Menjünk világgá!: Egy falat Kína

Amikor nyaralni megyünk – főleg nagyvárosba… – sokszor elmélázok azon, hogy egy-egy nagy épület felső szintjén vajon kik élhetnek/dolgozhatnak, egy-egy régi háznak mi lehet a története, és egy-egy szembejövő embernek mi lehet a sorsa… találgatok. És biztos vagyok benne, hogy az igazság még az én képzeletemnél is sokkal érdekesebb lehet. A klasszikus, idegenvezetős városnézések nem adnak választ rá, így marad a fantázia….

Budapesten is sok olyan hely van, ami izgatja a képzeletem, ezek közé tartozik például a józsefvárosi „kínai negyed”. Viszont a múlt hétvégén sikerült eljutnunk ide! Szerencsére egyre inkább teret nyer az „alternatív városnézés” lehetősége, amikor nem a hagyományos látnivalókat, hanem különlegességeket mutatnak meg képzett idegenvezetők, viszonylag elfogadható áron. Nem tudom és nem is akarom az összes céget felsorolni, de pl. ilyen a Budapesti séták, Sétaműhely, Imagine Budapest és a Hosszúlépés is. Talán ez utóbbinak a legjobb a marketingje, és nagyon precízen, érdekesen szervezik meg az útjaikat. Mi is hozzájuk fizettünk be, és így sikerült egy apró bepillantást nyernünk a magyar kínaiak különleges világába…

A séta kb. 2,5 óra, az ára 4290 Ft/fő volt… a közeli MOL benzinkútnál gyülekeztünk kora délután, legalább 20-25 ember. A Hosszúlépés munkatársa – egy fiatal srác, Tibor - pár másodperc alatt igazolta a regisztrációnkat, és végig segítette a kirándulást (…ő végezte a háttérmunkát, mi csak nézelődtünk.) Idegenvezetőnk Sánta Zsófia volt, egy mosolygós, lelkes lány, aki – mint bemutatkozásából kiderült… - angol-kínai szakon végzett az egyetemen, élt/tanult Kínában is, és jelenleg – többek között - az ideköltöző kínaiaknak segít Magyarországon… Szeretem a profi embereket, akik értik és szeretik a szakmájukat, és a tudásukat át tudják adni más embereknek… Zsófi ilyen. Visszatérve a túrára: indulás után rögtön bevetettük magunkat a volt józsefvárosi kínai piacra, illetve a mostani, mögötte elhelyezkedő területre, ami jelenleg inkább nagykereknek ad otthont. Nagyon furcsa a csupa távol-keleti felírat, a sok kis „diszkont”, bolt, étterem… mintha tényleg Kínába csöppennénk. Még egy igazi kulit is láttam. Tény, hogy ez egy zárt világ, nagyon idegenek voltunk benne. Nem örültek, ha fotóztunk, de mivel Somával mentem (életem párja 2 méter, 150 kg, és mögöttem jött…) senki nem mert rámszólni. Hiába, több mint testőr… Első helyen egy kínai élelmiszerüzletnél álltunk meg, pár percre bementünk, sokan vásároltak is. (Mi másnap mentünk vissza, akkor nem akartunk szatyrokat cipelni tovább…) Mint kiderült, itt vásárolnak a kínaiak. Tömérdek, számomra ismeretlen és egzotikus élelmiszert találtunk, a gyümölcsöktől a fűszereken, szószokon át a tésztákig. Tetszett! Második megállónk egy húsosbatyu-gyár volt – pontosabban egy kis üzem az egyik ház emeletén… itt pár kínai hölgy gyártja a batyukat, amiket mi a szomszédos, szép szobában megkóstolhattunk. És közben Zsófi csak mesélt, mesélt… :) Innen tudom, hogy ez az étel disznóhússal töltött, de tesznek bele egy kis rákot is (könnyebb emésztésért), sőt (kínai) újévkor 1-1 érmét is belerejtenek némelyikbe, szerencsét hoz. Mi csak simát kaptunk, de nagyon finom volt. Mindenkinek jutott 2-3 golyócska, nem laktunk jól, de nem is ez volt a cél. Ugyanis mentünk tovább a következő megállóhoz: a kínai étterembe. Ez nem egy „magyarosított” kínai büfé volt, hanem az a hely, ahol a kínaiak is ebédelnek. Tehát valódi kínai ételekkel… Az emeleten egy különszobában hatosával leültettek bennünket egy-egy nagy kerek asztalhoz, aminek a közepe forgatható (..úgy képzeld el, mint a rulettasztalt), és felszolgálták a négyfogásos ebédet. Mindenki mindenből ehetett, teát is kaptunk mellé, közben pedig Zsófi tovább mesélt… Kínáról, történelemről, hogy hogyan és mikor kerültek ide a kínaiak, hogyan élnek most, és miket esznek… Közel egy óra telt el itt. Miután jóllaktunk, még a túra végén megnéztük a közeli Kolónia lakótelepet, ahova egyre több kínai költözik. Régen ez a GANZ-lakótelep volt, egyszerű manzárd lakásokkal, közös fürdővel. Idővel modernizálódott, itt nyílt meg a Fekete lyuk (ma már nincs), és láttunk egy Petőfi-szobrot a telepen… A túra zárásaként Zsófi elmesélte, miért szeretik a kínaik Petőfit, kicsoda Lu Xun, és meghallgathattuk a Szabadság szerelem verset kínaiul. Tökéletes lezárás volt… Úgy eltelt a 2,5 óra, hogy észre sem vettük.

Azt viszont biztosan eldöntöttük, hogy a többi túrát is kipróbáljuk… hiszen annyi minden titkot rejt még Budapest!