Menjünk világgá!: Misi Mókus szigete (Azori szigetek) I.

Idén úgy jött ki a szabadságom, hogy februárban ki tudtam venni 1 hetet. Somával azonnal elkezdtünk ötletelni, hogy hová is menjünk… Mivel Bangkokot ő választotta, most én döntöttem. Olyan helyet kerestem, ami nincs túl messze, nem túl drága, viszont szép idő van és különleges. (Jó, ilyen hely, ami minden feltételnek megfelel, nem létezik, de némi nézelődés után rátaláltam az Azori szigetekre.)

Lehet sokaknak Misi Mókus története már csak halványan dereng az iskolából, de bennem megmaradt az „örökké termő fa” mítosza… Amikor elkezdtük tervezni az azori utazásunkat, ez ugrott be azonnal. Nem tudtam, hogy ilyen lesz-e, de amit a sziget(ek)ről olvastam, elég valószínűnek tűnt. És mint később kiderült, nem sokat tévedtem. Sao Miguel-en egymás mellett voltak a bimbózó, az érő és az elvirágzott növények; egymás mellett élt a fenyő és a pálma – az egész annyira zöld és varázslatos volt, hogy azt látni kell, leírni nehéz! És amikor mi mentünk, még csak február volt...

"Misi Mókus lépésről lépésre megtartotta Apa-pirra-soka-tir utasításait, hogy elérje az örökké termő fát.

Nem is érte sem a földön, sem a fán semmi bökkenő-zökkenő. Ám arra nem számított, hogy egyszerre csak irdatlan nagy vizet pillant meg útjában.

A lépést a víz színén is ki lehet számítani - törte a fejét Misi -, de hogyan maradjon a víz színén, ha nekivág?

Hasztalan járt té és tova a parton. Hohó! Mégse!

Egy helyütt, a parti gyökerekhez hurkolva kicsi sajka ringott a hullámokon. Nyilván gazdátlan lehetett. Misi bizony nem sokáig tépelődött, egy perc alatt elkötötte a sajkát, s máris ott úszott a vízen. Most már az evezőcsapásokat számlálhatta lépésnek.

- Ötszázötvenötezer-százötvenegy-kettő-három!

A bölcs nem tévedett. Misi Mókusnak a nagy vízen át éppen kijött a lépése. A part közelében kellett megtalálnia az örökké termő fát. És csakugyan! Alig tekingetett körül, észrevett egy gyönyörű ligetet kicsikét lejjebb a víz partján, és a ligetben sohasem látott szépségű fákat.

Uzsgyé! Már kötötte is ki sajkáját, ugrott ki belőle, és törtetett lelkendezve a liget belsejébe.

Nos, a kellős közepén, a liget összes fáinál sudárabb, terebélyesebb fa előtt bámult csak el igazán Misi Mókus. A fa egyik ága teli volt virággal, a másikon éppen érett a gyümölcs, a harmadikról pedig már potyogott alá a gyönyörű pázsitra.

- Ez az örökké termő fa! - ujjongott Misi Mókus. - Mégiscsak eljutottam ide."

A Budapest – Lisszabon illetve a Lisszabon – Ponta Delgada (Azori szigetek) repülőjegyek tizenezer forintokba kerültek, nekünk annyiból volt drágább, hogy vettünk mellé elsőbbségi beszállást – így sokkal kényelmesebb lett az út. Magyarországról kora délután indultunk, 3 óra múlva már Lisszabonba értünk. Itt 1-2 óra várakozás után késő este mentünk tovább a szigetekre, és éjfél elmúlt, mikorra leszálltunk (ez az út kb. 2 órát tartott). Furcsa volt látni, ahogy a hatalmas sötét óceánból – ami felett repültünk – egyszer csak előbukkant a sziget. Mint egy „fordított” Balaton… méretre, alakra ugyanakkora, de itt a szárazföld a „Balaton”, kivilágítva, sejtelmesen. A ponta delgada-i reptér viszonylag kicsi, komolyabb reptéri ellenőrzés nem is volt. Ottartózkodásunk idejére kocsit béreltünk (egy aranyos kis Opelt), az 5 napra 14000 Ft volt az autó + 14000 Ft a biztosítás. (Megjegyezném, hogy 950 Euro depozitot is kértek – azaz „lefagyasztottak” a számlánkon közel 300.000 Ft-ot, amit nem vettek le, de ha sérült volna a jármű, akkor igen… mivel semmi baja sem lett a kocsinak, nem is nyúltak hozzá.) Ahogy kiléptünk a reptérről, az első élményem a kellemes meleg, és a mindent átjáró virágillat volt. :) Zökkenőmentesen még ott, a parkolóban megkaptuk az Opelt, és befurikáztunk Ponta Delgada központjába, ahol az első (…és majd az utolsó) éjszakánkat töltöttük. A VIP Hotelben szálltunk meg, ami egy sokemeletes, látványos, de nem túl drága szálloda. A szálló szép, modern, de engem megrémítettek az alagsorban (parkolóban) lévő hatalmas – élő és döglött csótányok. Szerencsére mi a 6.-on kaptunk szobát, ott semmilyen bogár sem volt… Másnap reggel a közeli bevásárlóközpontban reggeliztünk, és itt szembesültem először az Azori szigetek időjárásával: 5 percenként változott az idő, hol meleg volt, hol hűvös, és mindig fújt a szél. Kint ültünk egy nyitott teraszon, Soma bal füle totál meleg volt, a jobb meg hideg… Elmentünk a helyi plázába is, ahol a díszítés mi más lehetett volna, mint egy bálna és hajó... vettünk alap élelmiszereket – innivalót, nasit, gyümölcsöt – és elindultunk a fő lakhelyünkre Furnasba.

