Menjünk világgá!: Hová tűnt Gombóc Artúr??? (Zotter csokigyár)

Mielőtt megérkeztünk volna a Dinóparkba - már Magyarországon túl, de Bad Gleichenbergen (Dinóparkon) innen… - megálltunk Riegersburgban megnézni a Zotter csokigyárat. Riegersburg szép osztrák kisváros egy nagy és érdekes várral, de mi most kimondottan csak a gasztrotúra kedvéért ejtettük útba. Ugyanis itt van a Zotter manufaktúra, egy magánkézben levő csokigyár, ahol igen magasra emelték a mércét: isteni finom csokik gyártása mellett létrehoztak egy interaktív, kóstolós gyárlátogatást, és az üzem mellett egy kis állatkertet, amiben bio-tartott háziállatokat mutatnak be (ennek a neve Ehető Állatkert).

De haladjunk szép sorjában… A csokigyárat könnyű megtalálni, jól kitáblázták az odavezető utat, ingyenes parkolóhely is van elég. A belépéskor vásárolhatjuk meg a jegyünket – mi előrelátóan már a neten foglaltunk korábban… (hétvégén, csúcsidőkben érdemes így tenni), normális az ár, pár ezer Ft-nyi a belépő. Fél óránként indulnak turnusok, amíg várakoztunk a sajátunkra, már kóstolgathattunk is. Többféle kis csokidrazsét, sőt pirított kukacokat is csokiöntettel… A túra legelső része egy kb. negyedórás filmnézés, a Zotter gyár perui kakaó ültetvényeiről. Csak németül beszélnek benne, angol felíratozással – viszont nyelvtudás nélkül is nagyjából érthető. Ezután indul a valódi gyárlátogatás – és kóstolás… Mindenki kap egy audioguide-ot (kis kütyüt, ami különféle nyelveken, pl. magyarul is, elmondja a legfontosabb információkat), és önálló tempóban végigbandukolunk az üzem területén. Maguk a gyártósorok üvegfallal el vannak választva a látogatóktól, de minden látszik… mégis az igazán érdekes a kóstoló. A legelső teremben még csak a pörkölt kakaóbabok vannak, majd egy 100%-os kakaómassza következik csokiszökőkút formájában… mindenki „nekiesett”, csupán azt felejtettük el, hogy ez színtiszta kakaó, nulla cukor és tejporral – az íze ennek megfelelően irtó keserű. Szerencsére ezekután már az ízesített, édesített változatok jöttek, rengeteg formában. Még a legelején mindenki kapott egy kerámia kiskanalat, ebbe lehetett merni, csepegtetni a csokikat. Kicsit „Gombócartúr-os” volt az egész - ő arról híres, hogy szereti a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. :) Na, itt mindez megvolt… Viccet félretéve, több száz íz és típus közül választhattunk, annyit eszegetve, amennyi belénkfért. Legkisebbünknek az Endorphine Roller Coaster jött be legjobban, ez egy csokigolyós hullámvasút, gombnyomásra indultak lefelé a töltött finomságok… de volt itt robot is, aki a kiválasztott csokit nekünk adta, meg forró csoki automata, sőt egy fogorvosi rendelő is, ahol természetesen cukormentes csokikat ehettünk… A végére maradtak a drazsék… itt már kezdtünk egy kicsit besokallni, de hősiesen kóstolgattunk tovább. Jó magyar hozzáállással „még csak egy falatot” elvet követve ezen szintén átjutottunk. Szerencsére a túra a friss levegőn végződött, itt szusszanhattunk. (A túra során egyébként több helyen lehet vizet inni, ez szerintem egy nagyon pozitív dolog – ez teszi lehetővé, hogy fejenként több kg-nyi édességet magunkba tömjünk…) Ami még nagyon tetszett: a gyár humorérzéke… Induláskor a pörkölt kukacok, a kertben lévő szobrok és vicces táblácskák mindenfele (pl. ”ich bin schockiert”= „sokkolva vagyok/(be)csokizva vagyok”, „make chocolate, not war”=”csinálj csokit, ne háborúzz”, és még sorolhatnám…). Az Ehető állatkert szélén elhelyeztek egy „temetőt” az elvérzett csoki-ízek emlékére. Volt itt mustáros csoki, cigis csoki, halas csoki és más furcsaságok…

Tulajdonképpen a gyárlátogatást befejezve mentünk át az állatkertbe. Igazából ez egy öko-gazdaság – Stájerországban nagy divatja van ennek… -, itt egy csomó kedves, simogatható állattal találkoztunk (pl. szamár, disznó, láma, szárnyasok, nyuszi…), és természetesen ide is becsempésztek pár szórakozási lehetőséget. A 2 kisebbünknek az óriás csúszda jött be, de volt itt zöldségeskert, napsétány és egy öko-étterem, szabadtéri színpaddal. Szerencsére szép napsütéses időt fogtunk ki, nagyon jól éreztük magunkat. A gyárlátogatás és az állatkerti séta legalább 3 óráig eltartott, kb. fele-fele időben.

A gyerekeknek annyira tetszett az egész, hogy pár nappal később a hazaúton újra meg kellett itt állnunk, és bevásároltunk a finom édességekből. Mert persze mintaboltjuk is van az üzem mellett…

A tények:

A Zotter csokoládégyár a magyar határtól kb. 30 km-re, Graz felé Riegersburgnál található. A gyár honlapja a következő weboldalon érhető el: https://www.zotter.at/de/startseite.html