Menjünk világgá!: A "távoli unokatesó", Lisszabon

Az Azori szigeteken eltöltött 5 napunk után, kora hajnalban indultunk vissza Lisszabonba. (Még az utunk tervezésekor gondolkodtunk, hogy hogyan is lenne a legjobb… végül arra az elhatározásra jutottunk Somával, hogy a szigetek után – hazaérkezés előtt – maradunk Portugália fővárosában 3 napot.)

A Ponta Delgada-i repülőjárat bár igen korán indult, de megvolt az az előnye, hogy reggel már Lisszabonban lehettünk. A reptérnél taxit fogtunk, könnyen ment, és fél órán belül meg is érkeztünk a hotelünkhöz (10 Euro-ért). (A portugál reptérnél amúgy másként megy a „taxizás”… nálunk (Ferihegyen) a kijáratoknál sorban állnak/sorban jönnek az autók száz méteren keresztül, mindenki lecsap egyre. Itt viszont van egy „pont” (megálló, kb. 3-5 méteres rész…), ahol sorbanállunk a többi utassal, és szépen egymás után beszállunk az egyesével érkező taxikba. Érdekes, nincs dugó, nem lassabb a távozás, sőt sokkal fegyelmezettebbnek tűnik az egész!)

A belváros gyönyörű. Valamikor egy tévéműsorban Portugáliát, illetve Lisszabont úgy mutatták be – Magyarországhoz hasonlítva, az Unió országait figyelembe véve...-, mint egy távoli, vidéki, szegény unokatestvért. De amikor ellátogatunk hozzá, rádöbbenünk, hogy milyen szép és gazdag is valójában. Nekem is nagyjából ez volt az érzésem… Portugália múltját ismerve, mérhetetlen gazdagság és pompa, a világ felfedezése jut eszembe, ami pedig a közelmúltját illeti, egy csendesebb, szegényebb jelen rajzolódik ki. Mindenesetre örülnék, ha mi ilyen szegények lennénk... :) Az Alfama negyed lábánál találtunk szállást, közvetlen a középkori épületek szomszédságában. A dombra zegzugos kis utcák vezettek fel, autóval szinte lehetetlen volt ide bejutni, viszont erre jár a legendás 28-as villamos. Kicsit furcsa, amikor a kirándulócsoportok megtapsolják az elhaladó járművet, de had’ csinálják! A szállásunk a Turim hotel volt, érdekes, kis zegzugos folyosókkal, jó illattal – beleillet a környékbe – és megfizethető árral. Mivel csak dél után vehettük át a szobánkat, lepakoltunk a csomagmegőrzőjükben, és nyakunkba vettük a belvárost. Először a Sé katedrálist (eredeti portugál nevén a Santa Maria Maior de Lisboa) néztük meg. A XII. sz-ban I. Alfonz a móroktól visszafoglalta Lisszabon területét, ekkor kezdődött a templom építése is… többször megrongálódott, mindannyiszor újraépítették – jelenleg román és gótikus jegyeket hordozva magasodik a város fölé. A katedrálisba a belépés ingyenes, a belső tér nagyon szép; csak a múzeum-részért kell fizetni, de megéri… rengeteg középkori arany és drágakővel kirakott kincset mutatnak be, káprázatos. A templom megtekintése után gondolkodtunk, hogy megnézzük a Szent György várat, de kihagytuk, inkább ebédelni mentünk. Nem messze a Ruca-ban – tényleg így hívják…- egy halétteremben ettünk, isteni volt! Egy apróságra kell csak figyelni – nem tudom, ez más éttermekben is hasonlóan működik-e – de itt kérés nélkül hoznak előétel kóstolót és pár szelet kenyeret… és a végén derül ki, hogy horrrribilis pénzért (pár szelet kenyérke némi halgolyóval cirka 5000-7000 Ft lenne!) Az egész ebédünk nem került ennyibe, pedig Somával hatalmasat ebédeltünk. Az ételek csodálatosak, csak a trükközést nem szabad hagyni. Utána még vásárolgattunk, vettünk pl. csempe házszámtáblákat. :) Lisszabonban a csempézés mánia. Minden csempés, a falak, kívül-belül, az utak… minden. Nagyon szép, szó se róla, csak más, mint amit idehaza megszoktunk. Visszamentünk a hotelbe, pihentünk, majd újra sétálgattunk estefelé is, 22 °C volt…