Még mielőtt tovább mesélnék, hadd mondjak pár szót az Azori szigetekről… Az Azori-szigetek összesen kilenc szigetből áll, ezeket három csoportba sorolják: nyugati: Corvo és Flores, központi: Faial, Pico, São Jorge, Graciosa és Terceira, és keleti csoport: Santa Maria, São Miguel. Kb. 3000 km-re találhatók Portugáliától, és valamivel messzebb Amerikától. :) Évszázadokkal ezelőtt az Amerikába tartó hajók itt álltak meg feltölteni a tartalékaikat. Fő szigete Sao Miguel, és a fővárosa Ponta Delgada, ahol kb. 46000-en élnek (a szigeteken pedig összesen kb. 400.000-en). Mivel az Atlanti-óceán közepén csücsülnek a szigetek, az éghajlat ennek megfelelő: télen és nyáron 20-25 °C körüli a hőmérséklet, és gyakran elered az eső. Csak amíg télen pár napig is eshet, addig nyáron csupán pár perces-órás futó záporra számíthatunk. Az Azori szigetek 2 földlemez határán fekszenek – minden komolyabb földrajzozás nélkül… - ez azért fontos, mert ahol 2 ilyen lemez találkozik, ott bizony vulkáni tevékenység is zajlik. Hát itt sincs másképp…

A mi úticélunk, Furnas is a vulkáni tevékenységéről volt híres – de erről még írok… Furnas egy kb. 1500 fős város/falu Sao Miguel sziget közepén, Ponta Delgadaból – a fővárosból – kevesebb mint 1 óra alatt elérhető. A táj idefelé is gyönyörű, erdei játszóterek, platánsoros utak, és a település előtt egy krátertó, a Lagoa das Furnas ami még különlegesebbé teszi. Több helyen is láttuk, hogy a parkolókban kacsák és macskát sétálgatnak szabadon, és kéregetnek a turistáktól… aranyosak voltak. A krátertó mellett 2 Euro-ért (1 fő…) meg lehet nézni a calderákat, amik tűzforró hőforrások, bugyog belőlük a forrásban levő víz, és fölöttük kénes gőzök-gázok lebegnek. 23 ilyen caldera van, köztük a biztonság érdekében fadeszkákon lehet járni. A szaguk leginkább a záptojásra hasonlít, elég kellemetlen. A földön kis „vakondtúrásokat” is lehet látni, ezek a helyi éttermek ásott lyukai – ebbe tesznek 10-20 literes edényeket, ezekbe pedig húsokat és zöldségeket, és 6 órán keresztül főzik őket a forró gőzökben. Az elkészült étel neve cozido, magyarosan csak vulkánpörköltnek hívják… :) Ahogy megérkeztünk a szállásunkra, délután elmentünk a Tony’s Restaurantba (hivatalosan ez a legmenőbb cozido-s étterem a szigeten…) és meg is kóstoltuk az ételt. Nekem leginkább a húsleves zöldségére és húsaira hasonlít leves nélkül, nem a legfinomabb, de kétségtelenül az egyik legérdekesebb fogás volt, amit valaha ettem. És még pár szót a szállásunkról! A sziget egyik legjobb – és legdrágább – hotelében laktunk 3 napot, a Terra Nostraban. Mivel februárban érkeztünk, még megfizethető volt… A hotel a világ egyik legjobb szállodája lett 2016-ban, egyrészt nagyon modern, wellnessrészleggel, étteremmel, szép szobákkal; másrészt pedig az épület mögött egy több hektáros arborétummal és vasas-kénes termáltóval. 1775 körül, Thomas Hickling, egy amerikai kereskedő nyári lakot épített itt, és „otthonról” (Amerikából) hozott néhány fát/csemetét magával… így indult az arborétum. A XIX. sz-ban továbbfejlesztették, rengeteg különleges növényt hoztak ide, a XX. sz elején pedig megépítették mellé a hotelt. Csodálatos! Az arborétum bárkinek látogatható napközben, este és éjjel pedig a hotel vendégei használhatják a termál vizes medencét és a jakuzzikat… A tó kb. 40 °C-os vízzel töltődik, nyakig ér… különleges élmény volt éjjel a vízben lubickolni, miközben hatalmas telihold világított felettünk. (Egy pici hátrányt tapasztaltam csak: a víz befogta a bikinim sárgára, a hajam pedig vörösesre. :) ) Első napunk Furnasban fantasztikusra sikeredett. Sajnos 2. napunk teljesen esős lett, igazából pihentünk, lustálkodtunk, de 3. napra alábbhagyott a zivatar, és elindulhattunk felfedezni a szigetet… de ez már a 2. rész története lesz! :)