Menjünk világgá!: A Vörös város (Marrakech)

Idei első nagyobb utazásunk Marokkóba, ezen belül Marrakeshbe vezetett.

Szállásunknak a Pickalbatros Aqua Fun Resort-ot választottuk, all inclusive ellátással. Nagyon jó hotel, nagy és tiszta, fejedelmi napi ötszöri étkezéssel, edzőteremmel, játszóházzal, discoval és jópár medencével. Ráadásul a mellette lévő Aquaparkot mi ingyen látogathattuk minden nap (10 napig maradtunk - bár 1. nap este érkeztünk, utolsó nap meg reggel távoztunk, de így is 8 napunk maradt...). Egyedül a mosatással nem voltam elégedett, irtó drága! Másik - kisebb - hátránya, hogy a városközponttól kb. 15 km-re van, viszont rengeteg a taxis, és olcsók is. Maga a szállás közepes árfekvésű, de amennyit ehettünk és amilyen szórakozási lehetőségeket nyújtott, egyértelműen megérte.

Marrakesht „vörös város”ként is szokták emlegetni (= arabul Al Hamra), mert az épületeit főleg a környező vörös homokkőből építették fel. Marrakesh nem a fővárosa Marokkónak – az Rabat -, de azért nem kicsi, kb. 1 millióan lakják (agglomerációval együtt 2 millióan), így az ország 4. legnagyobb városa. Belvárosát – igazából ez a régi, „középkori” óváros – Medinának hívják. Na, mi ma ezt néztük meg… Mivel hallottunk jót is rosszat is a Medináról (a főtérről és a szűk sikátoros piacokról is), és semmi saját tapasztalatunk nem volt, csatlakoztunk a Marokkó utazás csapatához. Hogy mi rosszat hallottunk? Pl. hogy mennyire rámenősek és pénzéhesek az arabok, még a fotózásért is pénzt kérnek, rádtukmálnak mindent, van majom és mérgeskígyó a nyakba, kéretlen hennafestés… és még sorolhatnám. 😊 Biztos, ami biztos, a gyerekeknek a „not, thanks!”, „no, merci!” és a „lá, shkran!” (azaz a „nem, köszönöm!” angol, francia és arab változatát is) megtanítottuk. Ezzel szemben mit kaptunk? Kedves, mosolygós embereket, akik hagyták, hogy fotózzuk őket, nyugodt (nem vérszomjas) kígyókat messziről látva, és rengeteg gyönyörű helyet. Marrakesh nagyon szép! De kezdjük az elején… Reggel szerettünk volna a hotel kisbuszával bemenni a városközpontba. A recepciós mondta, hogy rendben, jövő szerdára van hely… (Vicces fiú.) Maradt a B-terv, taxit kerestünk. A hotel előtt több is állt, mi kiválasztottunk egyet, egy harmincas srácot, Mohammedet a 6 személyes autójával, aki 250 Dirhamért (1 Dirham = 36 Ft, távolság 2 x 15 km) oda-vissza vitt bennünket. (Marokkóban 2 fajta taxi van csak: 3 személyes (+sofőr) és a 6 személyes…) Mohammed nagyon jól vezet, pedig a közlekedés katasztrofális… 15 perc múlva kirakott bennünket a Koutoubia mecsetnél, adott egy névjegykártyát az elérhetőségével; mondta, most nem kell fizetni, majd hívjuk, ha vissza akarunk menni, akkor rendezzük a pénzt. És otthagyott bennünket fizetés nélkül. :o Bízott bennünk ismeretlenül is. (Amikor végeztünk, hívtuk, 2 perc alatt megérkezett, és hazavitt minket. Nagyon elégedettek voltunk vele, mondtuk neki, máskor is őt hívjuk. Lett egy Mohamedünk…)

(A mecsetnél kicsit döcögősen – a mi hibánkból, nem működött a netünk – de megtaláltuk Susuékat. Susu egy magyar, de Marokkóban élő hölgy, aki többedmagával irányítja a Marokkó utazás csapatot. Idegenvezetéssel foglalkoznak, nagyon rendesek és kedvesek. Már megérkezésünkkor felvettük velük a kapcsolatot, mindenben segítettek. (Honlapjuk is van ugyanezen – Marokkó utazás - néven). Susu fiatal, de igazi tyúkanyó típus, és ráadásul nagyon ismeri és szereti is Marokkót.)

