Menjünk világgá!: Homokos tengerpart + a Szerelem szigete (a Pó delta)

Idei nyaralásunk első célpontja, szálláshelye Rosolina Mare volt Olaszországban. Sokáig töprengtünk Somával, hogy – az általunk annyira szeretett… - Görögországba, vagy valamilyen közelebbi tengerpartra vegyük az irányt. Horvátországban a nagy tömeg és a magas árak nem tetszettek, Törököt most inkább kihagytuk… a közeli partok közül maradt az olasz. A „klasszikus” magyar-olasz nyaralóhelyek (pl. Jesolo) nem vonzottak, inkább kevésbé felkapott, de meseszép és homokos tengerpartokat keresgéltem. Így találtam rá Velence és a Pó delta között egy kis félszigetre és Rosolina Mare-ra. Errefelé az olaszok – és néhány német – nyaral, a félsziget nyugati oldalán fenyő (pinea)erdők húzódnak, keleten pedig egy 6-7 km hosszú homokos tengerpart. Nincs az a nagy nyüzsgés, nem szálltak el az árak – pl. egész pizzát 2-3000 Ft-ért kaptunk – és kedvesek az emberek. A hotelünk (Hotel Milan) igazából 1 hotel + 1 apartmanház kombinációból állt, az apartmanban kaptunk egy szép kétszobás, konyhás-nappalis lakrészt és reggelente pedig a hotelben reggeliztünk. A reggeli felejthető volt, kevés választék, bár finom pékárukkal; viszont más problémánk nem akadt. A tengerpart valóban lassan mélyülő, széles homokos, a hoteleknek megfelelően részekre osztva. A szállásunkhoz nekünk is járt 2 napágy és napernyő. A tenger lassan mélyült, jó meleg volt, halacskákkal és rákokkal/csigákkal teli – de a homok miatt nem tiszta, nem láttunk le az aljára. A fiúkkal minden nap kimentünk strandolni, ami tetszett, hogy a parton játszótér, strandfoci és röplabdapálya, bárok és animátorok váltották egymást, nem csak napozni, fürödni lehetett, hanem szórakozni is.

A gyerekekkel 3 programot terveztünk be ittlétünk alatt: Velencét, Chioggiát és a Pó delta látogatást. Az első kettőről külön írnék, most csak a Pó folyóról ejtenék pár szót…

Mivel a szállásunk pár 10 km-re feküdt csak a Pó torkolatvidékétől, kitaláltam, hogy hajókázzunk egyet rajta… Rátaláltam az www.olaszelmeny.hu weboldalra, amit egy kedves magyar házaspár üzemeltet, szállást és kirándulási lehetőségeket kínálnak pont a közelben. Velük beszéltem le a hajókirándulást is. A kempingnél találkoztunk, elvittek bennünk – és még másik pár magyar családot… - kisbusszal egy hajóhoz, amivel egy félnapos kiránduláson vettünk részt. Először a Pó folyón haladtunk, majd letértünk a kis mellékágakra, és kikötöttünk a Szerelem szigetén. Itt hófehér homokos tengerpart várt ránk, tele csiga- és kagylóhéjakkal. Kb. fél órát lubickoltunk a szigeten, némileg rontotta a hangulatunkat a sziget belsejében, a nádasban megbújó több millió szúnyog, amik szerintem turisták vérén nőttek fel... többek között a mienken is. Innen egy újabb kis mellékághoz mentünk, itt – a hajón – megebédeltünk, megetettük a sirályokat a morzsákkal, majd visszahajóztunk a kiindulási helyünkre. A kapitány végig kommentálta az utunkat, főleg olaszul, és kicsit angolul – nem sokat értettünk belőle. Azt tudom, hogy ez a rész, a Pó deltája természetvédelmi terület, 60 000 hektáron érintetlen a növény- és állatvilág. Rengeteg madárfaj, kormoránok, sirályok, gulipánok, sőt még flamingók is élnek itt; és gazdag halakban is a víz. Van egy magyar csoport, akik direkt horgásztúrákat szerveznek magyaroknak a deltába… (www.podelta.hu) Mi nem horgásztunk, csak nézelődtünk, de így is érdekes volt, bár kicsit monotonnak tartottam a hajón töltött időt. Kb. délután 4-re értünk vissza a kikötőbe, ahol vártak minket, kisbusszal, több fordulóban vittek el a kempinghez, a kocsiainkhoz. Amúgy csak halk megjegyzés, hogy milyen a magyar… a többi magyar család mind nagy gyermekkel, felnőttel jött. Egyedül mi voltunk 2 kisgyerekkel… Viszont nem engedtek volna előre bennünket, egyik család se, visszaérkezéskor a kisbuszra, csak utolsó körben fértünk fel rá, kb. 1 órát várva a fáradt picúrokkal. Bunkó magyarok… :) Ettől függetlenül, érdekes napunk volt, nagyon örülök, hogy ezt is kipróbálhattuk.

A tények:

A Pó (latinul: Padus) folyó Észak-Olaszországban. A Nyugati-Alpokban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe. Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés. Vízgyűjtő területe 72 000 km², az ország területének közel egynegyede. 60 km a tengertől kezdődő deltája is hatalmas (380 km²) kiterjedésű. Öt fő ága van.