Mai nap délebbre indultunk, az Atlasz-hegységbe.
Susuékkal (Marokkó utazás) megnéztük az Ourika vízesést (igazából, ha jól tudom
7 vízesés van...). Kora délelőtt indult a csoport Marrakeshből, mivel mi épp
útbaestünk, felvettek bennünket a hotelünk előtt, és mentünk is tovább
„lefelé”. A vízesés Marrakhestől kb. 60 km-re van, 1600 méter magasan. Odaúton
megálltunk egy valódi berber háznál (bár 1-2 szobájában laknak, de inkább
skanzen.) Érdekes volt látni, mennyire egyszerűen, de mégis kényelmesen élnek
itt. Még saját kis malmuk is van…
Innen mentünk tovább a folyóparti
éttermekig, itt leparkoltak a sofőreink (3 kisbusszal jöttünk), és gyalog
folytattuk a túrát. Az elején nem is volt semmi probléma, de a közepétől már izgalmasabbá
vált a séta. Elfogyott a kövesút, (vizes) sziklákon kellett felfelé mennünk kb.
300 métert. Nehéz terep, de megérte, nagyon szépek a vízesések. Lefelé sem volt
sokkal könnyebb, de a helyi vezetők segítettek. Gyakorlatilag egy közepes
nehézségű 1 órás túrát tudtunk le. (Zolika lépésszámlájója szerint 6 km-t
tettünk meg összesen.)
Visszatérve a kocsikhoz,
megebédeltünk a folyóparton lévő egyik étteremben, apró zsámolyokon ülve, és
eléggé fázva. A túra alatt nagyon szép időnk volt, de délutánra megint hideg
lett. Ebéd után a fele csoport ment a repülőtérre – ők már utaztak haza, másik
felét meg visszavitték a szállásukra. Egy kedves fiatal pesti párral utaztunk
visszafelé, jót beszélgettünk. Zalánka elfáradt, már útközben elaludt.
Csalóka a marokkói idő, bár nem volt
meleg, de teljesen leégett az arcunk. Ráadásul szerintem holnapra izomlázunk is
lesz… Viszont megérte, megint egy csodaszép helyet láttunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése