Másnap reggel még
mindig morgott Zoli… Kora reggel lement reggeliért, ettünk mind a négyen. Aztán
mikor bementem a szobánkba, ott találtam a gyűrűt. Kiderült, hogy még tegnap
délután elment értük. Kibékültünk. Nagyon szeretem!
Pár nappal később
megint kirándultunk, most kishajóval. Ez átvitt bennünket Bisevo-ra, a Kék
barlanghoz. A kapitánnyal együtt 14-en voltunk, köztük 7-en magyarok (mi,
négyen + egy házaspár a kisfiukkal. Érdekes, más magyarokkal nem is
találkoztunk…) Kb. fél-egy óra alatt értünk a szigetre (9 km-re van…), eléggé
hullámzott a tenger. Bisevo kikötője mindössze pár házból áll… Itt átszálltunk
egy kis motoros csónakba, amivel megkerültük félig a szigetet, és becsorogtunk
a barlangba. A bejáratnál le kellett hajtani a fejünket, olyan kicsi volt.
Viszont a benti látvány gyönyörű! A barlangba 2 úton – egyrészt ahogy mi is
jöttünk, másrészt pedig az ellenkező oldalon, a tenger szintje alatt – lehet
bejutni. Délelőtt a napsugarak a 2. módon hatolnak be, alulról világítják meg a
falakat a vízen keresztül. Emiatt az egész belső tér olyan, mintha neonkék
lenne… Pár percig voltunk csak itt, de így is maradandó élmény.
Bisevo-ról még pár
szót: a XI. sz.-ban a bencések itt alapítottak kolostort, aminek ma csak a
romjai állnak a sziget közepén. (A bencések átköltöztek Vis-re a XIII.
sz.-ban.) Bisevo a XIX. sz.-ban lett igazán felkapott, a Modra spilja (Kék
barlang) felfedezésével. A barlangot 1884-től lehet látogatni, ha jól tudom, ma
a világörökség része. Belülről 6 m magas, az alsó – tenger alatti nyílása – 10
m széles.
Ezután
visszacsónakáztunk a kishajóhoz, és elindultunk Komisa-ra. A magyar kisfiú
mesélte, hogy nemrég a halászok egy 5 m-es cápát fogtak Jabuka mellett (kis
sziget a part mentén…). Azt is megtudtuk, hogy Komisa-tól nem messze, a
tengerparton van egy elhagyott katonai támaszpont, ahol lövegek és egyéb
katonai cuccok vannak szabadon. El is határoztuk, hogy holnap megnézzük.
Utolsó előtti napunkon
el is indultunk felderíteni a katonai bázist. (A bencés templomon túl, a
szeméttelepnél kell letérni az útról. A szeméttelep nagyon büdös.) Keskeny,
köves-kavicsos utacskán kell haladni kb. 3 km-t, akkor érjük el a bejáratot. A
“támaszpont” területe szerintem több hektár, a sziklákon mindenütt őrtornyok és
kis házak állnak. És sehol senki… Teljesen kihalt, elhagyott a terület. Minden
tárva-nyitva, úgyhogy bementünk. A házak alatt alagutak vezetnek le a mélybe,
ezek az akna-szerű lyukak igen mélyek lehetnek. Ledobtunk egy követ, több mint
3 másodperc alatt ért le! Nem mertünk lemászni a létrákon… A bejárat után van
egy központi nagy “bunker” a sziklába vájva, kb. 3×5 m-es bejárattal. Csupa
beton és szikla az egész. Azért bementünk. Mivel sötét volt, kocsival tolattunk
be, és a lámpájával világítottuk meg a teret. Minden üres és félelmetes (bár a
hűvös félhomály jólesett). Kicsit Doom-os (gyilkolászós számgépes játék) hangulatú…csak
a szörnyek és a katonák hiányoztak. :/ A bázison beljebb megtaláltuk a központi
épületet (…én legalábbis kineveztem annak.) Egyemeletes ház, kis helyiségekkel
és egy nagy “ebédlővel”, előtte betonozott plac (itt sorakoztak reggelente?).
Bent a falon volt egy kb. 2×3 m-es festmény, amin fekete kaszás emberek
menetelnek… elég depressziós. Odakinn fügefák teremtek, Somáék le is
szüretelték. Ilyen isteni, mézédes, tejszínes fügét még sosem ettem! Kimentünk
a tengerpartig, ahol kb. 20 m-enként tüzérségi lövegek állnak – mindegyik
tönkre volt téve. Itt is látszódtak lefelé a járatok… Kb. 2 óra séta után
indultunk haza, félig megfőve. (A talajt fehér kövek borítják, amik visszaverik
a fényt, ezáltal még jobban éreztük a meleget.) Nemrég olvastam, hogy ma már
szervezett túrákat szerveznek ide, jó lenne újra látni, mi maradt ezekből…
úton a Kék-barlangba
az elhagyatott támaszpont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése