig Páfoszban – na, ide alig jönnek magyar gépek.

A szállodánkból elindulva már 5 perc múlva megálltunk, Afrodité szikláinál. Afrodité szikláinak az eredeti elnevezése, a Petra Tou Romiou (=A római sziklája), ugyanis egy híres bizánci (=görög) hős itt állta útját a portyázó szaracénoknak (=törököknek). Emberfeletti erejével leszakított egy hatalmas sziklát a part menti hegyekből, és a tengerbe hajította, szétzilálva ezzel a szaracén hódítók haderejét. Na most, hogy ez így történt-e, bizonyítsa az, aki látta… A másik legenda, ami a sziklákhoz köthető, hogy Afrodité, a szépség és szerelem istennője itt született, itt lépett ki a habokból. Az tény, hogy nagyon szép a tengerpart, nagy kavicsos, nagy hullámos. Több babona is kötődik a sziklákhoz: aki a legnagyobbat 3x körbeússza, örökre egészséges marad; ha párok ússzák körbe 3x, örökre együttmaradnak. A szép nagy fehér kavicsokra pedig felírják a szerelmesek a neveiket, ezzel is megpecsételve a szerelmüket. Afrodité szikláitól most már tényleg Páfoszba mentünk, egyenesen a Királysírokig (angolul jobban hangzik: Tombs of the Kings). Nevüktől eltérően nem királyok temetkezési helyei voltak, hanem a régió előkelőségeit és családtagjaikat helyezték itt végső nyugalomra. A legelső ilyen sír kb. 2500 éves, de évszázadokon át használták a területet. Több száz négyzetméteren sok-sok sziklába/földbe vájt „házat” tártak már fel, jelenleg 8 be is járható. Természetesen üresek, a tartalmukat a régészeti múzeumba vitték át. Leszámítva, hogy árnyékban is legalább 40 °C volt, tényleg hatalmas és érdekes a hely. (Fontosságát mutatja, hogy az UNESCO Világörökség részét képezi 1980 óta.) Bár a tengerparton fekszik, és szép liget veszi körül (tele kabócákkal), de a meleg kegyetlen! Félig megsülve átmentünk a közeli LIDL-be, vettünk inni- meg vacsinak valót, majd átkocsikáztunk a kikötőn, megnéztünk egy gyönyörű görögkeleti templomot – Zoli megszokta a jobb-os vezetést, úgy közlekedik, mint az ittlakók… - és kikötöttünk a régészeti múzeumnál. Ami 6-kor bezárt. Mi 6 óra 5 perckor értünk oda… tehát a mozaikokat meg a színházat nem láttuk. Úgy döntöttünk, hazajövünk…

A hotelben a fiúk még medencéztek egyet, jólesett nekik. Közben rájöttem, hogy egyetlen fotón sem vagyok rajta – mivel én fényképezek… - de becs’szó, hogy én is fürdök!!!! Most épp disco van a medencénél… nagyon nyomják.