2. napunkon Belém-et vettük célba… ez Lisszabon egyik külvárosa, tele nevezetességekkel. Mivel nem volt kocsink, tömegközlekedtünk. Még a neten láttuk, hogy van napijegy, kereken 10 Euro/fő-ért… ha figyelembe vesszük, hogy egy sima jegy 3 Euro, megéri. Belém elég messze van, villamossal is legalább 15-20 perc… nem gyalogoltunk. Megérkezésünk után először egy gyönyörű parkon keltünk át, és kiértünk a Tejo folyó partjára. Itt áll a Felfedezések emlékműve (Padrão dos Descobrimentos), ami az 1950-es években épült, 52 méter magas múzeum. Belül is érdekes, de a legszebb benne a tetejéről nyíló kilátás (…lift visz fel). Innen pl. jól lehet látni a Ponte 25 de Abril, avagy az Április 25. hidat, ami 2 km hosszan fut a folyó felett. Nem messze tőle található a Belém torony (Tore de Belem), ami valamivel régebbi, a XVI. sz-ban épült, börtönként és erődként is funkcionált. I. Mánuel király építtette, a róla elnevezett (Mánuel) stílusban. Ma már a Világörökség része… Egy kis fahídon lehet bemenni, ami dagálykor alig emelkedik ki a vízből. Kicsit szűkös odabenn, a régi portugálok apró emberek lehettek… én még úgy ahogy elfértem, de Somának állandóan le kellett hajolnia. Ja, és rengeteg itt a turista. Kijövet megebédeltünk, ettem admirális sütit is, ami egy speciális csokitorta… Végül megnéztük a Szent Jeromos kolostort/templomot, ami szintén a világörökség része, és szintén Mánuel stílusban épült… Több száz éve itt áll, de a jelenben is fontos szerepet játszik, 2007-ben ugyanis ebben a kolostorban írták alá az Európai Unió kormányfői és külügyminiszterei a Lisszaboni szerződést. Múzeuma hatalmas, de nekem inkább maga az épület és a templom tetszett. Késő délután lett, mire végeztünk, vissza villamosoztunk a belvárosba, sétáltunk még egy kicsit a környéken – láttuk többek között a Santa Justa liftet - és beesteledve nagyot pihentünk.

Utolsó napunkra csak az Ócenáriumot terveztük be. Ez is az egyik külvárosban van, újra villamosoztunk, csak most a másik irányba… Európa legnagyobb fedett akváriuma, 2018-ban a világ legjobbja - 450 faj 16.000 egyedének ad otthont, többek között pingvineket, egyéb madarakat, vidrákat, rájákat, cápákat, tengeri csikókat és rengeteg halat, rákféléket, korallokat, medúzát láthat, aki megváltja a belépőjegyet (felnőttnek 17 Euro). Az épület modern, óriási. Soma egyik vágya volt, hogy láthassa Takashi Amano növényes akváriumait, ez most teljesült! (Sajnos a japán mester már nem él…) Igazából az ócenárium egy (…több) hatalmas akvárium és egy állatkert kombinációja, nagyon kellemes családi program. Mellette fut Lisszabon – és Európa – leghosszabb hídja, a harminc méter széles, teljes hosszában 17,2 kilométer hosszú Vasco da Gama híd, és mellette egy libegő. Ezt végezetül még kipróbáltuk, aztán visszamentünk a hotelbe, taxit hívtunk és kikocsiztunk a reptérre… Egyik szemem sír, a másik nevet… rengeteg mindent láttunk Lisszabonból, meseszép dolgokat; és még többet nem… vissza kell még ide jönnünk, és hozni a gyerekeket is!

A tények:
Lisszabon Portugália fővárosa, vonzáskörzetével együtt kb. 2,8 millió ember lakja. 7 dombra épült (mint Róma), és a Tejo tölcsértorkolatában található. Klímája mediterrán, Európa egyik legmelegebb fővárosa. 1755-ben egy hatalmas földrengés és cunami után újjá kellett építeni.