A Koutoubia mecsetnél találkoztunk. A 12. században épült mecset a város legnagyobb imahelye. A Koutoubia név a „könyvárusok mecsetére” utal, mivel a környező utcákon a középkorban könyvkereskedők kínálták portékáikat. Az épület különleges jellemzője a 77 méter magas minaret, amely az iszlám építészet egyik legismertebb példája, és amelyről a város szinte minden pontjáról látható. Susu elmondta, hogy a minaret mind a 4 oldala más mintázatú (máshol vannak az ablakok, más a díszítés), így nagyon jó tájékozódási pont a városban bárhonnan. Ennél magasabb épületet nem is szabad építeni Marrakeshben. Mi, „hitetlenek” 😊 ( = nem iszlám vallásúak) nem mehetünk be ide, de kívülről is nagyon jól néz ki. Körülötte pedig gyönyörű kert(ek) vannak. Pont láttuk a hívőket, ahogy imádkoznak, még a rendőrök is…

Innen a Jemaa el Fnaa térre mentünk, ahol valóban voltak kígyóbűvölők, majmosok és persze rengeteg árus. Viszont meglepetésemre semmivel sem volt rosszabb/veszélyesebb a hely, mint pl. a szabadkai vagy az isztambuli piac, bazár. Először beültünk a csapattal egy kávézóba (enni, inni, wc-zni, pénzt váltani…) 10-15 percre, nézelődtünk egy kicsit. Magánvéleményem: nekem ez kevés idő volt a szétnézésre… Majd lovaskocsikra pattantunk, tettünk egy kört a városban, és visszatértünk a térre. Leszállás után belevetettük magunkat a souk-ok (ejtsd szuk-ok) világába. (Marrakészt a 11. században alapították – a város kulcsfontosságú állomás volt a szaharai kereskedelmi útvonalakon, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és Európát kötötték össze. A kapukon belépve a kereskedők (a karavánok) összegyűltek, hogy aranyat, sót és textíliákat cseréljenek. Idővel központi piac alakult ki, és a Medinában bőrre, fémművességre és fűszerekre szakosodott piacok is megjelentek. Ma Marrákes piacai több ezer kézművesnek adnak otthont. 1985-ben az egész Medinát az UNESCO Világörökségi helyszínévé nyilvánították.) Szűk sikátorok és szélesebb utcák között mászkáltunk, ami rossz volt, hogy a csoport miatt nem nézelődhettünk hosszasabban, nehogy lemaradjunk.

Végül eljutottunk az Iszlám iskolájához… Az Iszlám iskolája ( = a marrákesi Ben Youssef Madrasa) a 16. században épült, Észak-Afrika egyik legnagyobb egykori iszlám főiskolája. Ez tényleg a marokkói építészet remekműve. A Medina szívében található, díszes mozaikjairól, faragott cédrusfájáról és nyugodt udvaráról ismert, mely ma látogatható történelmi emlékműként működik. Anno 900 diák (csak fiúk) tanult itt. Rengeteg turista látogatja, nagy a tömeg, viszont nem drága a belépő. Szerintem nagyon megéri megnézni, gyönyörű. Innen egy kis – belső udvaros – étterembe mentünk, ahol a csapat egyik része eléggé elhúzta az időt az evészettel, úgyhogy a Titkos kertbe már nem tudtunk elmenni, bezárt előttünk. Ez azért elég rosszul esett… Mára már nem maradt más látnivaló a túrából, így is este 6 óra volt, tehát hazajöttünk. Mohamedünk jött értünk…

Ötödik nap az Agafay-sivatagba mentünk. Eleinte az út mentén még elég sok fát láttunk, de aztán egyre kopárabb, kövesebb lett a táj. Az Agafay-sivatag Marrakechtől 50-60 km-re van, ez nem a Szahara – előbbi köves, míg utóbbi homoksivatag. Mivel pár napja még esett, sok a virág, a fű - a sivatag kivirágzott. Szerintem ez nem marad így sokáig, ahogy melegszik az idő és elfogy az esővíz, minden kiszárad. Autóval jutottunk ki a sivatagba, de ott tevére váltottunk. A tevegelés szerintem semmivel nem bonyolultabb, mint a lovaglás. Be is öltöztettek bennünket, osztottak mentateát. Mivel ramadam van, viszonylag korán, kora este hazajöttünk.

Utolsó napunkon – még 3 látnivalót terveztünk be: a Bahia palotát, a Garden Secret-et és a souk(ok)at…

A Bahia palota neve arabul ragyogást jelent. Si Moussa, a szultán nagyvezírje építtette a 19. század végén, kb. 8000 m2, 150 szobás (ebből pár látogatható). A Nagyudvar márványpadlójához a márványt Olaszországból hozatták, minden kézzel faragott, nagyon szép. 2023-ban egy földrengés miatt kisebb része összedőlt, most újítják fel. A belépő felnőtteknek 100 Dirham (kevesebb, mint 4000 Ft).

A Le Jardin Secret (angolul Secret Garden) Marrakech óvárosában található. A több, mint 400 éves múlttal rendelkező kert két részre tagolódik: a bejáratnál a világ minden tájáról származó egzotikus növénygyűjteménnyel találkozunk, míg a másik kertrész egy hagyományos iszlám kert, ami teljesen elzárt. Gyakorlatilag egy kis botanikus kert, egy igazi oázis a város – a piac – kellős közepén. Fel lehet menni a teraszra, illetve felár ellenében a toronyba is, nagyon szép onnan a kilátás.